17. hét
Az elmúlt héten voltam a nőgyógyászomnál és a védőnőnél is. Bár ultrahang most nem volt, úgy tűnik, egyelőre minden rendben, szépen fejlődik, aminek fejlődnie kell, a vérnyomásom rendben van, a súlyom szerencsére továbbra sem gyarapodott (ez az én esetemben nem hiba). Igyekszem is odafigyelni még jobban az étkezésekre, meg az étvágyam továbbra is fele annak, ami volt.
Ezenk ívül még egy fontos dolgot beszéltünk meg az orvosommal: azt, hogy ezúttal tuti császárra készüljek. Ennek a döntésnek persze vannak előzményei. Akit érdekel a hosszú verzió, annak ajánlom az előző szülésem történetének elolvasását itt a Bezzeganyán. Akiket a rövidebb verzió érdekel: kifejezetten rossz szemem van, -10-es dioptriás, ezért bár az első szülésemnél nem volt kizárt a természetes szülés, az csak kíméletes szülésvezetés mellett valósulhatott volna meg. Hogy mi számított volna annak? Mondjuk egy kisebb súlyú baba egy gyors, magától meginduló szüléssel. Ehelyett az én lányom a 42. héten indított szülésnél, nagy súllyal sem volt hajlandó magától kibújni (konkrétan háromszor elaludt), így végül a műtőben látta meg a napvilágot.
Ilyen előzmények után pedig azt mondta az orvosom, hogy ez alkalommal ne kockáztassunk és próbálkozzunk semmit, legyen fixen császár, és én nem tiltakoztam, inkább megjegyeztem, hogy azt már legalább ismerem. Persze olvastam és hallottam történeteket olyan nőkről, akik gyenge szem mellett is szültek természetesen következmények nélkül, és arról is olvastam, hogy egyes orvosi vélemények szerint egyáltalán nincs is összefüggés a kettő között. De őszinte leszek: nem én akarok a tesztalany lenni ehhez. Ha mégoly pici is az esély arra, hogy komolyabb baja legyen a szememnek a szülés alatt, akkor sem szeretném ezt a kockázatot vállalni csak azért, hogy természetesen szülhessek. Nekem a császáros szülésem egy jó élmény, egy szép élmény volt, így nincsenek bennem rossz érzések ezzel kapcsolatban.
Egy dolgot kértem csak: ha már fixen császár lesz, akkor ne kelljen ez alkalommal túlhordanom. Utáltam annak minden pillanatát, már nagyon terhes volt, és bár tudom, hogy célszerűbb kivárni, míg a baba maga úgy dönt, hogy kijön, de talán egy 40 hetes magzat már elég fejlett a külvilághoz. Viszont a 40. hétnél se nagyon szeretném előbb az indítást, ennek viszont teljesen más jellegű oka van: a lányom szeptemberben kezdi az oviba beszoktatást, én pedig szeptember közepére vagyok kiírva. Jó lenne, ha a beszoktatás még a kistesó születése előtt rendben lezajlana. Extrák az igényeim, nem igaz? Majd meglátjuk, mit hoz az élet, pontos időpontról még nem beszéltünk, ahogy arról sem, hogy ezúttal lesz-e vajúdás a császár előtt.
Persze, kicsit sajnálom, hogy kimaradok a természetes szülés élményéből (bár első alkalommal az egyperces fájásokig eljutottam), de hát az élet ilyen. Hallva és olvasva sok olyan természetes szülés élményét, amely nemhogy szép élmény, hanem egyenesen horror volt az anya számára, igazából nem is cserélném el senkivel az én első szülésemet. Nekem az úgy volt kerek és teljes. Nagyon remélem, hogy a második szülésemet is ugyanígy fogom megélni.
És hogy ne csak a szülésről beszéljek, hanem aktuális dologról is: orvosi engedéllyel ismét elmentem spinningezni, és nagyon-nagyon jó volt! Igazából ez spin-racing, vannak benne karhajlítós feladatok, ülve és állva végzett gyakorlatok zenére. Én egy alapvetően közepes tempóban csináltam végig, a sprinteket kihagytam, illetve az erősséget is óvatosan állítottam. A lényeg az volt, hogy a pulzusom ne menjen egy bizonyos tartomány felé és egyenletes legyen. Ezt sikerült is elérnem, az edzés végére pedig így is kicsit megizzadtam. Igazából azért mentem, mert a hátamnak és a derekamnak nagyon jót tett az elmúlt évben a spinning, ezt szeretném fenntartani, illetve gyerek mellett igazán csak egy ilyen rendszeres órát – igaz, csak heti egyet – tudok beiktatni, mert egyébként egy lusta dög vagyok. Ez legalább felfrissített, és segített kicsit kikapcsolni a hétköznapok nyűgjei között. Valószínű a második trimesztert igyekszem végigtekerni, de amint fájdalmat fogok érezni, leszállok róla és nem ülök vissza többet.
Szép hetet és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindannyiótoknak!
Gitta
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
