2015 márciusában szültem a budapesti Szent János kórházban. A kórházi körülményekről szeretnék beszámolni. A Szent János kórház érdekes egyvelege a teljes felkészültségnek és a legnagyobb elhanyagoltságnak. Mind az épület, mind az újszülött osztály nagyon-nagyon-nagyon lelakott. A szobák általában 5-6 ágyasak. Fürdőszoba és mellékhelyiség a folyóson található. Mindkettő a lehető legrosszabb állapotban. A szobákban lévő ágyak nagyon magasak, és nem túl kényelmesek. Léteznek úgynevezett alapítványi, azaz fizetős szobák is. Ezek egy- illetve kétágyasak saját fürdőszobával, vécével és tévével. Ezeket a szülőszobára való felvételt követően lehet kérni, és érkezési sorrendben osztják ki. Mivel sokkal többen szeretnének ide kerülni, mint ahány szoba van, ezért kell némi szerencse is hozzá. Nekem is csak a szülést követő második nap sikerült átköltöznöm egy kétágyasba.
Ezzel szemben a szülőszobák átlagon felüliek és nagyon modernek. Minden szülőszobához tartozik saját zuhanyzó és vécé, valamint mindenhol van lehetőség kádban vajúdni is. A babákat még megmérni, megmosdatni sem viszik el. Minden a szülőszobában történik. Felvételkor mindenki kap egy kulcsra zárható szekrényt a folyóson, ahová a holmiját elzárhatja. A szülésznők nagyon kedvesek. Nem zavarnak, de odafigyelnek az emberre. Nekem túlhordás miatt megindították a szülést, ezért viszonylag sűrűn benézett a szülésznő, de mindig csak annyira, amennyire épp szükség volt. Ha kellett, csak az infúziót ellenőrizte, ha kellett, beszéltetett, ha kellett, ráültetett a labdára, vagy éppen oxigént adott. A kitolási szakaszban pedig teljesen átvette az irányítást a szülészorvostól. Ők ketten nagyon nagy összhangban tudtak együtt dolgozni, így gátvédelemmel mindössze 5 óra 10 perc alatt világra jött a kislányom.
Mivel az én szülésem éppen beleesett az influenzajárvány miatti látogatási tilalomba, ezért a kórház ezen részéről nem tudok beszámolni. Az alapítványi szobák esetében nem nagyon foglalkoztak a tilalommal, bárki bejöhetett. A sokágyas szobából viszont gyakran kiküldték a látogatni próbálókat. A csecsemős nővérek – mint szerintem mindenhol – nagyon leterheltek. De azért segítenek, ha kéri az ember. Mivel nekem ez már a második szülésem volt, ezért én nem nagyon zargattam őket. A babák kórházi ruhában vannak az osztályon, saját ruhát nem is szabad vinni nekik, mert elkeveredhetnek. Viszont minden mást vinni kell magunkkal (pelenka, popsikrém, popsitörlő, köldökápoló szett). Cumit, cumisüveget is kérnek, de ezekre rá kell írni a nevet, mert szintén elkeveredhetnek. A mi cuminknak is lába kelt egy nap alatt. Cukros vizet adnak a babáknak, de jellemzően csak első éjszaka. Utána víz van az üvegben. Szoptatásban segítenek annak, aki kéri. Alapvetően 24 órás rooming-in van. Csupán a reggeli vizit és az esti fürdetés idejére kell bevinni a babákat, de szeretik, ha az első éjszakát bent tölti a baba, hogy az anyuka kipihenje a szülést. Egyébként bármikor be lehet adni a babát, nem néznek ferde szemmel az emberre érte.
Nővérszinten elég nagy az emberhiány szerintem, ezért a szülésznők gyakran az osztályon is vállalnak műszakot. A nővérek nagyon segítőkészek. Ha kell, azonnal hoznak ágyneműt vagy fájdalomcsillapítót. Amit még fontos lehet tudni, hogy nagyon meleg van az osztályon. Márciusban kb. 40 fokban szenvedtünk a szobákban.
Összességében én meg voltam elégedve a kórházzal. Sokkal nagyon odafigyelést és emberséget tapasztaltam, mint a három évvel korábbi első szülésem esetében. Pedig az egy bababarát kórház volt.
Szent János Kórház, Budapest
szülés ideje: 2015
pontszám: 7/10
Pennylane
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
