Nálunk általában rendetlenség van. Pedig abban mindenki egyetért, hogy a dolgokat a helyükre kéne rakni, csak abban nincs egyetértés, hol a Dolgok Helye.

Anya szerint a szekrények és polcok mélyén, ahol nincsenek útban, és nem lepi őket a por.

Apa szerint ott, ahol ő hagyta, és ahol rögtön meg lehet találni, tehát minden elöl lévő vízszintes felületen, kisasztalon, nagyasztalon, hokedlin, lehajtott vécédeszkán.

Szerintem ott, ahol én még meglátom, de az öcsém még nem éri el.

Az öcsém szerint a földön, mert ott ő is eléri, és nem kell utána gebeszkedni.

A macskák szerint teljesen mindegy, csak elzárva ne legyen, mert akkor ők kikutatják és lerángatják, főleg ha mondjuk, pulykasonka szaga van.

A nagymama szerint… nos, ez bonyolult eset, a nagymama fejében a Bermuda-háromszög térképe van, rajta Félkezű Fred kalózkapitány rejtjeles bejegyzései, a térképen felirat „Elrejtett kincsek.” A nagymama szerint minden Dolognak van egy ilyen, Félkezű Fred által bejelölt Valódi Helye. Kár, hogy a térkép csak a nagymama fejében létezik, és bár ő pontosan követi Félkezű Fred útmutatását, hogy a dolgok a Valódi Helyükön legyenek, mi mégsem vagyunk képesek megtanulni, hogy hol a dolgok Valódi Helye. De majd ő! Ő aztán helyrerak mindent!

Tehát a nagymama, mikor eljön hozzánk, összecsapja a kezét, hogy „Már megint mekkora rumli!” – majd dúlva-fúlva nekilát pakolni, a Félkezű Fred-féle térkép alapján. Aztán mi hazajövünk, és...

– Apa nem találja a csavarhúzót, amit két hete kerülgetünk a konyhaasztalon, se a bankszámlakivonatot, ami a krumplik mellett hevert még tegnap. De nincs meg a kikészített tiszta zokni sem, pedig az az éjjeliszekrényen volt. Hopp, utóbbi megvan, nagymama betette a szennyesbe.

– Anya nem találja a kivasalt ünneplőmet, amit gondosan a nappali közepére rakott a fotelre, elfelejtve, hogy néha ott szundikálnak a macskák. De a lakáskulcsot sem találja, amit pedig biztos, hogy utoljára a könyvespolc tetején látott, oda csapta le, amikor meglátta a macskát a fotelben, az ünneplő ruha tetején sziesztázni.

– Én nem találom a színesceruza-készletet, ami tegnap még mind megvolt az íróasztalon szanaszéjjel, és a pöttyös bögrét sem, ami a ceruzakupac közepén állt. De a matekfüzet sincs, pedig tudom, hogy az is megvolt, amikor kicsavartam az öcsém kezéből, és letettem a mosógép tetejére, mert ott biztosan nem éri el.

– Öcsém a padlón bömböl, mert nincs meg se a búgócsiga, se a rommá tépett hipermarket-magazin, de a kicsavart kerekű kisbusznak is nyoma veszett.

– Még a macskák jártak a legjobban, ők csak a kiborított májkonzerves dobozt hiányolják, pedig annak a tartalmát bizony ők ették meg két órával azelőtt.

Aztán mindenki gőzerővel nekilát keresni, felforgatja a polcokat, az újságtartót, a szennyeskosarat, a vasalókosarat, a játékkosarat, és senki sem talál semmit, illetve szép lassan előjönnek azok a dolgok, amiket akkor nem találtunk meg, amikor legutóbb volt nálunk a nagymama rendet rakni.  És persze kétszer akkora eddigre a rumli, mint amire a nagymama azt mondta, hogy mecsoda felfordulás van már megint, ti képtelenek vagytok megtanulni, hol van a Dolgok Valódi Helye.

Talán írnom kéne Félkezű Frednek, hogy e-mailben küldjön már egy másolatot a titkos térképről, hogy mi is tudjuk, a nagymama hová teszi a holmikat.  Akkor legalább kevesebbet kell keresgélni, mielőtt helyreáll a megszokott káosz a lakásban.

Vakmacska