Minden ember természetes vágya, hogy gyermeke szülessen. Sajnos sokan élnek közöttünk, akiknek ez nem adatik meg. (A meddőségről korábban Center írt a Bezzeganyán.) Bizonyos esetekben segíthet a lombikprogram, az inszemináció, de van, amikor ez sem megoldás. Ha a házaspár genetikailag saját gyermeket szeretne, de a nő valamilyen oknál fogva nem képes kihordani, megoldás lehetne a béranyaság. Ilyenkor a mesterségesen megtermékenyített petesejtet egy másik nő méhébe ültetik be. Ha a nő petesejttel sem rendelkezik, a béranya saját petesejtjét adományozza a házaspárnak.
Évekkel ezelőtt az én érdeklődésemet is felkeltette az eljárás, mivel orvosaim szerint a 9 hónap terhesség túlzott mértékben megviselte volna szervezetemet. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Magyarországon jelenleg a beavatkozás illegális. A törvény a családi jogállás megváltoztatásaként tiltja az eljárást. Mivel mégis vállaltam a terhességet – ami szerencsére zökkenőmentesen zajlott – számomra tárgytalanná vált a dolog. A napokban újra hallottam a médiában róla, sajnos semmilyen előrelépés nem történt az elmúlt években.
Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvényben még szerepelt a béranyaság. A törvény késleltetve lépett volna hatályba 2000-ben – hogy legyen idő a részletek pontos kidolgozására. A kormány azonban a katolikus egyház nyomásának engedve törölte a béranyaságot a reprodukciós lehetőségek közül. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus régóta küzd a módszer elfogadtatásáért. Szerinte a meddőség betegség, és ha csak és kizárólag ezzel a módszerrel orvosolható, a házaspároknak az egészséghez való joga csorbul a tiltással. Mivel 1997 előtt Magyarországon létezett a dajkaterhesség intézménye, hazánk részt vett egy programban, melyben 16 dajkaterhes asszony 17 egészséges babának adott életet, akik kivétel nélkül genetikai szüleiknél kerültek elhelyezésre nyílt örökbefogadással. ( Czeizel a béranya és dajkaanya kifejezések között azért tesz különbséget, mert az első anyagi ellenszolgáltatást vár cserébe, míg utóbbi szívességből vállalja a terhességet. Nyilván bizonyos költségtérítés neki is jár, de erre akkoriban sem volt szabályozás.)
Az MSZP-s kormány idején született törvénytervezet a dajkaanyasággal kapcsolatban. A dajkaanya kizárólag a házaspár közeli hozzátartozója lehet, a piszkos anyagiakat teljesen kizárták a javaslatból. Az SZDSZ támogatta az ügyet, az MDF-nek azonban aggályai voltak a felmerülő bioetikai kérdések miatt. Törvény nem született.
A béranyaság számtalan jogi és morális problémát vet fel. A magyar jogban anyának az a nő számít, aki a gyermeket megszüli. Jelen esetben erre a nyílt örökbefogadás lehetne a megoldás. A béranya dönthet úgy, hogy megtartja a gyermeket, illetve a genetikai szülő is dönthet úgy, hogy mégsem kívánja a gyermeket örökbe fogadni. (Például ha a kicsi súlyos fejlődési rendellenességgel jön világra, vagy ha az anya elfogadhatatlan életmódot folytatott a terhesség alatt.) Ilyenkor a béranya tehetetlen, hiszen törvényileg ő a gyermek anyja. Európa számos országában működik a dolog, azonban az anyagi ellenszolgáltatást tiltja a törvény, illetve a dajkaanya megtarthatja a kicsit. (A valóságban a résztvevő felek közötti pénzmozgást senki nem tudja nyomon követni. Szerintem álszentség azt gondolni, hogy bárki szívességből vállalkozik a dajkaterhességre.) Amerikában az anyagiakat is szabályozza a törvény.
A katolikus egyház szigorúan tiltja a béranyaságot és a mesterséges megtermékenyítést is. ( A lombikprogramot és az inszeminációt is.) Az egyház szerint nincs olyan, hogy gyermekhez való jog. Eszerint a házaspár nem tehet szert vérszerinti gyermekre minden áron. Egy katolikus fórumon lesújtó véleménnyel voltak a hozzászólók a gyermekvállalás ezen formáiról. Egy nő szerint egy vallásos embernek el kell fogadnia, ha Isten úgy döntött, nem lehet gyermeke. (Ilyen elv alapján a műtéti beavatkozásokat sem kellene igénybe vennie egy vallásos embernek, hiszen Isten döntése ellen szól? Nem értek a katolikus egyház törvényeihez, elképzelhető, hogy a humán reprodukcióra szigorúbb törvények vonatkoznak.) De miért szól bele az egyház egy olyan törvény megalkotásába, mely nem hívőkre is vonatkozik? Egyes körökben az eljárást egyenesen az „anyaméh prostitúciójának” nevezték, ami szerintem felháborító. A Társaság a Szabadságjogokért régóta küzd a dajkaanyaság elfogadtatásáért. A TASZ szerint érvényesülnie kell a szülővé válás szabadságának, mely az önrendelkezési jog része.
Mostanában egyre kevesebb szó esik az eljárásról. Pedig – mint az otthon szülésnél – itt is egyértelmű, hogy megfelelő törvényi szabályozással akár működhetne is. A legális örökbefogadást nem mindenki tudja elfogadni lehetőségként. Jelenleg az egyetlen megoldás, ha a párok külföldön – Ukrajnában, Romániában – keresnek béranyát. Mivel az egész folyamat titokban zajlik, nem kell büntetésre számítaniuk. Az viszont könnyen előfordulhat, hogy a béranya becsapja a néha több millió forintot felajánló párt. Erre is volt már példa, jogorvoslatra ilyenkor természetesen nincs mód. Talán, ha a béranyaságnak is olyan elszánt – és néha kissé agresszív módszereket alkalmazó – élharcosa lenne, mint az otthon szülésnek, már ezzel kapcsolatban is történnének lépések. Dönthetnek-e politikusok és egyházfők a kérdésben az érintettek kizárásával?? Ti mit gondoltok a dologról?
Források:
http://www.168ora.hu/itthon/a-dajkaanyak-es-a-torveny-5141.html?print=1
http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/27&start=0
http://tasz.hu/betegjog/3
http://www.jogiforum.hu/hirek/20788#axzz1F4Vz7Sn0
Juditty
