Vasárnap
Panka barátnőmhöz vagyunk hivatalosak kertipartizni.
Mivel közel lakunk, már délelőtt átvonulunk segíteni neki az előkészületekben. Míg mi bőszen aprítjuk a salátákat, a lányom a gyerekeinkkel bíbelődik.
Megérkeznek a vendégek. A gyerekeket, akiket eddig a lányom kötött le, beszippantja a nyüzsi, így a leányzónak is jut némi szusszanásnyi idő. Lefekszik a kanapéra /francos telefonját nyomkodta biztos egész éjjel!/
Megy a kerti dáridó, aztán látom, a gyerekem eltűnt a szobából. A házigazdák mondják, hogy felment aludni a felső szobába. /A telefonját tuti kihajítom./
Aztán vége a vendégségnek, jön lefelé Panka, hogy menjek már, a lányom lázas.
Eléggé meleg a homloka. Király. Valami vírus lesz.
Bágyadt. Otthon gyógyszer- fél óra múlva már szinte semmi baja, csak sűrűn járkál vécére.
Na, remek! Hasmenést vittünk a társulatnak? Meg fognak nyuvasztani, volt vagy 10 gyerek ott! Bónuszként Emberem is elkezdi a kanosszát a toaletten. Héjj! Nem kéne szolidaritani!
A lányom másnap menne apjához, de ott a kistesó, talán nem kéne őt is megfertőzni. Telefon, hogy nem megy.
Hétfő
A gyerek egészen jól van már, kicsit fáj még a hasa, meg hát hasmenése is van.
Apjával lebizniszeli, hogy kedden megy csak hozzá. Délután ráadásul már virgoncan jön-megy. Gyógyultnak nyilvánítom.
Kedd
Reggel korán elmegyek dolgozni, telefonál, hogy megint fáj a hasa, és megint sűrűn jár vécére.
Apához persze megy!
Szerda
Délután apjával átsétálnak az ügyeletre, ahol egy kifejezetten mogorva, bunkó orvos leteremti őket, hogy a vírusos nyavalyájával miért pont az ügyeletet kell fárasztani.
Az sem hatja meg, hogy akkorra rosszabbodott.
Vírus, és kész. Görcsoldó a fenékbe, ettől jobb lesz 15 perc múlva.
Csütörtök
Reggel hívom, hogy hogy van. Nem jól!
Szöget üt valami a fejembe. Guglizom a vakbélgyulladás tüneteit. Nincsenek egyértelmű leírások.
Írok Pankának – pár hónapja vakbéllel műtötték –, hogy ő mit érzett.
Jobb oldalon fáj? Fáj! Ha lenyomja, átlósan fáj? Fáj! Lábát felhúzza, fáj? Fáj!
Akkor ez vakbélgyulladás!
Délután ment volna a gyerekorvoshoz, de hívom a doktornőt, vakbél-gyanúval hová menjen?
Telefonon instruálom a lányt, mit-hogy intézzen. Apja kíséri. Ultrahang aznap nincs a vidéki rendelőben.
Megkapják a beutalót. Heim Pál. Jönnek fel Pestre.
Azt beszéljük meg, ha mégsem vakbél, csak vírus, akkor mennek is vissza.
Ha meg vakbél, akkor megyek én, leváltom az apját.
Délután 3 körül telefonálnak, hogy megvan az ítélet: vakbélgyulladás. Nagyon nehezen sikerült megállapítani, mert „felcsapott a féregnyúlványa”, nem egészen ott van, ahol lennie kell, így tapintásra is máshogy reagált. Kétszer is ellenőrizték ultrahangon, hogy helytálló-e a diagnózis.
A Bókayban műtik.
Rongyolok a kórházba. A gyerek ott ül az ágyon, nagy vigyorogva.
Kedvesek, mindenki nagyon kedves.
Jönnek, bemutatkoznak, magyarázzák, hogy mit fognak vele csinálni – elsősorban nem is nekem, hanem neki.
Ő meg örül, hogy lesz egy hege. /Furcsa ez a kislány!/ Mivel evett – grrrr, mondtam neki még a telefonban, hogy NE egyen! – 7 előtt nem vágnak bele.
A terv a laparoszkópia, de ha valami mégsem úgy sülne el, ahogy elképzelték, akkor persze nyiszálnak. Magyaráznám a gyereknek az eljárás lényegét, de leint, hogy Youtube-on látott állatműtéteket, amiket így csináltak, tudja, mi ez. /Mondom, furcsa!/
Pontban 7-kor jönnek. A doktornő magyarázza, hogy a műtét 1 és 3 óra között normális időtartamú, ne ijedjek meg, ha csak 3 óra múlva lesznek vele kész, az is még belefér. De mivel vasárnap óta vannak panaszai, így lehet, hogy van már ott némi genny is.
Két óra elteltével már nem annyira őszinte a mosolyom, valahogy úgy képzeltem el, hogy gyorsan túl lesz rajta. Kávéautomata után tapogatózom a kórház folyosóján, mikor is meglátom a doktornőt, aki műtötte. Széles mosollyal ecseteli, hogy a féregnyúlványon kívül nem volt semmi más gyulladt, és nem volt genny, nem volt tályog, így laparoszkópiával sikerült mindent szépen megoldani.
Visszakerült az ágyába. Először még nincs olyan jól, nyöszörög egy keveset, aztán már válaszol, beszél, HUMORIZÁL.
Másnap még kapja az antibiotikumot, szombaton pedig reggel megyünk haza. Vasárnap már veszekszem vele, hogy nem mehet ő a boltba reggelit venni!
Köszönet a Bókay Gyermekklinikának a fantasztikus hozzáállásukért, és a munkájukért!
Míg bent voltam, láttam, ahogy az egészen pici betegekkel is bánnak, és igazán remek csapat dolgozik ott!
Borsoly
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
