2019 február vége, Budapest. A saját bőrömön tapasztaltam meg, amit már innen-onnan lehet hallani: baj van, nincs elég szakember, kivándorolt, aki csak tehette.
Egy teljesen hétköznapi hétvégének indult, de elfajultak az események. Mint afféle változó korban lévő nő, időnként a havi áldás másképp lep meg, mint ahogy addig megszoktam. Nos, ez túlment minden határon. Elnézést a szaftos részletekért, de ugye az erős vérzés egy relatív fogalom, szóval negyedóra/legnagyobb tampon+éjszakai betét, plusz ami a vécébe távozott.
Tehát nincs mit csodálkozni, hogy délutánra már annyira le voltam gyengülve, hogy egy mosdólátogatás után képszakadás, ájulás történt. Persze a férjem azonnal mentőért kiáltott. Bevittek, megvizsgáltak, egy horrorfilmi jelenetet hagytam magam mögött a vizsgálóban, majd infúzióra kötöttek, és másnap előjegyeztek műtétre. Ne egyek, ne igyak, szólt az utasítás. Előző nap se igen tettem, mert féltem, hogy ez lesz belőle. Aztán jött egy orvos, hogy van három előjegyzett császár, előbb azt csinálják, majd utána indul a másik műtő. Aztán csak vártam és vártam és vártam és vártam…
Délután 4 körül felhívott az orvosom, aki épp betegen feküdt otthon, és így rábízott a kollegáira, hogy mi van velem. Elmeséltem, hogy várok a műtétre, többet sajnos nem tudok. Kisvártatva jött egy orvos, tájékoztatott, hogy az anesztézia hiányában nem tudtak eddig műteni, amint lesz aneszteziológus, indul újra a műtő. Akkor visznek már sürgősen. Még egy óra telt el, mire lett szabad aneszteziológus, hogy műthessenek. Hat nő várta a sorsát velem együtt. Fogalmam sincs, ők miért, de én addigra a két nap éhezés és szomjazás és brutális vérzés következtében már nagyon legyengültem. Panaszom senkire sem lehet. Nagyon kedvesek, együttérzők, udvariasak, segítőkészek voltak mind. De ha nincs, ki elaltassa a beteget, nincs műtét sem.
Kiszakadt a gumi, de az orvosok nem segítettek a kamaszlánynak
Az ügyeletről elzavarták, a kórház orvosa útjára engedte tanács, vizsgálat bármi teendő nélkül. És mellé azt mondta, hogy nem az ő betege, menjen magánorvoshoz. Végül egy nővér szánta meg őket.
Tovább>>>
Kérdeztem, hogy mi van, ha beesik egy kismama lepényleválással, vagy egy méhen kívüli terhes, aki a hasüregébe vérzik, akik adj, Uram, de azonnal műtétre szorulnak. Nos, ők elsőbbséget élveznek, vagyis aki épp kijött aneszteziológus egy műtétről, az fut életet menteni, de így tervezett műtétek maradnak el, naponta, és egy-egy orvos nem jut mosdó- vagy épp evésszünethez. Én megúsztam egy nagyobb várakozással, igaz, hogy megint vacak lett a vérképem, gyenge vagyok, mint egy negyed pillangószárny, de ha így megy tovább, egyszer valaki nem biztos, hogy ilyen szerencsés lesz. Míg csak hallottam orvoshiányról, meg csak annyit érzékeltem, hogy hosszú várakozási listák vannak itt-ott, addig elsiklottam fölötte. Legfeljebb egy borzongás, meg milyen jó, hogy nincs nagyobb bajunkig jutottam. De tegnap voltak nők, akik hazamentek műtét helyett, mert nem jutottak be a tervezett műtétjükre. És voltak? vannak? anyák, akik kiáltanának epidurálásért, de nincs, aki beadja, mert drasztikusan csökken az aneszteziológusok száma.
Hiába vártok konklúziót, nem tudok írni. Mit írjak? Gyertek haza, külföldre kivándorolt anesztesek? Biztos nem jódolgukban döntöttek úgy, ahogy döntöttek. De baj van. Nem is kicsi. Aki nem tud sokszázezret tartogatni állandóan a számláján, hogy ha baj van, mehessen magánklinikára, az nálam rosszabbul is járhat. De ez sem konklúzió. Inkább azt írom: Ne legyetek betegek!
nagycsaládos
Egészségügyi történeteket itt olvashatsz még:
Két hónapot kell várnom a mammográfiai leletemre
Nem minden orvos és nővér tapló
Szívat az egészségügy a lombikvizsgálatoknál
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
