Valahol olvastam, hogy a történelem nem más, mint egy nagy rakás sztori, felfűzve egy gusztustalan hosszú pertlire. A sztorik egy részét igyekszünk továbbadni a gyerekeinknek - ha ugyan érdekli őket, és ha értenek valamit belőle.

Egyszer régen, nagyon régen
Amikor még tévé se volt
A fényképész egy nagy dobozzal
Házról házra vándorolt

Egy szép napon az udvarunkba
szakállas bácsi érkezett
Bebújt a nagy doboz mögé
és fényképeket készített

Látod, ezen a régi képen
a nagymama is még kisleány
Kíváncsi szemmel néz előre
kiláncszázötvenhat nyarán

Salalla-lalla salalla-lalla
Te sem maradsz örökké gyerek
Salalla-lalla salalla-lalla
Őrizd meg a fényképeket

Anya, mesélj valamit.

Itt a fürdőszobában?  Vizes lesz a könyv.

Nem, nem úgy, hanem csak fejből, mondjuk hogy neked milyen volt gyerekkorodban ez meg az. Mint ahogy a Mami is néha szokta.

Na jó, a Mamival nem lehet versenyezni, az ő gyerekkora akkor se lehetne itt és most egzotikusabb, ha Tanganyikán vagy a Tűzföldön töltötte volna, a Mami a harmincas évek végén született, és a ráadásul tanyán, állatok közt töltött gyerekkorába belepancsolt például a második világháború, tizennyolc évesen meg épp leérettségizett, hogy kezdő tanítóként rögtön szembejöjjön 1956, szóval a Mami emlékeivel  nem lehet versenyezni, de ami azt illeti, van pár dolog, ami a lányom felől nézve igencsak egzotikus és nehezen beemelhető az én gyerekkoromból is.

Például milyen filmeket néztél gyerekkorodban?

Nagyjából ugyanazokat, Mirr-Murr, Ugrifüles, Frédi és Béni meg ilyenek már nekem is voltak, kivéve amikor nem volt tévé, minden hétfőn.

Hogyhogy nem volt tévé? Egyetlen csatorna se ment?

Hogyhogy egyetlen csatorna, hát annyi volt, összesen, illetve hétfőn az se volt, aztán később igaz, lett kettő.  De hétfőn tényleg nem volt, egy sem.

Most eszembe jut, egy mai nyolc-tízéves értené a régi viccet, amikor a TV-ben a Brezsnyev-beszédet adják?A polgár ezt látva átkapcsol a kettes csatornára, a képernyőn megjelenik egy faszi és kiszól, mi van, nem tetszik Brezsnyev elvtárs beszéde? Aztán úgy döntök, nem érti.

Naszóval nem volt tévé, hallgattuk a rádiót, akkor volt például a kabaré, benne a Hofi.

Az ki?

Ugyan már, hát tudod, a Macska-duettből a hordótestű kicsi, hát az, csak nem rajzolva, hanem igaziban. Nagyon vicceseket mondott, de nem hülyeségeket.

Ritkaság volt a mi utcánkban
ha egy-egy autó arra járt
Nem volt mobil és telefonra
a szomszéd néni évekig várt

Képernyő meg számítógép
egyáltalán nem létezett
De ünnep volt, ha színházba mentünk
s moziban néztünk filmeket
 
Látod, ezen a régi képen
a nagypapa is még kisfiú
Azt remélte, ezen a földön
nem lesz többé háború

Salalla-lalla salalla-lalla
Nem maradok örökké gyerek
Salalla-lalla salalla-lalla
Egyszer én is felnőtt leszek

 És amikor volt tévé, akkor No megállj csak is volt? Milyen nyelven is mondja a farkas, hogy  izé….nu pagagyí zájec?

Oroszul, igen, volt  No megállj csak akkor is, sőt, iskolában tanultunk oroszul is.

Anya, te tudsz oroszul?

Hát, elég jól tudtam, de már elfelejtettem. De akkor mindenkinek kellett tanulni, mert itt voltak az oroszok, pardon a szovjetek. Azt lehetett csak csinálni, amit az oro…amit a Szovjetunió megengedett.

Mi volt az a Szovjetunió?

Akkoriban volt egy nagy izé….birodalom, ma az egy nagy rakás különálló ország. Lett belőle Grúzia, Fehéroroszország, Ukrajna, Lettország, Litvánia, egy rakás másik, meg persze Oroszország. Egy nagy birodalom, amit sokáig tartottak össze.

Eszembe jut a másik korabeli vicc, nyilván ezt se értené, bevonul Sztálin Észtországba, és nagy garral kihirdeti: akkor mától ti szovjetek vagytok, és nem esztek!

És jó volt ez az szovj….izé? Szóval hogy itt voltak az oroszok?

Nem volt jó, annyira nem volt jó, hogy egyszer majdnem elkergettük őket.

Majdnem?

Majdnem. De sokkal többen voltak, mint mi, nekünk meg nem segített senki.

És hogy akartuk elkergetni őket?

Hát ahogy szokás, fegyverrel, puskával, kézigránáttal, meg ilyesmi, meg kiabálták az utcán és máshol, hogy ruszkik haza.  Meg öntöttek olajat az útra, és csúszkált a tank rajta, ők meg lőtték az utcákat, és sajnos aztán ők nyertek. Egy pár napig azt hittük elmennek, de aztán úgy mentek, mintha inkább jönnének, és ehelyett egy rakás magyar ment el, külföldre, mert úgy gondolták, minden sokkal rosszabb lesz, mint előtte.

És kik mentek ki?

Hát például az Erzsike, akivel Skype-on szoktunk beszélgetni, meg  a férje, a te nagyapád testvére, akkor még nem voltak férj-feleség, ők meg se álltak Ausztráliáig, ahol a kenguruk laknak. "De ugye nem benszülött"- kérdezte a kinti esküvő utáni első fényképek láttán nagyanyám, hatalmas nevetés volt a válasz, ausztrál benszülött lányokat ritkán hívnak Erzsébetnek. De volt aki itthon maradt, a Mami, a férje, a Mami testvérei, pedig az egyik épp katona volt, és gyalog ballagott a laktanyából haza négy-hat falun át, nehogy véletlenül valaki szitává lője csak miheztartás végett.

Nem teszem hozzá, hogy külföldre szakadt rokonaim pár évesen engem is ki akartak vinni, gyerekük nem született, hát nekem adtak volna esélyt a szabad világban. Vajon szabadabb lennék, ha anyám-apám odaad akkor?

És tényleg rosszabb lett?

Egy darabig. De aztán kicsit jobb lett, amikorra én gyerek lettem már sokkal jobb lett, bár akkor is tilos volt szidni a rendszert.

Azt hogy csinálták, hogy szidni a rendszert? Csúnyán beszéltek?

Gondolkodom, hogy értessem meg egy történelemtudás nélküli gyerekkel, mi az, szidni a rendszert – nem négybetűs szavakkal, mert nem a csúnyán beszélés a lényege, bár…

Olyat mondani mások előtt, ami az akkori politikusoknak nem tetszett. Hosszan tűnődöm, tényleg, mivel is kéne szemléltetni, hopp, megvan. Még csúnya beszéd is van benne.

Öt forint a forró lángos, le van szarva Kádár János.

Hálás vihogás a válasz, az effélére ez a korosztály kifejezetten vevő, még ha nincs is teljesen képben, ki volt valójában Kádár János, akit legfeljebb pár korabeli híradórészletben, valamint a Budapest-és Balaton-retró című filmekben láthatott.

És ma már szabad ilyenekkel szidni a rendszert, anya?

Pocsék rímfaragó voltam világéletemben, de próbálgatom, elesett a részeg piktor, le van…..aztán megrázom a fejem, édes gyerekem, talán pár év múlva sikerül megértetnem valahogy, a szabadság nem az, hogy  beszélhetünk-e  csúnyán, sőt,  lehetünk szabadok akkor is, ha épp nem szidunk senkit.  És remélem, ti már úgy nőtök fel, hogy  nem kell ide-oda vonulgatni alig értett feliratok alatt sem muszájból, sem pénzért, sem félelemből, sem ostobaságból, az igazi szabadság az, amikor nem kell elkergetni senki tankjait sem a valós, sem a virtuális térből, sőt, a saját fejünkben sincs egy hadosztálynyi belőle, csak félek, úgy van ez valahol, ahogy PJ.O’Rourke amerikai újságíró írta a könyvében, miután végiglátogatta a bolygón a legrohadtabb helyeket, hogy az emberi szenvedés okát nem a sárgákban, a hispánokban, a biboldókban, a niggerekben vagy a fehér kapitalista disznókban kell keresni, a szenvedés oka ott van az emberben, legbelül.

 

Vakmacska

Dalszöveg: Bródy János: 956 nyarán (Halász Judit)

Idézet: P.J. O’Rourke: Vakáció a pokolban, Kozmopolisz-Láng kiadó, 1994.