(avagy hogyan ne unatkozzatok az ünnepek alatt sem)
Sziasztok, Szofi vagyok, most már (majdnem) másfél éves nagylány, szaladgálok meg minden, de nem volt ez mindig így. Azon kedves olvasóimhoz szólnék elsőként, akik helyhez kötöttek, mint például Barnabás, akivel a minap találkoztam, s legnagyobb meglepetésemre nem kelt fel, pedig csináltuk neki a rumlit rendesen. Segíteni is akartam neki, de anya közbelépett, így Barna a földön maradt, s onnan csodálkozott rajtunk.
Egyszóval feleim! Ne csüggedjetek! Attól, hogy csak gurulni tudtok, számos lehetőség áll előttetek! Kalandra fel! Ragadjatok meg minden kínálkozó lehetőséget, minden adandó alkalmat, és csináljatok rumlit!
Amikor én hasonló helyzetben voltam – körülbelül egy éve – anya kettesben hagyott minket a nővéremmel, mert a zörgő-vizező géppel bíbelődött, mi pedig éltünk lehetőségeinkkel. Lelle az összes merő-, szedő, fa- és nem tudom milyen kanalakat bedugdálta (ahogyan ő mondja) a szőnyeg alá karácsonyfának, és az édességes fiókból mindent kiszórt mellé, mert azok voltak az ajándékok; mindeközben én megkaparintottam anya bögréjét (nagyon nagggyon szeretem a bögréket), amit botor módon anya valami vastag lapoznivalón* hagyott az ágyon mellettem. Kiöntöttem tehát és belefeküdtem, finom meleg volt és jó szagú (egy ideig), Lelle reggeli sajtos rúd maradékát pedig belemártogattam és elfogyasztottam (már akkor is utáltam a pempőket, amiket kizárólag számomra állítottak elő). A könyv kicsit elázott ugyan**, de nap ilyen boldogan még sosem indult! Azt ettem, amit a nővérem, azt ittam, amit anya és még saját bögrém is volt!
Anya persze ezt a célzást sem értette, csak főzte a pempőt, csak főzte, de én nem vettem megtiszteltetésnek ezt a megkülönböztetett bánásmódot, DARABOSAT AKARTAM. Más módszerhez folyamodtam. Egy szép reggel lecsaptam Lelle kakaós, tapadós, ragadós csigájára, darabokra cincáltam, a szélét elmorzsoltam, felesleges az a száraz karima köré, ugye. A közepéből betömtem a számba, amennyit csak tudtam, szép pépesre nyálaztam, kiköptem, majd végigcsúsztam rajta hason a kanapén és folytatólagosan Lelle ugrálós matracán is. Ebből már értettek, azóta kapok rendes ételeket, amiket nem csak nyeldekelni kell. Nem könnyű magát megértetni az embernek, na.
Azóta továbbfejlesztettem a fent leírt módszert, felfedezvén a takarítás adta lehetőségeket. Takarítás = NEDVES FENÉKTÖRLŐ KENDŐ. Amikor szétmorzsolom a kakaós, tapadós, ragadós csigakarimát, rögtön szét is törölgetem a helyszínt egy fenéktörlővel, fő a tisztaság ugyebár. A törlőkendő egyébiránt majdnem mindenre megoldás. Ha az ember például üveg- vagy tükörnyalogatásra, vagy puszilgatásra adja a fejét lehetőleg kakaós, tapadós, ragadós csigás szájjal, azt is remekül szét lehet takarítani fenéktörlővel – igaz, hogy utána nem látszom a tükörben, de azon anya úgyis segít később. A lényeg, hogy minél nagyobb legyen a kezelt felület, például egy teljes tükrös gardróbszekrény egészen megfelel a célnak, vagy akár egy teraszajtó is kellemes perceket nyújthat.
A módszert nem csak fényes, sima felületeken lehet persze alkalmazni, akkor is jó hasznát venni, ha csak sima kiköpéses-kóstolgatásról van szó, tudjátok, amikor valamit csócsál az apjalánya-anyjalánya, de meglát valami vonzóbbat, s kipöki az éppen aktuális falatot, a másik megkóstolása végett. Ne vágjatok csodálkozó arcot, ti is szoktatok ilyet, nem? Nos, ilyen esetekben is rendkívül hasznos a nedves fenéktörlő kendő. Vagy, ha a kanapén gyártunk éppen hókifliből és linzerkarikából kellemesen morzsás felületet, azt is remekül lehet nedves törlőkendővel pépesíteni. Hóangyalozás céljából kiszórt kakaóra vagy lisztre is rendkívül jó eredményekkel alkalmazható. Amennyiben nem áll rendelkezésre sok idő, az is megteszi, ha egyenként kiszedjük őket, összegyűrjük és szétszórjuk a lakás különböző pontjain. De vigyázzatok, ha a profizmusnak ilyetén csúcsaira jutottatok, félő, hogy a szülők megpróbálják majd eldugni a kendőket, a hiányt megelőzendő próbáljatok meg apránként félretenni egyet-egyet valami biztos helyre, vagy figyeljétek, ki hova teszik (nálunk a pelenkázómatrac alatt gondolják biztonságban tudni őket).
Ha mégis eldugták őket, s elfogyott a tartalék is, ne csüggedjetek, azért van élet a fenéktörlőn túl! Lehet tejbegrízt csinálni anyának! Higgyétek el, még meg is fog hatódni a figyelmességen. Ezt úgy kell, hogy kihúzzátok a konyhaszekrény fiókját, ezen a ponton gyanút fognak majd, de ha nem kezdtek el mindent válogatás nélkül kiszórni, mint rendesen, akkor kissé megnyugszanak és elmennek a dolgukra. Ezt a pillanatot kell kihasználni, s lelépni a makarónival – mintha mi sem történt volna (halk fütyülés és fejingatásos járás, ezt Lelle profin csinálja). Aztán egy alkalmas helyen, csüccs le vele és tördeljétek minél apróbb darabokra, terítsetek be vele mindent, majd ártatlanul közöljétek, hogy csak tejbegrízt főztetek anyának. A nővérem nélkül ez nem sikerülhetett volna, ezúton is köszönet érte.
Aztán ott a szemétlapát és a hozzá tartozó kefe! A lényeg a takarítás, csináljatok minél nagyobb zrít, amit aztán szét lehet takarítani a kefével és a lapáttal! Nekem, a nővéremnek és anyának főként a tarhonya-szétszórásos és a müzli-taposásos zrí jött be, próbáljátok ki ti is! Szuper remek móka! Igen akut esetekben a zörgő-szívó is előkerülhet, ami szintén vicces gépezet. Úgy szoktam, hogy intézek valami apró-morzsás zrít, aztán fogom anya kezét és elirányítom a gépezetig, amit elő is vesz, aztán indul a takarítás, a morzsaszívás és porszívócső egymásra irányítás a nővéremmel. Ez a gép mindent elnyel, például a zoknikat is! A filc hópelyheket is! Az üveggolyókat is! A legókat is! Egymás ruháját is! …bár Lellét még nem sikerült vele felszívnom, s neki sem engem. Anya szerint szerencsére.
Ha pedig találtok a pelenkázó mellett egy ottfelejtett, összecsomagolt pisis pelust, akkor indulhat a pelus-teke! Pakoljátok ki például a fürdőszobaszekrényből a samponos és egyéb flakonokat, (szépen csoportosítani is lehet őket, azt nagyon bírom egyébként még tekézés nélkül is) és aztán fogjátok a pisis pelust és dobjátok bele a fürdőhabok és egyebek közepébe BUMMMMMM. Lehet ugyanezt a tejbegríznek szánt makarónidarabokkal is, vagy a konyhaszekrényből kipakolt műanyag poharakkal vagy bármi mással.
Nekünk, lányoknak nagyon fontos a smink is, jöjjön hát végezetül pár tipp a karácsonyi make-up-hoz. Szájat nyomdából, vagy filctollból kiszipókázott tintával festünk (ezzel a módszerrel a nyelvnyújtás is sokkal, de sokkal mutatósabb lesz), ugyanezt a kézre is alkalmazhatjuk. Ha van csillogós filcünk, akkor együtt is villoghatunk a karácsonyfával!
Remélem, jó hasznát veszitek majd kis ötletbazáromnak. Na, puszi, valaki csöngetett, anya szerint a postás, de tutira a Jézuska volt, én érzem. És mintha elhangzott volna a nevem is! És Lelléé! Mennem kell! Pá!
Mónika
*Olasz szakácskönyv, Phaidon kiadó
**Azóta sem lehet lapozni, úgy összeragadtak az oldalai a kávétól
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
