Folytatjuk Rohtah sorozatát, amely a csak időleges változásokat hozó alkalmi diéták helyett a tartósan egészséges életmódot ajánlja, méghozzá saját testünk ritmusa és igényei szerint. Az első részt itt olvashatod, ha lemaradtál róla.
Akinek nem inge…
Fiatal koromban persze én is kipróbáltam egy csomó kúrát, diétát. Az eredmény mindig időszakos volt, többek között azért, mert az önmegtartóztatást mindig újabb visszaesés követte, visszatérés a régi, jól bevált és sajnos borzasztóan egészségtelen szokásaimhoz: kevés mozgás, rendszertelen, kapkodó étkezés, alacsony minőségű ételek.
Kalóriákban túlságosan bővelkedő időszakok váltották egymást az „én csak levest eszek”, a „most léböjtölök” vagy a „nem eszek szénhidrátot, mert az hizlal” agymenéseimmel. Környezetem pedig az évek során elkönyvelt „az örökös fogyózó” kategóriába, elfogadtak a plusz 25 kilómmal együtt. Az elfogadás csak nekem nem ment. Akkoriban a munkámon kívül minden más életterületem romokban hevert. Huszárvágással egy áprilisi napon döntöttem úgy, hogy vége mások hibáztatásának (anyuci kalóriabomba hétvégi ebédjei, munka miatti időhiány stb.), és nagyon szigorú diétára fogtam magamat.
4 hónap alatt megszabadultam a felesleges kilóktól. Egészségtelenül alacsony kalóriabevitellel (inkább le se írom ide), rengeteg mozgással, a fókuszt a munkáról aránytalanul magamra és a „változásomra” irányítottam. Talán úgyis mondhatjuk, hogy mindent azon a szemüvegen keresztül néztem, hogy használ-e a fogyásomnak vagy sem. Ami átment a szűrőn, az maradt az életemben, ami nem, annak ajtót mutattam. A karcsú, kisportolt alaknak nagy ára volt: csomókban hullt a hajam, menstruációs problémák az alacsony testzsírszázalék miatt, és rengeteg lemondás.
Boldogabb lettem? Nem, de nyertem egy nagyon fontos tapasztalatot: ha egyszer igazán elkötelezem magam valami mellett, akkor azt meg tudom csinálni. Még akkor is, ha őrültség. Ez önbizalmat adott, s pont erre volt akkoriban szükségem. A kilók fele kb. 2 év alatt visszakúszott, hiszen a diétát abbahagytam, mert már könnyebb voltam, mint 16 évesen.
Szerencsémre az életem más területein elindult változások nem egy újabb fogyókúra hívogató karjaiba hajtottak, hanem egy önismereti módszer segítségével rátaláltam a típusdiéta megközelítésre. Ez tulajdonképpen nem egy diéta, hanem a saját anyagcserénkre és idegrendszeri sajátosságainkra épülő életmódváltás. A módszer nemcsak önmagam elfogadásához, hanem a számomra ideális testsúly kialakításához és megtartásához is hozzásegített.
Ehhez a váltáshoz a következő információkra van szükség: saját idegrendszeri típusunk ismerete, jelenlegi munkánk, életmódunk sajátosságai, amelyeken nem lehet, nem tudunk pillanatnyilag változtatni, egészségi állapotunk felmérése, és néhány, az emberi anyagcserével kapcsolatos tény. Fontos, hogy a váltást egészségesen kezdjük el. A krónikus betegséggel küzdőknek azt szoktam javasolni, hogy egyeztessenek az orvosukkal, bár néhány betegség kivételével nem okozhat problémát az, ha az ember a saját természetes ciklusaihoz és a szervezet működését befolyásoló idegrendszere ritmusához kezd el alkalmazkodni. Sőt. Sok esetben éppen ez tudja támogatni a gyógyulását, mert a táplálkozásunkkal és életmódunkkal nem akadályozzuk, nem terheljük, nem állítjuk újabb kihívások elé a szervezet öngyógyító folyamatait, hanem a belső és külső óráink összehangolására törekszünk.
A következő részekben az anyagcserénk és a természetes ciklusaink kapcsolatát tesszük nagyító alá. Tartsatok velünk!
Rohtah
