Boldog új évet mindannyiótoknak!
Remélem, jól telt a szilveszter, a két ünnep közötti pihenés/családozás, kinek mi. Nálunk leginkább a nátha volt a főszereplő, illetve azt néztük, ahogy a két pici fosztogatja a karácsonyfát. Idén úgy szerveztük, hogy a két ünnep között nem volt nagy jövés-menés, csak 24-én este jöttek anyósomék és 27-én a nővéremék. Ez jó is volt így, mert a fiamnál ekkor tetőztek az ADHD gyógyszer mellékhatásai és voltak elég rossz pillanatai (pl. a szekrényben töltött háromnegyed órát, az élet értelmén töprengve, morcosan…).
Mostanra lassan véget ér a téli szünet, elfogy a szaloncukor és a hús is. Hála istennek, mert már nem bírunk többet enni. Pedig nem a zabálásról szólt a karácsony, főleg, hogy náthásan nem is nagyon lehet. De valahogy a sok vásárlás, főzés, terítés elvette az étvágyamat, tényleg az volt a jellemző, hogy inkább csak csipegettem. Büszkén jelenthetem, hogy nem is jött fel rám semmi, mert most is 65 kg-ot mutat a mérleg.
Az edzéssel küzdök, nehezen ugyan, de letudtam némi elliptikus trénert a héten, de inkább a muszáj vitt előre, mint a kedv. Éppen erről beszélgettünk tesómékkal, pontosabban a sógorommal. Tudni kell, hogy a tesóm 11, a sógorom 14 évvel idősebb nálam. Sógorom már jó 30 éve edz, általában otthon. Ehhez szépen fel is szerelkezett gépekkel. Két évvel ezelőtt metabolikus szindrómát állapítottak meg nála: a vérnyomása, a cukra és általában az összes laborértéke elszállt. Elmondták neki, hogy bármelyik pillanatban meghalhat és tulajdonképpen csak azért él még, mert iszonyatosan edzett a közel 50 éves korához képest. Ezt úgy képzeljétek el, hogy kardiós edzős napokon 60 percet megy az elliptikán… És megváltoztatta a táplálkozását, lecserélte a stresszes melóját. Tulajdonképpen nem is értem, miért nem jutott korábban eszembe, hogy a segítségét kérjem, pedig ő nagyon jó példája az életmódváltásnak.
No, a lényeg: felajánlotta, hogy eddzek vele. Tudja, hogy egyedül nem megy, vagy legalábbis a kezdés nagyon nehéz. Megörültem, mert tudom, hogy vele jól lehet edzeni: amikor 14 éves kamasz voltam, kábé 3,7 kg túlsúllyal, akkor is edzettünk, csak még nem gépeken. Nyomtuk a felüléseket, guggolásokat, lábemeléseket. Emlékszem, frottírtörölközőbe töltött homok volt a lábsúly, tesóm varrta.
A jövő héten nekikezdünk. Ő általában heti 5 napon edz, ebben van erősítős (súlyzós) és kifejezetten kardiós nap. Az én esetemben (mivel ugye nem kövér vagyok, hanem löttyedt), első lépésként az állóképességemet fogjuk javítani. Ráadásul kímélni kell az alhasi izmaimat – legalábbis az elején, így feladtam neki a leckét. Kérdezte is, hogy milyen területeken szeretnék változtatni. Jól megfontoltam a választ, majd közöltem, hogy a bokámmal és az orrommal tulajdonképpen meg vagyok elégedve.
Egy edzés kb. nettó 70 perc, mivel viszonylag közel laknak, nagyjából másfél órával számolok. Már itthon is megbeszéltük férjjel, örül, hogy így alakul, mert csak azt látja, ahogy itt vekengek, kerülgetem az elliptikust, nyavalygok. Neki tetszem, úgy látja, hogy csinos vagyok, de azt is érzi, hogy nem vagyok elégedett és ezen nem tud segíteni.
És most (sajnos L ) nem kellenek a csini edzős cuccok: kényelmes, „kitaposott” melegítő, kényelmes póló. Víz. Akarat. Kitartás. Amúgy tudom, hogy anno sem hagyott pihengélni a sógor, kb. olyan volt, mintha katonai kiképzésen lettem volna. De meg tudtam csinálni a 8x60 felülést. Bár a végén kicsit kellett biztatni. Ordítva. De úgy látszik, nekem ez beválik. És azt is tudom, hogy nyúzni fog, tehát nem lesz kifogás, hogy miért nem megyek.
Nagyon-nagyon remélem, hogy ez bejön és elindulok a fejlődés útján. Persze sógorom felhívta a figyelmemet, hogy az első időkben azért rettentő látványos változásokra ne számítsak. Mindenesetre a kezdés napján le fogom mérni magam a mérlegen, illetve a következő helyeket centikben is: comb, fenék, felkar, csípő, has. Megírom majd nektek is, hogy együtt követhessük a változást.
Izgatott vagyok emiatt, várom és félek is tőle. Beszámolok majd róla. A másik tervem, hogy a cukor után kirugdosom az életemből a fehér lisztet. Az elmúlt két hétben már igyekeztem semmilyen péksütit sem enni (nem mindig sikerült), de szeretném teljesen száműzni. Ezzel kapcsolatban nektek milyen tapasztalatotok van? Én sütöttem itthon sokszor teljes kiőrlésű kenyeret, mikor terhes voltam és cukros lettem. Finom volt, a család is szerette. Csak egy idő után ráuntam/tunk az ízére. Ha tudtok jó receptet, vagy recept-lelőhelyet, légyszi osszátok meg. Köszönöm!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
