Nem folytatódott a pesti strandok tesztje, mivel a mi kedvenc helyeink inkább vidéken vannak, de mostanában a jó időben is hiány volt, vagy másfél hétig úgy éreztem, cseppet sem lepődnék meg, ha a kukáskocsi kezelői hirtelen angolul szólalnának meg. Aztán mégiscsak eljutottunk még egy pesti strandra, bánatunkra nem féláras strandszerdán, két nappal azelőtt pedig törzshelyünkön, a cserkeszőlői fürdőben jártunk. Nos, hát gyorsan ki fog derülni, hogy az ismertség meg a brand bizony kevés az üdvösséghez, mert Cserkeszőlő talán kevésbé ismert termálfürdője úgy leiskolázta a híres-neves margitszigeti Palatinust az elmúlt hétvégén, mint a pinty.

Cserkeszőlő vadiúj, télen-nyáron használható "téli fürdőrészlege"

A Palatinus apám kedvence volt hajdan, gyerekkoromban én is szerettem, bár nem volt egyszerű se kijutni, se végigállni a végeláthatatlan sort. Később más helyeket részesítettem előnyben, nagy rajongója voltam a Lukácsnak, és időnként tiszteletem tettem a Dagályon vagy a Paskálon, attól függően, hol lakott épp az unokatestvérem. A Palatinus pedig elvesztette közben néplavór-jellegét, mikor pár éve kidugtuk az orrunkat, szinte csak külföldieket láttunk, mivel az árak úgy elszemtelenedtek, hogy Rajkin nyula ipari tanuló volt hozzájuk képest. A modernizálás is felemásra sikeredett először, az öltöző például néhány éve még pont olyan retrós és kabinosnénis volt, mint kölyökkoromban, pár dologra tehát számítottam. De a nyár elején olvastunk cikket arról, micsoda gyerekparadicsomot teremtettek  a Margitszigeten, ilyen fejlesztés, olyan szolgáltatás – nos egye fene, így mulat egy magyar úr, nézzük meg.

A párakapu a pénztárak előtt jó ötlet, bár végeláthatatlan sorokról nincs szó már rég. A lépcsőkön átvonszolom a babakocsit az alvó Kicsivel (visszafelé előkerül egy fa rámpa, csak az aljáról kell valami akadályt arrébb lökni). A Kicsi ingyen van, a Nagy 14 éven aluli, a végösszeg mégis 4200 Ft – négyezerért két napja Cserkeszőlőn vígan bementünk egy felnőttel többen. A feketeleves viszont ezután jött – a babakocsi-bejárón átjutva, az öltözőt kihagyva (oda babakocsival amúgy se lehet feljutni), beballagtunk a medencékhez, hogy majd keresztülessünk a gyerekmedencék mellett felállított színpadon, ahol ifjúság elleni bűntett szintű hangerőn bömbölt a tuc-tuc zene, nyilván a két-ötévesek így szeretik, és ők a fő közönség a később megrendezett bikinis szépségversenyre is. Vagy mégsem?

Az egymás melletti három gyerekmedencéből a picikéhez hozzá se lehet férni, csak a másikon át, mivel előtte állt az ominózus színpad. A harmadik meg... no nézd, benne vidám műanyag állatok, apró vízibicikli-féleségek, mindez hálóval gondosan körbekerítve, rajta a tábla: plusz 900 Ft-ért (nyilván per gyerek) igénybe vehető. A lányom megnyúlt képét szemlélve (no még csak azt kéne, mondom neki, öcséd itt tombolna kint, ha csak téged fizetnélek be, ha meg őt is, akkor nyilván tőlem is elkérnék a kilencszázat, ha nem akarom belefullasztani, hátha én is lovagolni akarok a műanyag majmon) kiszalad a számon, sajnos elég hangosan az ominózus mondat, miszerint az ötletgazda repedtsarkú felmenőjét a ravatalon. Aztán felismerem a műanyag elefántot, a cserkeszőlői fürdő fedett részlegében (amit természetesen a normál belépő áráért  lehet használni, mind a 4 belső medencével meg miegymással) áll a szakasztott mása, mellette a nyuszis csúszda a piciknek. Ott bezzeg senki se akart érte gyerekenként bevasalni plusz majd' egy ezrest.

Ennek a nyuszinak nem volt zenés felára, csak sikere a legkisebbek körében

A szárazföldi vidámparkba ugyanennek a 900 Ft-os jegynek ellenében lehet  betérni, nincs is benne senki, a pár percig 500 Ft-ért használható trambulin is üres, a hatszázért bérelhető nyugágyakra van azért pár vevő, az öreg óriáscsúszdák állítólag ingyen vannak, igaz, tíz éven felülieknek, olyan meg csak én vagyok hármunk közül, de nekem meg tériszonyom van. Még jó, hogy a másik medence sarkán áll a kis szivárványcsúszda, rá is írták, hogy ingyenes, itt kockáztatunk, hogy a csúszdamániás Kicsi is feljuthasson, mivel hátrafelé lezuhanni, előre belefulladni tudna fél másodperc alatt, tehát hátulról a nővére, elöl én biztosítok, mi jobban elfáradunk a sokadik csúszásnál.

Nézzük, van-e játszótér, Cserkeszőlőn van, plusz a strand területén itt-ott rugós hintalóféleségek elszórva, itt gyalogolunk vagy nyolcszáz métert, úgy érzem, mindjárt itt a Margit-híd, jutalmunk négy nyamvadt hinta a semmi közepén, nyilván EU-szabvány, már ha az EU szerint okés,  hogy a babahinták mellmagasságban himbálózzanak, a fejem fölé kell emelni a kölyköt, hogy betegyem, a megspórolt fél méter láncból a kivitelező nyilván elvitte a barátnőjét egy pizzériába. A tarka pillangó, ami körülöttünk repked, viszont meseszép és teljesen ingyen van.

A víz amúgy rendben van, szép, tiszta, csillog-villog-szökőkutazik, csak a régi termálmedencében omlik diszkréten a fuga, kis kupacokat képezve a medence alján, a gyerekeket nem zavarja, vígan pacsálnak bármelyik medencében. A régi büféépület lényegében üresen áll, romos állapotban, szólni kéne az üzemeltetőnek, hogyha ez egy menő hely akar lenni, akkor dózer, beszántani a sárga földig, és megkérni a Kopaszi-gát tervezőjét, álmodna-e ide is modern, guszta büfét, éttermet. Ezek a leharcolt műanyag székek és asztalok ugyanis nem épp menők ott a lezárt romok mellett. Fagyi nyilván a strand másik oldalán kapható, itt nem látni, a Cserkeszőlőn 420-ért kínált Staropramen itt 550 Ft, a palacsinta legalább ehető, a Kicsi két pofára tömi, én majd ebédelek este otthon. A vécét meg illenék egy ekkora forgalmú helyen napközben is takarítani.

A hullámmedencében ifjú szörfösöket oktatnak (ez nem rossz ötlet), amikor kifelé caplatunk, már valami ifjú tehetség énekelget a színpadon, ahol nemrég még bikinis lányok vonultak végig, majd fotózkodtak mindenféle „Laci idén műkörömszalont vesz nekem és Mauritiusra visz nászútra” típusú aranyifjak társaságában. A kiskorúak fütyülnek a műsorra, egy jóképű harminc körüli apuka se rezzent meg a riszáló szépségek láttán, fülig vigyorral úsztatta két év körüli kisfiát a medencében. Én is elvigyorodtam láttukra, hogy aztán elhűlve számoljam, a kivitt tízezresből a parkolás kifizetése után nem maradt sokkal több, mint a műanyag majmokkal telerakott medencés „élménypark” díja.  Ennyiből nyilván megjártuk volna akár Siófokot is, mivel aznap még érvényes volt az autópálya-matricánk. Ha lesz még jó idő, nyilván megyünk vissza a tiszaugi Holt-Tiszára, vagy Cserkeszőlőre, víz ott is van, műanyag majom ugyan nincsen, de ha a gyerek mulatni akar, majompofát ingyen vágok bármikor. A Margitsziget persze gyönyörű.

 

Árak a Palatinuson, egyszeri belépés:

Felnőtt: hétköznap 2200, hétvégén 2500 Ft

Gyerek (3 év felett), diák, nyugdíjas: hétköznap 1500, hétvégén 1700 Ft

Árak Cserkeszőlőn, napijegy, többszöri belépéssel (haza lehet menni a nagyihoz ebédelni):

Felnőtt: 1500 Ft, délután 1100 Ft (utóbbi zárás előtt 3 órával)

Gyerek, diák, nyugdíjas: 1150, délután 1000 Ft

 

Vakmacska