20. hét
Sípszó: „Féééélidőőőőőőő!”
Tök hihetetlen, hogy már félidőnél járunk. Még most volt csak, amikor eldöntöttük a férjemmel, hogy jöhet a következő, és elkezdtünk próbálkozni. Finoman szólva termékenyek vagyunk: első kapura lövés gól lett. Szegény férjem sajnálta is egy kicsit, hogy ilyen hamar összejött, ő még szívesen „próbálkozott” volna egy pár hónapig. Hát igen, nekünk nem összehozni nehéz, hanem kihordani. Azt mondják, hogy a második gyerek hamarabb látszik, és a pocak is nagyobbra nő. Nem tudom, én határozottan úgy érzem, hogy a kislányommal mérhetően nagyobb volt a hasam, mint most. Összevetni nem tudom, mert akkor nem készítettem minden héten fényképet róla, csak a 24. héten tartott esküvői fotónkon látszódik a hasam, ott azért már eléggé terebélyes. Épp ezért egy kicsit aggódom is, majd pénteken, amikor megyek a védőnő-doki pároshoz, rákérdezek, hogy ekkora has elegendő méretű-e. Mondjuk ha a baba megfelelő méretű, akkor azért annyira nem aggódom. Megfelelő mennyiséget is iszom naponta (2-2,5 liter), úgyhogy talán a magzatvizem is elegendő mennyiségű.
Gondolkodom egy szoptatós párnán, amit most még alváshoz is tudnék használni. Az a hosszú hengerfajta érdekel, ami „U” alakban összehajtható szoptatáshoz. Csak nem tudom, hogy megéri-e. Az alvásomhoz nem tudom, hogy járulna hozzá, illetve, ha fordulnék egyik oldalról a másikra, akkor át kellene raknom ezt is, ez meg így azért elég macerásnak tűnik. A másik meg, hogy a leánykámat én fekve szoptattam és az tök kényelmes volt, de legutóbb, amikor voltunk rokonnál, nála láttam, hogy csak rárakja az ölére ezt a párnát, arra rá a gyereket és tök jól tudott szoptatni. Szóval olyan igazi jó megoldásnak tűnt. Akinek van tapasztalata, leírná kommentben?
Túlvagyunk a Volkfesten, a kislányom nagyon élvezte, kapott egy héliumos-lovas lufit, vattacukrot, meg ketten megettünk egy adag churrost. Igazából olcsón megúsztam, mert hiába volt ott annyi minden, a leánykám csak nézte a látványosságokat, de egyikre sem ült föl. Még a babakörhintára, babahullámvasútra sem. Én mindegyiknél megkérdeztem, hogy szeretné-e kipróbálni, de mindegykinél „nem” volt a válasz. Csak a lufit szerette volna nagyon, azt kapott is. Biztos eljön annak is az ideje, amikor meg majd azt sem fogjuk tudni, hogy állítsuk le, hogy most már nincs több játékra ülés. Estére jól elfáradtam, éreztem is a pocakom, hogy sok volt neki, Bogyóra nem is nagyon tudtam koncentrálni.
Vasárnap voltunk a helyi gyereknapon. A kislányom nagyon élvezte két óra hosszat ugrálóvárazott és trambulinozott. „Hatalmas” falunkban fél órát keringtünk autóval, mire megtaláltuk. Mondjuk mentségünkre legyen szólva, az óvó nénik teljesen más irányba irányítottak minket. Vicces, mert mindenhova ki volt plakátolva, hogy lesz, de a helyet nem adták meg. Nyilván úgyis tudja mindenki. Van néhány egyéb furcsaság is, ami itt Németországban/Bajorországban tapasztaltam.
Először is a készpénzhez való hozzáállásuk. Itt egyáltalán nem erőltetik, hogy állj át kártyás használatra, sőt! Mivel egy-egy tranzakció után elég magas az illeték, ezért az emberek többsége azt csinálja, hogy felvesz egy nagyobb összeget készpénzben, és azzal fizetget a boltban. Ezzel mi is csak jó fél év után szembesültünk, amikor kijött egy majd 50 eurós összesített illetékvégszámla év végén. Mivel banki kódnyelven volt írva, ezért beballagtunk a férjemmel a helyi kirendeltségbe megkérdezni, hogy mi is ez. Akkor világosított fel a banki alkalmazott, hogy egy-egy vásárlás után 35 centet vonnak le, függetlenül attól, hogy mennyiért vásároltál. Ha te indítod neten keresztül az átutalást, akkor megúszod 14 centből is. Mi meg addig a jól megszokott magyar és cseh módon mindent mindenhol kártyával fizettünk. Na, ez azóta változott. Így most már azt is értem, hogy a helyi látványpékségeknél miért nem lehet kártyával fizetni.
A másik ilyen dolog még mindig a bank környékéről, hogy eleve nem dombornyomott kártyát adnak, hanem un. EC (electronic cash) kártyát, ami kevesebb jogosultságot ad, mint a dombornyomott. Ugyanakkor van olyan bolt, nem is egy, ahol viszont nem is fogadnak el más kártyát, csak ezt az EC-t. Persze ha akarsz, kérhetsz külön dombornyomottat is, sőt, ajánlják is külföldi utazás előtt, hogy váltsd ki, mert az EC-vel viszont külföldön nem lehet mindenhol fizetni, illetve vannak olyan országok, ahol meg egyáltalán nem fogadják el. Ennek a hátterére még nem sikerült rájönnöm, hogy miért is csinálják ezt. A készpénzes dolgot még meg tudom azzal magyarázni, ha nagyon akarom, hogy biztos olvasták azokat a cikkeket, miszerint ha készpénzzel fizetünk, akkor kevesebbet költünk. A német meg azért elég takarékos nép, annak ellenére, hogy azért nem verik a fogukhoz a garast és a boltok sem konganak az ürességtől. De a kártyás dologra jobban bele kellene látnom a banki rendszerbe, azt hiszem. (Talán az éves díj mértékében tudok megoldást találni.)
Magyarország és Csehország után szintén szokatlan volt, hogy a pékáru kínálat teljesen más módon szerveződik. Tejes kiflijük például egyáltalán nincs, és a vizes zsömlét sem ismerik. Ugyanakkor simán felvágják keresztbe a nagy bajor perecet és megkenik vajjal, tesznek bele felvágottat-sajtot-zöldségeket, és azt eszik szendvicsként. Nálunk legalábbis a boltok előterében van egy külön látványpékség-féleség, ahol lehet kapni kenyereket, meg egyéb pékáruk mellett néhányféle süteményt is. A boltokban inkább csak zacskós szeletelt kenyerek vannak, meg olyan zsömlék, bagettek stb. amiket otthon kell megsütni. Ez utóbbiakra nagyon rákaptam, mert hétvégén nincs is jobb, mint a friss minibagett. A hipermarketeknek persze van saját sütödéjük, de ott sem láttam olyat, hogy hatalmas nagy kosarakba/rekeszekbe ömlesztve árulnák a különféle zsömléket, inkább szépen kisebb porciókban kirakva ízlésesen és sokszor utántöltve.
Az első pár napban (persze csak miután beszerelték a csillárokat), amíg nem szoktunk hozzá, a villanykapcsolóval is meggyűlt a bajunk. Ugyanis itt pont fordítva kapcsolódnak. Ami otthon a lekapcsolt állás, az itt pont a fölkapcsolás. Végül is ebben is van logika, mert akkor van fölkapcsolva a villany, amikor fönti állásban van, csak azért meg kellett szokni. Ugyanez megy mostanság már otthon is, ha hazalátogatunk, csak a másik irányba.
Ami még itt nagyon megy és sokkal jobban megszervezett, mint otthon, az a csomagrendelés-házhozszállítás. A legtöbb helyen kiválaszthatod, hogy milyen módon szeretnél fizetni: azonnali átutalás, paypal, egyéb a küldő fél által indított beszedési megbízás, vagy csomag és számla kézhezvétele után maximum két héttel. Én az utóbbit szoktam választani, ha lehet. Paypalt és a beszedési megbízást a legkevésbé, mert azért is 35 cent az illeték, míg a többi esetben csak 14. A németek is szeretik használni a csomagküldő szolgálatokat, egyetlen hátulütője, hogy rengeteg papírszemetet termel.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
