Sajnos a kisgyermekek testi fenyítése hazánkban is – és egy régebben készült, de csak napjainkban publikált kutatás szerint Amerikában is – széles körben elfogadott. Hiába foglalt állást a témában rengeteg szakember: a veréssel való büntetésnek semmilyen pozitív hozadéka sincs.
A Pediatrics magazinban jelent meg az a kutatás, melyben a Columbia Egyetem Michael MacKenzie által vezetett kutatócsoportja vizsgálta a gyermekkori bántalmazás és a későbbi agresszív viselkedés és szókincs kapcsolatát. A vizsgálat 20 közepes és nagy amerikai városban, 4200 gyermek bevonásával zajlott 1998 és 2000 között. A kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen összefüggés van a 3 és 5 éves kor közötti apai és anyai bántalmazás és a későbbi – 9 éves korban vizsgált – viselkedés és szókincs között.
A kérdezettek közül az anyák 52 százaléka, az apák 40 százaléka ütötte meg gyermekét hároméves korban, az anyák 52 százaléka és az apák 33 százaléka ötéves korban. Függetlenül attól, hogy milyen gyakran fordult elő a testi fenyítés, a gyermekek agresszívebbek lettek, ha ötéves koruk körül verte őket édesanyjuk. Ez utóbbi érték a magatartási problémák 70 pontos skáláján két pont emelkedéssel függött össze. (A hároméves kori verés nem mutatott kapcsolatot a későbbi viselkedéssel.) Összességében elmondható, hogy a bántalmazás hosszú távú negatív hatást gyakorol mind a viselkedésre mind a gyermek kognitív fejlődésére.
Ha rákeresünk az interneten, rengeteg publikációt, véleményt találunk azzal kapcsolatban, hogy a bántalmazásnak nem lehet helye a gyermeknevelésben. Frech Ágnes nyugalmazott rendőrbíró a gyermekközpontú igazságszolgáltatás projekt szakmai vezetője. Egy interjúban elmondta, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 53 százaléka gyermekkori bántalmazás áldozata volt.
Idan Shalev, a Duke egyetem genomtudományi intézetének kutatója azt vizsgálta, hogy a stressz – mely a bántalmazott gyermekek életében halmozottan van jelen – milyen károsodásokat okozhat biológiai szinten. Munkatársaival arra a következtetésre jutott, hogy a kromoszómák végét mintegy sapkaként védő telomer megrövidülhet és sérülhet ezeknél a gyermekeknél. (A telomer védi a kromoszómát, így a genetikai információ nem sérül sejtosztódás közben. Normál esetben a telomer az öregedés során rövidül, szerkezete gyengül.)
Egy másik amerikai kutatás helyszínéül Kína, India, Olaszország, Kenya, a Fülöp-szigetek valamint Thaiföld szolgált. A kutatásra most nem térnék ki részletesen. 6-17 éves gyermekeket vizsgáltak 336 családban. Az eredmény itt sem mutatott mást: a bántalmazott gyermekekben az agresszió és szorongás mértéke nőtt.
Vekerdy szerint nagyon vékony a határvonal a „néha rácsapok a fenekére” és a bántalmazás között. Az elsőt még ő sem ítéli tragikusnak, ha magyarázat és bocsánatkérés követi. Persze ez nem válhat rutinná. Ha a szülő változtatni akar, támogatni kell. A változás nem könnyű, hiszen a szülőnek gyakran nincsen bizalma az alternatív módszerekben és nincs kialakult stratégiája arra, mit alkalmazzon a verés helyett. Gyakran az is előfordul, hogy a gyermek alkalmazkodik nehezen az új helyzethez és viselkedésével próbára teszi a bizonytalan szülőt. Ezért nagyon fontos, hogy a szülőt szakember vagy a többi családtag támogassa elhatározásában.
Juditty
Forrás:
http://www.chc.ucsf.edu/AME_lab/pdfs/Shalev_etal_2013.pdf
http://nol.hu/archivum/archiv-506739?ref=sso
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
