Dániel apaként osztotta meg velünk a szülészeten szerzett élményeket, amik egyértelműen pozitívak voltak. Ha te is szeretnéd megosztani velünk, hol és milyen körülmények közt született a gyermeked, küldd a "kórháztesztet" a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Kivételesen nem anya, hanem gyakorló és büszke apuka volnék, immár kicsivel több, mint egy hónapja. Sokat szoktam olvasni ettől függetlenül a blogot, és a kórházteszt végett gondoltam, billentyűzetet ragadok és leírom a mi történetünket. Vegyesen, mert egyrészről minimálisan képet szeretnék adni a kórházról és magáról a szülésről is.

Egyszer volt, hol nem volt, a Rottenbilleren innen, a Garayn túl a Péterfy Sándor utcai kórház, és annak 4. emeleti szülészeti osztálya. Úgy keveredtünk ide, hogy a párom nőgyógyásza ebben a kórházban dolgozik, és a 4. terhesteszt utáni megbizonyosodás alkalmával (mármint, hogy tényleg viselős) korrektül tisztáztuk a költségeket, hogy majd májusban mivel számolhatunk. Ennyit tudtunk bevállalni, és naná, hogy annál az orvosnál akartunk szülni, akihez a párom már sok éve jár és annál a szülésznőnél, akivel a doki együtt dolgozik.

Kétségtelenül ez nem egy zöldövezeti magánkórház, rendesen állami kézben van (legalább működik), a körülményeket is ehhez mérten kell elképzelni. De. Ami pénzből gazdálkodhat a kórház  – most csak a szülészeti osztályról beszélek – azt próbálják is oda tolni, ahová és amibe kell. Ezt azon a szülésfelkészítőn is egyenesen elmondták – ahol a főorvos, főnővér és az éppen akkor ügyeletben lévő orvosok tartották az előadást – hogy tudják ugyan, hogy ez nem egy magánklinika, de amit nyújtani tudnak, azt maximálisan és szívből teszik.

Nagy duzzogva mentem el az előadásra, és jól tettem, mert megnyugodtam. Megnyugodtam, mert azok a rémtörténetek, amiket innen-onnan, erről-arról a kórházról hallottunk, nem dobtak fel túlságosan. Közben néhányszor elkísértem a páromat CTG-re, és minden egyes ott töltött perc meg a nővérek hozzáállása is igazolta, hogy nem lesz itt semmi gond.

Szóval eljött a nagy nap, este kilenc, nyákdugó el, kórházba be, indulhatott a 23 órás vajúdás. (másnap este 20.15-kor jött meg a jányom). A táska már gondosan össze volt készítve, a gyereknek vinni kell pelenkát, törlőkendőt is, de ruhát nem, azt adnak. (lejjebb erről is van egy rövid kedves történet meg a végkövetkeztetés). A szülőszoba a motoros ágyával, bordásfallal, avval a nagy vajúdólabdával (vagy mi), illatgyertyával, éjjeliszekrényen nyugizene válogatással, abban a gyerekcsináló félhomályban teljesen várakozáson felülinek hatott (az előadás alkalmával nem tudtuk megnézni, mert tele voltak). Az ügyeletes nővér végletekig kedves volt, mindenben segített (a másnapi váltás szintén).

 Az orvosunk mint Schaffhausen, olyan pontos volt, gyakorlatilag a másnap délelőtt, ahogy ígérte jött be, 24 órázott.

Az igazi tánc 15.00 órától indult, itt kezdődtek az ötperces fájások, aztán 18.00-ra a feleségem már úgy remegett a fájdalomtól és a fáradtságtól, mint a kocsonya. Az epidurális érzéstelenítőtől kezdve, a többi fájdalomcsillapítón át, az infúziókon, a melegítő sópárnákon keresztül, amit és ahogy kapott a párom, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Végül maga a lényeg, a kitolási szakasz annyira nyugodt hangulatban és simán ment, mint a sicc. Az egész 15 perc volt.

Gyereket a kibújása után egyből a párom hasára fektették, itt jól megcsodálhattuk egymást, köldökzsinórt vághattam, aztán kb. 15 perc elteltével a csecsemős nővér már csomagolta is a gyereket előmelegített takarókba és nyomták a kezembe, hogy hozzam magammal. Beültettek egy pici helységbe, ahol le szokták mérni a kicsiket, és ott hagytak kettesben bennünket, amíg az anyját összerakták. Na, ez a pont elég leírhatatlan, amikor a gombszemeivel belenézett a szemembe, úgyhogy nem is erőlködöm.

A szobák olyan egyszerűek, mint a pofon, viszont a sok vinnyogó bébi televiszi élettel. Van egy zuhanyzó, egy wc és egy mosdó, plusz egy mosdó a szobában, mellette kétféle kézfertőtlenítő. A gyermek tartózkodási helyét illetően az anya dönt, hogy a légzésfigyelővel ellátott bevásárlókocsiszerű szekérbe, magával a nagyágyba, vagy egy nagy gyerekszobába (pl. fürdés miatt, vagy csak aludni akar az anya) teszi-e be a süvölvényt. Az utóbbi helyen tréfát nem ismerő dadák vigyáznak rájuk. Olyanok, hogy kétszer köszönsz nekik, minimum.

A gyerekruhás történet. A kórháznak vannak ugye babaruhái, amit cserélnek rendben, és mossák is értelemszerűen. Mivel gyanítom, hogy se nem valamelyik nagyobb babaruha-nagyáruházból származnak, se nem is túl gyakran van mód a cserére, ezért némely darab már kicsit viseltes. Egyik nap kapott egy rugdalózót, de a lábvarrásnál combmagasságban ki volt feselve és a lyukon ügyesen félig kidugva a lábát az ujjaival, abban megkapaszkodott. Persze hogy folyt a nyál a gyerek füléről, mert úgy összecsókolgattuk. És a nővér, mikor adta a ruhát, nem azt nézte, hogy ki van szakadva, hanem hogy ez a szín meg minta biztosan tetszik a babának.

Összefoglalva, szívből ajánlom a Péterfy kórházat annak, akinek per pillanat nincs kedve kiadni egy kicsivel többet, kibírják azt a pár napot menzakaján, meg amit a család hoz, és nem zavarja, hogy az intézmény domborzati szemszögből elég sík környezetben található. Továbbá nem bánja, hogy ha egy tapasztalt és összeszokott kedves csapat fogadja és bonyolítja le az egész történetet.

 

Költségek

Szülés: 150 000,- Ft

Szülésznő: 50 000,- Ft

Ápolóknak (összesen): 15 000,- Ft

A kórháznak vannak többágyas, és néhány ágyas szobái is.

Kétágyas szoba: 5000,- Ft / éj,

Egyágyas szoba: 7000,- Ft / éj

Két doboz csoki

Világra jönni épen és egészségesen: felbecsülhetetlen

Dániel