Jó pár hét telt el az előző vizsgálat óta, ami a 18. héten volt. Jelenlegi tudomásom alapján a 27. hetet töltöm, egyre jobban hasonlítva szerintem egy gömbhalra (környezetem szerint ez nem igaz, de akkor is).
A baba napról napra egyértelmű jeleit adja létezésének, hol rugdosással, hol mocorgással, hol hashullámmal. Párom első „baba rugdos” élménye is az volt, hogy szépen fülön rúgta, mialatt ő hallgatózni próbált. Na, ez azóta sokszor megismétlődött. Hangulatom és közérzetem is rendben van, maximum néha egy kicsit érzékenyebb vagyok.
Előző vizsgálatkor megkaptam a cukorterhelésre a beutalót a kerületi rendelőbe, de mivel vidékre utaztam karácsonyozni pont a 24-25-26. hétre, ezért ezt egy vidéken lévő rendelőben csináltattam meg. Meglepett, hogy jéééé, nincs kismamatömeg, mint Budapesten, a rendelőben. A cukorterheléssel minden rendben volt, élménynek olyan, mint a rossz kisgyerekek álomreggelije. Szerencsére jól is viseltem, nem volt semmi különösebb probléma közben sem, és az értékek is jók lettek. Vidéken a régi nőgyógyászom nézett is nekem egy gyors ultrahangot aznap, és láttuk, ahogy a picike éppen nagy ütemben nyitogatja a száját. Nyelte a jó kis cukros magzatvizet. Édesszájú gyerek lesz. Bár a csípőset is szeretni fogja, merthogy eszméletlen mennyiségben tudom betolni a csípősebbnél csípősebb ételeket.
A vizsgálati eredményekkel már a „megszokott” SZTK-s nőgyógyászhoz jöttem vissza Budapestre (bár vidéken is megnézték és mindent rendben találtak), plusz a vizsgálati ellenőrzésen kívül szükségem van az orvostól még egy papírra. Munkaügyben utaznom kellene repülővel egy rövidebb távot (cirka 1,5 óra egy út), majd egy hét múlva jönnék csak haza. A légitársaság orvosi engedéllyel enged csak utazni, úgyhogy ilyet is szeretnék kérni a dokitól.
A doki a vér és vizelet eredményre kíváncsi csak, megörül, hogy kiváló az eredmény, egyiken sincs semmi gond, majd szépen lejegyzi, hogy 29 hetes kismama. Hiába mondom, hogy szerintem 27 csak, ezzel nem foglalkoznak. Odaadja a 30. heti beutalót, és egyéb kérdés nélkül kinyomtatja a lapot, hogy kockázat nélkül repülhet. Na, ez nekem fura. Semmit sem nézünk, csak egy vér és egy vizelet leletet, amit hozott a kismama magával, aki felöltözve ül, meg nem kérdezzük, hogy minden oké-e, csak lepapírozzuk. Mondtam neki, hogy esténként keményedik a hasam, plusz szeretném, ha megvizsgálna, mert továbbra is szeretnék eljárni úszni, de a 3. trimeszter felé a méhszáj ha megnyílik, akkor inkább abbahagyom az úszást. Erre a válasz: „túlaggódja”. Azért mivel rákérdeztem a vizsgálatra, így hajlandó megvizsgálni (bár inkább ne kértem volna annyira megkínzott) aminek az eredménye az, hogy a méhszájjal minden ok, de egy kis gyulladás azért van. Kérdezem, hogy az úszás akkor ugrik? Válasz: „túlaggódja”. Ennyi, semmi több. Az asszisztens megjegyzi, hogy akkor jövő héten menjek el még a repülés előtt az ultrahangra, merthogy arra a hétre írtak fel engem 30 hetesnek.
Az ultrahangosokat felhívtam időpont kérése végett. Kérdezték, hogy „ja az A doki adta a beutalót? Akkor számoljunk egy kicsit. Nem, maga még csak a 28. hétben van, kereken 28+4.” Tehát abban egyezett meg a szonográfus és az asszisztense, hogy ráérek a 31. héten menni ultrahangra, amikor visszajövök külföldről. Hallottam, ahogy előkereste a leletemet a gépben és szépen végigszámolta, hogy mikor mekkora volt a gyerek, tehát ez egy plusz pont nekik. Majd még egyszer megerősítette, hogy előbb szerinte nincs értelme a vizsgálatnak, meg időpont sincs már.
Hát jó, akkor majd elmegyek akkor. Azt, hogy hol maradtam le a 27 és 28. hét között, nem tudom, esélytelen rájönnöm, akárhogy kalkulálok, de ők tudják.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
