21-22-23. hét, kicsit összemosódva

A december pikk-pakk eltelt. A nagyobbik még járt oviba a hónap közepéig, de aztán felütötte a fejét a skarlát az oviban és azt tanácsolta az óvónő (amit a háziorvosom is megerősített), hogy jobb nem kockáztatni, nehogy elkapjam valamelyik kis lurkótól, inkább ne menjünk már idén. Szerencsére nem maradt le a gyerek semmiről, mert előtte lévő nap volt a karácsonyozás a csoportban, így én is boldog voltam, hogy nem szomorkodott, hogy már nem mehet a szünetig oviba.  

December közepén mentem legközelebb orvoshoz, ahol szerencsére minden rendben volt. Már egyre kevésbé izgulok a vizsgálatok előtt, inkább már a jóleső izgalom van bennem, hogy újra hallhatom/láthatom a babát. Egy gyors méhszájvizsgálat után még meghallgattuk a szívverést, és a labor beutalóval a kezemben mehettem is haza. 

Idén valahogy nagyon jól sikerült elintézni a karácsonyi ajándékok beszerzését. Nem is értem. Régen még 24-én délelőtt a plázákban kóvályogtam és próbáltam valami értelmes ajándékot beszerezni a családtagoknak, amit aztán persze az utolsó utáni pillanatban raktam össze, vagy csomagoltam be - tiszta stressz volt az utolsó pár nap. 

De amióta gyerekeim vannak, valahogy egyre hatékonyabb vagyok. 

 Már október végefelé elkezdek agyalni, kinek mi lenne a legjobb, így még bőven van idő megrendelni, elmenni érte, vagy elkészíteni. Most különösen jól sikerült az utolsó pár nap karácsony előtt. Sehol semmi stressz, tök nyugiban már pár nappal előtte becsomagoltam, felcímkéztem mindent, külön kosarakba raktam, hogy mit melyik helyre kell majd vinnünk, sütit is tudtam sütni, picit takarítottunk is - tiszta chill volt minden. El sem hiszem, hogy ez velem megtörtént. 

A baba sokszor rugdos, nagyon aktív tud lenni, én pedig minden egyes alkalommal szinte örömtáncot járok, hogy mozog, tehát minden bizonnyal él és virul! Valahogy az előző két gyereknél (ugye a harmadiknál nem jutottunk el odáig, hogy érezhessem a mozgását) nem volt ilyen katartikus élmény a mozgolódás. Ott természetes volt, hogy mozognak, hiszen mi baj is történhetett volna..

Most, hogy már átéltük ezt a fránya veszteséget, annyira nem magától értetődő, hogy minden rendben van. 

Amúgy lassan kijelenthetem, hogy az egész második trimesztert betegeskedéssel töltöttem. Októberben kezdődött egy egyszerű orrfolyással, aztán a torkom kezdett el fájni, majd jött az arcüreg-gyulladás, amire a antibiotikumot kaptam. Utána a fülfájás talált meg, illetve mindezek mellett folyamatosan köhögtem, amitől klasszul bekeményedett mindig a hasam. A háziorvos nem tudott már mit kezdeni velem, egyszer voltam fül-orr-gégésznél, de karácsony előtt újra éreztem az arcüregemet, így ismét felhívtam őket.  

Egy kedves, búgó hangú doktornővel beszéltem, aki a telemedicina keretein belül megállapította, hogy igazából refluxom van, ami egy folyamatos gyulladást eredményez, ezzel a tüneteim 99%-át okozva. Én nem igazán értettem az összefüggést, de ő az orvos, elhiszem neki. Javasolt savlekötőt és napi többszöri orrmosást, magasabb párnát az éjszakai alváshoz, mert szerinte ezekkel tudok a legjobban tenni a tünetek ellen. A savlekötőt viszont nem bírtam szedni, csak pár napig, mert olyan rossz íz maradt a számban utána, hogy rosszul lettem tőle. De a tüneteim meglepő módon karácsonyra elmúltak. 

Borbolya