Amíg az eredményre várunk, elmondanám, hogy természetesen más vonalakon is elindultam, melyiken korábban, melyiken későbben. Az egyik tünet, ami nem hagyott már hónapok óta nyugodni, és attól tartottam, hogy ennek köze lehet a meddőséghez, az a botrányosan kevés menstruációs vérzésem volt. A havimat letudtam néhány tisztasági betéttel, és kb. 3-4-5 nappal. A vetélésem előtt soha nem volt ilyen, ezért arra gyanakodtam, hogy a műtét tett bennem kárt, vagy valami olyat, aminek ez a következménye. Azonban bárhogyan is kérdezgettem az orvosaimat, bújtam a netet, senki nem mondott rá semmit. Az orvosok azt mondták, hogy amíg rendszeresen megjön, addig aggodalomra nincs ok. Megjön persze, de hát épphogycsak. Az ultrahangnál mindig megvizsgálta a doki a nyálkahártya-vastagságot, és azt mondta, hogy minden rendben van. Mégis, minden egyes alkalommal, amikor megjött, akkor azt mondtam, hogy ez így biztosan nem normális, amit én produkálok. Valaki azt a tippet adta, hogy menjek el endo dokihoz, mert ez az endometriózis jele is lehet. Kaptam is egy szuper tippet itt Anditól (köszi Andi! :), és fel is hívtam a kedves endo-specialista doktornőt, aki azt kérte, hogy ősszel hívjam vissza, a lombik után, és akkor megejtjük a vizsgálatot, és ha szükséges, a beavatkozást.
Így hát egy egészen rendes kis tervvel álltam a nyár, és az ősz elébe: háromhetes gyógyfürdőkúra, ősszel lombik, és ha nem sikerül, endo doki és laparoszkópia. Addig is pedig lazítás a férjemmel, nyaralás, buli, sport, utazás.
Megkaptam a visszajelzést, mehetek a háromhetes kúrára - itt jegyzem meg, hogy egyáltalán nem volt könnyű elszakadni a munkahelyemről három hétre, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem mindenki tudja megtenni. Nekem sem volt egyszerű megszervezni, de arra gondoltam közben, hogy ha most három hetet nem tudok meg-, és leszervezni, akkor mi lesz velem, ha babát várok/szülök/kisgyerekünk lesz? Szerencsére nagyon jó munkatársam van, aki bevállalta, hogy arra a három hétre viszi a munkám oroszlánrészét, a másik részét pedig én tudom intézni a kórházból, laptopról. Szervezés - pipa.
A nyarunk valóban nagyon jól telt! Annyi időt töltöttünk a Balatonnál a régi, lepukkant kis családi nyaralóban, amennyi tudtunk, fesztiválokra jártunk, túrázni, biciklizni, grilleztünk, olimpiát és meccset néztünk - isteni volt, tényleg.
Közben természetesen a háromhetes kúra is lezajlott. El kell mondanom, hogy én ilyen kórházzal, kórházi személyzettel, orvosokkal még életemben nem találkoztam. Hihetetlenül pozitív élmény volt. Minden egyes nővérke, masszőr, dietetikus, orvos, takarítónő, mindenki annyira pozitív, kedves, és segítőkész, hogy egyik ámulatból a másikba estem a három hét alatt. Már a kúra előtt sejtettem, hogy egy ilyen gyógykezelés sokkal emberibb lesz, mint mondjuk egy lombik, de a valóság minden reményt felülmúlt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de amikor az ember teljesen összetörve, aprócska, elesett, többszörösen csalódott, elkeseredett lényként odabotorkál, akkor egy jó szó, egy kedves mosoly is rengeteget segít. Nekem ez a három hét hihetetlenül jót tett, mint testileg, mind lelkileg. Egyik hétvégén a férjem is meglátogatott, kirándultunk, jókat ettünk, szuper volt.
A háromhetes kúra elején, és a végén volt egy-egy nőgyógyászati vizsgálat, aminek a során a saját szememmel győződhettem meg róla, hogy az - egyébként sem rossz - leleteim a három hét alatt még jobbak lettek - ezt az ultrahang és a számok egyaránt bizonyították. A doki tudott róla, hogy lombikra készülünk ősszel, nem is akart belenyúlni a programba, de azt mondta, hogy igyekezzünk, talán még előtte hátha összejön természetesen. (Spoiler: nem jött).
Ami a kúra egyik plusz hozománya volt, az a tündéri, lelkiismeretes, és nagyon emberi ottani nőgyógyász tanácsára elkezdett pszichológiai kezelés. Ő volt az, aki a felvételemkor, a jó egy órás beszélgetés alatt, amikor végignézte a papírjaimat (Maga teljesen egészséges! – Na, csak nem mondja, doktor úr?), akkor azt mondta, hogy nem is érti, hogy miért nem ajánlotta nekem idáig egyik orvos sem, hogy menjek el pszichológushoz. Itt viszont a kórházban van pszichológus, menjek el hozzá pár alkalommal, beszélgessünk kicsit. Először tiltakoztam (nem akarok már megint erről beszélgetni, az elmúlt három évben mást se csinálok, csak ez a téma), de aztán olyan kedvesen győzködött, hogy beadtam a derekam. A beszélgetések tényleg jól sikerültek a szakemberrel, olyannyira, hogy a harmadik hét végén én kértem tőle tanácsot, hogy kihez járhatnék tovább a fővárosba visszatérve. Kaptam is tippeket, és az egyik, a számomra legszimpatikusabbnak tűnő pszichológusnőhöz elkezdtem járni nyár végén. Elkezdtük kibogozni a szálakat, és dolgozni magamon. A kezdeti tétovázásom hamar átfordult, minden beszélgetés után jó érzéssel jöttem el a kezelésről.
(Folyt. köv.)
Perdita
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
