Készül az új egyházi törvény. A jogszabályban a történelmi egyház kifejezés nem szerepel majd. A gond az ellenzék szerint nem is ezzel van. Ők azt állítják, a törvényjavaslat sérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét, mert a törvény határozza meg, hogy mi is a vallás, továbbá a bevett és elismert kategóriák felállításával különbséget fognak tenni a vallások között.
Az ellenzék kritizálja azt is, hogy a hittan már nem választható tárgyként szerepel a szövegben, így elképzelhető, hogy kötelező tantárggyá váljon.„Felmerülhet az is, hogy az iskolaigazgató tanárokat rúghat ki, ha nem az egyházi iskolája vallását gyakorolja” – fogalmazott Lendvai Ildikó.
És hogy erre a mondatra mennyire rímel az index írása a keceli iskoláról (az egyetlenről a városban), szinte hihetetlen.
„Ha nem elfogadható a szentmisén való részvétel, akkor nem kell aláírni a szerződést” – mondta állítólag az új katolikus igazgató a tanároknak. Logikus, nem? Az itteni általános iskola ősztől a katolikus egyházhoz kerül, és az a tanár, aki nem kíván részt venni a miséken, bizony munka nélkül marad. Ugyanis ősztől Kecelen lesz hitoktatás és kötelező mise is. „Semmi baja nem lesz az embernek, ha elmegy a szentmisére” – mondta az új igazgató az egyik, a katolikus hitéletet elutasító tanárának. Annyi engedményt azért tett, hogy aki nem katolikus, annak nem kötelező keresztet vetnie, énekelni, és térdre borulni, elég, ha csak ott ül. „Évi háromszor be kell jönnie a templomba, és ott kulturáltan ülni.”
A településen, ahol mindenki mindenkit ismer, világnézeti kérdésekről kötelezően, névvel, címmel kell nyilatkozni az iskolának, és aki nem kívánja gyerekét az ominózus intézménybe járatni, írásban kell indokolnia, hogy mi a baja a katolikus oktatással. Így talán nem is olyan meglepő, hogy a helyiek „a felmérések szerint 75-80 százalékban támogatták a javaslatot. Kecel amúgy is 90 százalékban római katolikus település” – mondta a polgármester.
Aki eztán világnézetileg semleges oktatást szeretne, az bizony 20-30 kilométert is buszozhat.
„Az a gyerek, amelyik nem jár be hittanra, igazolatlant kap, és ez kirúgáshoz is vezethet” – idézte fel egy érdeklődő, milyen választ kapott az új igazgatótól, amikor azt tudakolta, lehetséges-e, hogy a gyereke ne vegyen részt a katolikus szellemiségű órákon.
Az önkormányzat anyagi okokkal indokolta a pár éve felújított iskola átadását, ahol már megvan az új igazgató, leváltották a régi helyetteseket, és újakat – köztük a képviselőtestület egyik tagját – neveztek ki.
Az iskolák egyházi működtetésbe adása országos jelenség. A Pedagógusok Szakszervezete tavaly Alkotmánybírósághoz is fordult a jogszabály miatt. Orosházán nagy tiltakozás volt, de Hatvanban és Zsombón is hasonló eset történt, mint Kecelen, hisz az önkormányzatok minden eddiginél könnyebben passzolhatják át iskoláikat az egyháznak, és ezzel megszabadulhatnak egy fontos anyagi kötelezettségüktől. Jászapáti, Szolnok, Szeged, Miskolc. Mind feltűntek a hírekben az egyházzal való megállapodás kapcsán. A gyerekek után járó normatíva ugyanis nem fedezi az önkormányzat összes költségét, s a szegény településeken ezt nem is tudják saját forrásból pótolni. Az egyházi fenntartású intézmények viszont mindenütt kapnak kiegészítő normatívát. Az intézmény így száz százalékban állami támogatásból gazdálkodhat. Az állam éppen ezért már nem lehet olyan boldog, hiszen a fenntartó váltás a központi költségvetés plusz kiadása lesz.
A magyar lakosságnak az elmúlt időben 13 százaléka volt valamely keresztény egyház aktív követője, most egyes helyeken 100 százalék kényszerül aktívnak lenni, vagy legalább látszódni.
Az önkormányzatot valahol megértem. Pénz beszél… ugye. Nem értem azonban, hogy ha az egyháznak hívőutánpótlásra van szüksége, vagyis az ifjú elmék alakítása által későbbi rendszeresen templomba járó generációt akar kinevelni, miért ezt az utat járja. Miért ragadtak le a tűzzel-vassal módszernél? Nem lenne vonzóbb a közösségnek, ha odatennék magukat, felzárkóztatnának, nevelnének, példát mutatnának mindenkinek? Katolikusnak, zsidónak, buddhistának, sith-lovagoknak. És talán ebben a mesében pár év múlva mindenki azt mondhatná: „Le a kalappal, szuper lett az iskola, azt hiszem, megnézem a misét.” Vagy nem. És akkor sem néznének rá ferde szemmel. Ebben a mesében.
De az igazi történetben, mint fentebb láttuk, nem így van.
Tegyük fel, hogy egy kistelepülésen élsz. Egy suli, egy ovi van. Tegyük fel, hogy nem vagy az adott vallás gyakorló híve. Felvennéd a kaméleonjelmezt és hánynád a kereszteket szorgosan akkor is, ha buddhista vagy ateista vagy? Esetleg buszra tennéd sarjadat, és mikor a többi gyerek már egy órája a kertben játszik, akkor szednéd őt fel a megállóban minden nap? Mert ebben az igaz mesében mindkét forgatókönyv megutáltatja az ominózus vallást egy életre. Veled. Vele.
Szerintetek?
Center
http://index.hu/belfold/2011/06/27/elkuldik_kecelrol_a_nem_katolikus_gyerekeket/
http://index.hu/belfold/2011/06/26/az_mszp_szerint_alkotmanyserto_az_egyhazi_torveny_tervezete/
