A lány az újságok fotóin pár évvel fiatalabb a Nagynál. De hasonlóak a vonásaik, a hajviseletük, és rémülten látom, a monogramjuk is megegyezik. Ha pár éve történik ilyesmi, nem egészen elképzelhetetlen, hogy… a puszta gondolattól belém áll a frász. Nem, ennek semmi köze a fiatalság-bolondság című életkori sajátossághoz, hiába a látszat. Az fiatalkori kockázat, amikor a kihalt utca végén valaki ököllel vagy késsel akarná eldönteni, hogy akarta-e a húgod, vagy teljes joggal akarsz most elégtételt venni, később már más útját választjuk a konfliktuskezelésnek. Fiatalkori kockázat sajnos az is, amit kollégám, M. szülőként sok évvel ezelőtt átélt – a városszéli diszkóból hazajövet az autó felcsapódott a betonoszlopra, szép, okos, orvostanhallgató fiú volt, nem ő vezetett, be volt kötve, vagy nem volt, de úgyis mindegy, már nem emlékszem. Akkor is tűnődtem, hogy lehet ezt túlélni, hiába maradt még egy fia.

A mostani azonban nem erről szól. Félek, a gyerekeim nem fognak komolyan venni tizenpár év múlva, tudjuk, anya hülye, kétszer is kipróbálja a vécézárat, hátha mégse lehet kinyitni, elengedi a tömött villamost, sarkon fordul, ha sort lát, pinceéttermekben legfeljebb egytálételt eszik, miközben aggodalmasan pislog a kijárat felé, és mindenféle helyen csóválja a fejét, hogy itt egy tűzoltó agylövést kapna.

Pedig Anya is járt több, mások által neccesnek tartott helyen ifjabb korában, a Fekete Lyuktól a Szigetig, a Népstadion iszonyatos tömeget vonzó Human Rights koncertjén.  Haja szála se görbült, mivel az ott dolgozók azért általában tudták, mit szerveznek, de arra azért emlékszik, mekkora hátraszaltót csinált a nyugdíjas külsejű ruhatáros, amikor 1983-ban a tömeg hanyatt lökte a ruhatári pultot a Lágymányosi Közösségi Házban.  A tömeg az veszélyes üzem, ha pedig cinikus felelőtlenséggel és piával-kábítószerrel párosul, akkor isten legyen irgalmas mindenkinek. És amíg a cinikus felelőtlenség nem szűnik, és divat marad mindenfélével tömegpusztítani az agysejtjeinket, lehetőleg csordában, addig attól tartok, nehéz lesz megvédeni a gyerekeinket.

Akik esetleg csak táncolnának-ismerkednének, és az arcunkba nevetnek, amikor papolunk, hogy lehetne ezt máshol meg másként is. Ők nem akarják másként, ők így szeretnék, és van, aki kiszolgálja ezeket az igényeket, nincs is ebből semmi gond, amíg ért ahhoz, amit csinál. Túl sokan vannak, akik nem értenek, és fütyülnek is rá. Nyomukban összeomlott uszodák-sportcsarnokok (lásd pár évvel ezelőtti orosz hírek), zárlatos kapcsolók miatti tomboló tüzek, elkapkodott tervezésű és gyártású gépszörnyek, vadonatúj épületekben kipufogógáztól fuldokló szerencsétlenek, rosszul tervezett közlekedési csomópontokban szaporodó emléktáblák-koszorúk, ahonnét takarékossági okokból hiányzik a lámpa, a menekülősáv, a tájékoztató tábla.  Nulla tudásra kiadott engedélyek, jogosítványok, amelyek birtokában naponta legálisan lehet saját és mások életét veszélyeztetni.

Így aligha tudjuk megvédeni a kölyköket. Akiknél ugye játszik a fiatalság-bolondság is, mi is kipróbáltunk sok mindent, ami utólag nem volt épp veszélytelen, de valahogy megúsztuk, és legalább a felnőttek nem veszélyeztettek minket ennyire, mint a hétvégi tragédia szerencsétlen fiatal áldozatait. Ne áltassuk magunkat, ha nyugdíjasokat terelnek össze egy efféle épületbe ilyen körülmények közt, ők ugyanúgy összetapossák egymást. Az elfogyasztott ital vagy partibogyó attól tartok, igazán csak hab volt a tortán, most az egyszer nem a kés, nem a drog, nem az alkohol ölt, hanem a nettó emberi felelőtlenség, valószínűleg kapzsisággal párosulva. Aki felnőttnek nevezi magát, most nézzen mélyen a tükörbe, ő megtesz-e mindennap mindent a saját helyén, hogy a kölykök biztonságban legyenek?

És ennek semmi köze ahhoz, hogy elengedem-e bulizni vagy sem. Bárcsak elintézhető volna ez pusztán a későkamaszkori kockázat fogalmával, hogy olyanokra vállalkoznak, amitől mi már okkal vagy ok nélkül visszarettenünk, direkt cibálják a halál bajuszát. Ezek és ott most nem. Valószínűleg csak táncolni szerettek volna, tizenhét évesen.

Egy büdös fenét. A hunyók mi vagyunk. Ha hinni lehet a híradásoknak, a felelőtlen felnőttek ölték meg őket, azok, akik lelkiismeret-furdalás nélkül engedtek be boldog-boldogtalant egy erre ezek szerint alkalmatlan helyre, gyertek és mulassatok jól.

Vakmacska