Yohee két tesztelésének történetét is elmeséli Két csík sorozatunk mai részében. Az elsőnél külföldön voltak a teszteléskor, és a családot jól megviccelték a bejelentéssel, a másodikra pedig egy elmaradt fogorvosi röntgent követően került sor, melyet ismét izgalmas bejelentés követett.
Te is megosztanád tesztelésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!
Kezdetben, mármint a házasságunk kezdetén lett volna két babánk, ami sajnos a 6-8. héten meggondolta magát, és spontán távozott, pedig a második esetben még hormongyógyszereket is kaptam. Ezek után a doktorunk azt találta mondani, hogy kérem szépen, önöknek nem lesz természetes úton babájuk, irány a lombikprogram, és írt egy szép beutalót is a Kaáli Intézetbe. Mi teljesen felháborodtunk, hogy márpedig lesz, és mi nem megyünk oda, így hát elnapoltuk a kérdést. Külföldre utaztunk, életünk megváltozott, nyugisabb lett, a védekezést sem vittük túlzásba, de nem is igyekeztünk.
Egyszer csak már elég sokat késett, bevallom, előtte is többször késett, nem izgultam emiatt, de felettébb fura lett, hogy hirtelen egyfolytában kavargott a gyomrom. Mikor már néhány nap múlva sem múlt el, hirtelen leesett a tantusz, hogy itt nem gyomorrontásról lehet szó… Vettünk egy tesztet. Közösen.
Első nap nem is mertem tesztelni, mi van, ha tényleg terhes vagyok… külföldön vagyunk, mi lesz így…? (Persze jó lett, kalandos volt, de jó volt, majd máskor leírom azt is.) Végül csak rászántam magam, és tényleg csíkos lett. Felment az adrenalinszintem, dobogott a szívem, felráztam az alvó férjemet, és mutattam neki a tesztet. Mire ő: Én tudtam eddig is…
Felhívtuk skype-on a rokonokat Magyarországon.
- Kik az augusztusi születésűek a családban? – tettük fel nekik az ártatlan kérdést.
Felsorolták.
- Van még valaki, valakit kihagytatok!
- Ki lehet az? – tanakodtak… Sok idő eltelt, mire leesett nekik a tantusz, hogy kiről is beszélünk.
A második eset már Magyarországon történt, időközben hazaköltöztünk.
Elég sokáig szoptattam, és emiatt a menstruációm is kimaradt, terhes sem lettem hosszú ideig. Tizenöt hónapos volt a kislányom, amikor először megjött, aztán kb. másfél hónap múlva újra. Gondoltam, hogy régen sem volt túl szabályos, ráadásul most még szoptatok is, azért még szabálytalanabb, nincs gond.
Következő hónapban fogászati kezelésre jártam, és röntgent kellett csinálni az egyik fogamról. Az asszisztens megkérdezte, hogy nem vagyok-e terhes. Mondtam, nem valószínű, de nem tudom. Végül is mostanában kellene megjönnie, de már egy hete csúszik, de nem gond, mert mindig szokott, és még szoptatok, azért is rendszertelen, szóval nem valószínű, csinálja csak meg nyugodtan azt a röntgent. Erre azt válaszolta, hogy nem csinálja meg, jöjjek vissza egy hét múlva, addig legyen biztos, hogy nem vagyok terhes. Még kicsit bosszankodtam is rajta, hogy milyen fafejű, mikor én mondtam neki, hogy szerintem nem vagyok terhes, most jöhetek vissza még egyszer… De azért szöget ütött a fejembe, mi van, ha mégis…?
Egész úton hazafelé a férjemmel erről beszéltünk, hogy lehet, hogy nemsokára négyen leszünk? Á, – mondtam – nem hiszem, hiszen nincs semmi émelygésem, a múltkor annyira erős volt, biztos megérezném…
Megvettük a tesztet ismét, másnap reggel tesztelés. Csíkos. Két erős csík. Teljesen egyértelmű, semmi kétség. Még jó, hogy nem röntgenezett a hölgy – első gondolatom. Második: Most mi lesz? Magyarországon kell szülnöm! – ijedtem meg. Az első baba külföldön született, rendkívül jó körülmények között, de a magyar egészségügyről semmi jót sem hallani, nem akarok én is lúgot inni – gondoltam.
(Az érdekes a történetben, hogy a magyar szülés még jobb is lett az elsőnél, de erről is majd máskor írok.)
Bevittem a tesztet a férjemhez, bebújtam mellé az ágyba, ott mutattam meg.
Mindkét tesztet a mai napig őrzöm, jól elszeparálva, higiénikusan, de a mai napig láthatóak rajta a kislányaim jövetelét jelző első csíkok. Ebben az esetben csak az anyósomnak mondtuk el érdekesen, már az első ultrahangos vizsgálat után, mikor megtudtuk, mikorra vagyok kiírva. Pont az anyósom születésnapjára.
Már a kórházból kifelé jövet felhívtuk telefonon:
- Mit tervezel a szülinapodra, van valamilyen programod?
- Nem, nincs, miért kérdezed?
- Mert mi már szerveztünk neked programot aznapra, a nagyobbik lányra kellene vigyázni, mert akkor születik a kistestvére!
Yohee
