Már írtam nektek, korábban, ami meg is jelentet az oldalon november 10-én, „23 hetesen leállhat a méhlepényem” címmel. Szóval megtörtént a baj… November 17-én még volt a babámnak szívhangja, majd 19-én már sajnos nem észlelték. Kórházba kellett mennünk, ahol megerősítették a kisfiam halálát.
Ez a terhesség 25. hetében történt, így nem volt más választásom, mint megszülni a magzatot. November 21-én, hajnali kettőkor ez meg is történt. Sajnos a méhlepény nem akart kijönni, ezért műtéti úton kellett eltávolítaniuk.
Hála istennek mindent megtettek a kórházban, hogy minél kevesebb fizikai és lelki fájdalom érjen, igazán hálás vagyok nekik. Mostanában kaptam meg a boncolás eredményét – úgy tűnik, hogy a véráramlásommal volt gond, és infarktusos tünetek voltak a placentában. Gondolom, hogy mivel nem volt megfelelő vérellátás/vérkeringés, elhaltak a placenta részei, ami így nem táplálta tovább a babámat.
Három hónap elteltével azt érzem, készen állok arra, hogy újra próbálkozzunk – már nagyon szeretném, ha velünk lehetne a babánk. Lehet, korainak tűnhet a vágyam, hogy újra anyának érezzem magam, de hálistennek azt érzem, elengedtük/feldolgoztuk ezt az egészet, és megértettük, hogy ennek most így kellett történnie. Gyógyszert és vérhígító szurit javasolnak következő alkalommal az orvosok – reméljük, ez segít.
Zsuzsa
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
