Shygirl kisfia egy felelőtlen éjszakán fogant. Amikor a terhességi tesztet végezte, már szakítottak a pasijával, így a két csík láttán a kismama teljesen összezavarodott.
Bár az apa nem akarta a babát, Shygirl mégis úgy döntött, hogy megtartja – akár egyedülálló anyaként is. Te is megosztanád tesztelésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!
Már talán két hét is elmúlt a szakításunk óta, mikor hirtelen hiányérzetem támadt. Nem jött meg! Elővettem a naptárt, és igen, több mint egy hete késik. Hogy miért nem vettem észre hamarabb? Mert még mindig a szakításunk okait kerestem, amiket azóta sem tudok, de már nem is érdekesek. Azonnal elrohantam és vettem egy egyperces tesztet, vágtattam haza, és azonnal meg is csináltam. Remegve ültem a fürdőben, és meredten néztem a kis ablakot, szinte szuggeráltam. Egy perc letelt: egy csík! Mintha mázsás kövek gördültek volna le a szívemről, akkor vettem észre, hogy levegőt sem mertem venni, és hirtelen annyira könnyűnek éreztem magam, mint még soha. Elkezdtem sírni, kezemben a teszttel, pár percig így is maradtam. Aztán felálltam, hogy kidobom, de közben rápillantottam utoljára, és akkor megmerevedtem: még egy csík. Igaz, alig láthatóan, de ott volt. Teljesen megzavarodtam, nem tudtam mit tegyek.
Végül felhívtam a legjobb barátnőmet, aki már egy három hónapos kisfiú anyukája volt. Neki sikerült lenyugtatnia (úgy-ahogy), és megbeszéltük, hogy egy hét múlva megismétlem a tesztet, gyógyszertárival, egyperces helyett hárompercessel. A következő egy hét zavaros, szinte semmire nem emlékszem, csak egy beszélgetésre apuval. Tudni kell, hogy bár külön lakrészben, de közös udvarban lakom velük. Neki mondtam el, hogy talán... Még nem biztos, nem tudom, de úgy néz ki... Apu soha nem volt a nagy szavak embere, érzelmeit sem tudta kimutatni, mégis mindig számíthattam rá. Azt mondta, ezt meg kell beszélnem a gyerek apjával is, de ha ő nem akarja, én viszont megtartanám, hát elég nagy a ház, ahol négy embernek jut, ott jut egy ötödiknek is. Soha nem szerettem még jobban őt, mint akkor.
Eltelt az egy hét, és barátnőméknél megcsináltam a tesztet. Ott volt a nővére is, hisz náluk is inkább családtag vagyok, mint barát. Megcsináltam hát újra a tesztet, és még egy perc sem kellett, hogy két erőteljes csík látszódjon. Holdkórosként mentem oda hozzájuk, adtam a kezükbe a tesztet, és kívülállónak éreztem magam. Mert míg ők nagyon örültek, bennem kavarogtak az érzések. Csapdában éreztem magam, mert tudtam, elvetetni nem bírnám ezt a gyereket (igen, nekünk is lejátszották anno a Néma sikolyt a suliban), de arra sem éreztem késznek magam, hogy anya legyek. Pedig már 26 elmúltam, tehát még a korom is ideális volt hozzá. Ők ketten nagyon örültek, koccintottunk is, na, nem pezsgővel, mert azt "nekem már nem szabad", hanem alkoholmentes sörrel.
A következő lépés már csak az volt, hogy fogadja a leendő apa, hogy apa lesz. Hát nem túl jól, és meg is értem. Bár a kapcsolatunk alatt végig arról beszélt, hány gyerekünk lesz, most kijelentette, hogy ő nem akarja. Végül elfogadta, hogy én megtartom, de előtte még jöttek a hirtelen ígéretek, hogy akkor elvesz, stb. Persze nem hittem, és nem is akartam. El is mondtam neki, hogy egy gyerek nem tud összetartani két embert, akik nem akarnak együtt lenni. Elmondtam, hogy ez az én döntésem, bár tudom, hogy rá is hatással van. Egyet megígértem neki: soha nem fogom sem eltiltani a gyerektől, sem ráerőszakolni. Ehhez azóta is tartom magam.
A terhesség ideje alatt aztán sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy bizony anya leszek, vége az eddigi hebrencs életnek, meg kell komolyodnom (nem igazán sikerült). Végül már örömmel vártam a kisfiam, és imádom őt, ahogy az egész családom imádja, immár három éve.
Sokan kérdezik, hogy ma is így döntenék-e. A válasz: nem tudom. Ha akkor kellene döntenem, mikor már terhes vagyok, akkor igen, ugyanígy. Megtartanám. De ha visszamehetnék arra az éjszakára, arra az egyetlen felelőtlen alkalomra, mikor megfogant, akkor nem tudom. Mert ha akkor vigyázunk, talán most egy családban lehetne, és lenne egy apukája. Persze az már nem ugyanaz a gyerek lenne...
shygirl
