Tavaly nagy házból kisebbe költöztünk. Mivel sajnos férjem és én is gyűjtögetők vagyunk, folyamatos a helyhiány.

Néha elkap a hév és szanálni kezdek. A legtöbb helyet a „majd jó lesz még valamire” kategóriás szemét foglalja el. Van rengeteg 36-os ruha (mert leszek én még sovány), de van 42-es is (mert lehet, hogy leszek én még terhes), meg magazinok, rengeteg könyv (világirodalom remekei tonnára), emlékek, játékok, CD-k, lom… Egy zacskóban találtam egy könyvecskét, közvetlenül az általános iskolás ellenőrzőim mellett. Anyám őrizte meg, aztán valahogy visszacsempészte hozzánk.

Szóval régi könyvecske volt, borító nélkül, sárga lapokkal. Háztartási tanácsadó a címe, írta „egy magyar háziasszony”. Nem volt rajta dátum, de háború utáni időkről ír, valamikor az ötvenes években adhatták ki. Egy nevet írtak az első oldalra, meg hogy V. osztály. Rég lehetett, manapság nem tanítanak ilyesmit. Benne receptek, főzési, mosási, takarítási tippek. Leírja, hogyan kell szappant, sampont készíteni, foltot tisztítani, fényesre vasalt damasztabroszt megjavítani, viaszt, tintát pucolni, ezüstöt fényezni. Csupa természetes vagy patikában kapható alapanyagból. Terpentin, borkő, hamulúg, szalmiákszesz, kristályszóda – egy részüket nem is ismerem. Pedig lehet, hogy jók voltak, és a környezetet sem szennyezték annyira. Több időt is vett igénybe, míg elkészítették vagy beszerezték ezeket a holmikat, ma nagyon idő sincs erre. Mindent lefújunk valami multiizével, és kész. Szerintem jó dolog volt, hogy anno ilyesmit is tanítottak a lányoknak. A nő azért ma is háztartást vezet, csak mellette dolgozik. A háztartástan meg valahol elsikkadt útközben, pedig néhány órát megérne szerintem, csak kicsit korszerűbb változatban. Mondjuk „csirkenevelés” helyett „5 perc alatt vacsora” modullal.

Manapság csak a „gazdasszonyképzősök” tanulnak ilyesmit. (Felénk így hívják a háziasszonyokat képző szakiskolát.) Kicsit utána néztem ennek az iskolának. A szakiskola épülete mellett volt a gimi, ahová jártam, és sosem tudtam igazán, kik és mit tanulnak a szomszédban. „Jó magaviseletű, szerény képességű” fiatalokat nevelnek – írja a honlap – katolikus értékek szerint. Szóval aki agyban gyengébb, és nem rendelkezik különösebb ambíciókkal a jövőt illetően, ha nem veszik fel a szakmunkásképzőbe vagy a szociális körülményei rosszak, ide még elmehet. A családanya szerepére készítik fel a lányokat, persze ha elvégezték az iskolát, szakosodhatnak is, mint dajka, szociális gondozó stb. A jelentkezőktől elvárás a „belső igény a szentre, a szépre, a jóra, az igazra”. Tanulnak némi egészségtant, elsősegélyt, vendéglátást, kertgondozást, higiéniát, gyermeknevelést. Vagyis mindent, amit egy mai nő nagy részben magától (vagy jobb esetben az anyjától) tanul. Ők talán még használhatnak ilyen könyvet, csak modernebb kiadásban. Kicsit szétnéztem az interneten a régi háztartástan könyvek között, mókás címeket találtam: A kenyér okszerű készítése (1901), A célszerű háztartás és egy pár szó a cselédkérdésről (1898) (azok a fránya cselédek, hogy sosem fogadnak szót…), Jó kis leánykák főzőkönyve (1901), Bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet cserkész főzőkönyve (1927). Nekem is van otthon egy „szakácskönyv-matuzsálem”, még dédanyámtól. Jó büdös és sárga, és azt is írja, hogyan kell kenyeret szelni, vagy leütni egy tojást.

Szóval ilyen kincseket találni nálunk. Ha belegondolok, jó lenne, ha képes lennék valami elfogadható rendszerbe rendezni magam körül az életet. Nem vagyok túl rendetlen, de mégis folyton van valami pakolnivalóm. Főzni nem tanított senki, magamtól jöttem rá, vagy szakácskönyvből. Amit nem tudok, azt megkérdezem, vagy megnézem az interneten. Talán a gyerekneveléssel is megbirkózom, bár a főiskolán ezt sem tanították. Amit igen, az nagyon érdekes, de egyelőre sajnos haszontalan. Azért heti egy órát szánhatnának erre is az általános iskolákban. Bár valószínűleg így is elég sűrű a tanterv. Ti mit gondoltok erről? Kell ezt tanulni, vagy elég, ha csak úgy ránk ragad az évek során?

Juditty