Mint korábban már jeleztem, a gyermekágyas időszak konyhai vonatkozásairól is fogok írni, most ez következik. A néprajzi kutatások sokféle, ehhez az időszakhoz kötődő szokást, hagyományt tártak fel. A legalapvetőbb szabály az volt, hogy a frissen szült nőnek a szülést követő két-három hétig nem volt szabad sütni-főzni, kenyérhez nyúlni, így az újszülött családjának ellátása a rokonokra, komaasszonyokra maradt. Ők hordták a gyermekágyas asszony látogatása alkalmával az ételt-italt, komatálat (paszita, radina), általában kendőbe kötve. E szokás azzal a célzattal alakult ki, hogy a szülés után az asszonyok minél előbb épülhessenek fel azáltal, hogy a rokonság/komaság segítségével tápláló ételhez jussanak.
Az első világháború időszakára azonban a módosabb családok nem voltak erre rászorulva, így a tényleges segítségnyújtást felváltották a presztízsszempontok, egyre nagyobb mennyiségű, drágábban készíthető ételek kerültek a komatálakba, és egyre fontosabbá vált a külsőségek hangsúlyozása. A társadalom szegényebb rétegeiben azonban továbbra is fennmaradt az eredeti, segítő szándékkal történő gyermekágyi látogatások szokása.
És persze most jön a kérdés, hogy miket vittek a gyermekágyasnak enni. Első helyen szerepelt a leves, mert úgy tartották, hogy a sok folyadék fogyasztása hozzájárul az anyatejben való bővelkedéshez. Másodiknak általában a levesben főtt hús (főleg szárnyas) következett, végül pedig valamilyen édes tészta, rétes, rizsfelfújt, kelt, pólyás baba formájú kalács (fumu) zárta a menüt.
Egykoron nem nagyon aggódhattak ősanyáink azzal kapcsolatban, hogy az anyatejben megjelenik az alkohol, ugyanis a pálinkát gyógyító, erősítő hatásúnak tartották, viszont a vízfogyasztást kerülték, nehogy nagy hasuk maradjon, vagy a „fejükbe menjen a tej” a vízivástól.
Fentieket az itt olvasottak alapján szedegettem össze.
Most a fenti hagyományoknak megfelelő gyermekágyas ételsort válogattam össze, amit lehet kérni a hazaérkező frissbabás anyukáknak a segítőiktől, legközelebb viszont gyorsan elkészíthető, a jelenleg uralkodó táplálkozási tanácsokat is figyelembe vevő menüvel készülök azoknak, akiknek nem nagyon van segítsége. Először jöjjön a leves, az én és családom kedvére ezúttal marhahúsból, mert nálunk igazán ez az, ami megy, a szárnyas levest nem igazán kedveljük.
Marhahúsleves (óriás adag, de kevesebbel nem érdemes bíbelődni)
- szép darab marhafartő (kb. 1,2 kg)
- 2-3 velőscsont
- 2 közepes vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 4-5 fehérrépa
- 6-7 sárgarépa
- negyed fej kelkáposzta
- közepes zellergumó
- fél karalábé
- egy zöldpaprika
- 15-20 szem feketebors
- 2 cm-es gyömbér
- 5 szem szegfűszeg
- 3 szem szegfűbors
- késhegynyi sáfrány
- 2 kisebb babérlevél
- kb 10 szem köménymag
- só, csipet cukor
Először is előveszem a kb. 15 literes lábosomat. Belerakom a húst és a csontot (a velős csont végeit sóba szoktam mártani, hogy a velő ne folyjon ki) , beleszórom a fekete- és szegfűborsot, gyömbért, köményt, babérlevelet, fokhagymát, a félbevágott vöröshagymát beleszúrva a szegfűszeget, és felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Forrásig hevítem lassú tűzön, még fél órát fő így, aztán hozzáadom a hosszában negyedekre vágott gyökérzöldséget, a kisebb darabokra vágott zellert, a kelt, a paprikát, sózom (inkább többször utánasózom, nehogy túl sokat tegyek bele), csipet cukrot teszek bele, hogy kihozza az ízeket, színezem a sáfránnyal és lassú gyöngyöző forralással készre főzöm (kb. 3 óra). Lehabozni nem szoktam, mert ettől még nem lesz zavaros. Családi szokás szerint cérnametélttel tálalom, amit külön lábosban, a levesből kimert húslevesben főzök ki. Előtte persze megesszük a velőt fokhagymás pirítóson. Na, ez erősítő étrendbe ugyan való, de kényesebb gyomrú kismamáknak mégse ajánlanám.
A leves után a benne főtt hús következik, családi hagyomány szerint kapor, vagy almás tormamártással.
Főtt marha almás tormamártással
- a levesben főtt marhahús
- 3-4 szép savanykás alma
- ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
- tejföl
- só
- a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)
A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.
Mogyorós-almás rétes
- egy csomag 8 lapos réteslap
- 7 darab kisebb méretű savanykás alma
- fahéj
- 2-3 evőkanál cukor
- 10 dkg pörkölt darált mogyoró
- 6-8 szem édes keksz ledarálva
- fél citrom leve
- olaj
- 2 evőkanál tejföl
- a tálaláshoz vaníliasodó
Az almás töltelékhez a megmosott almát héjastul lereszelem, a levét jól kinyomkodom, ízesítem citromlével, fahéjjal és cukorral. A darált kekszet és a mogyorót összekeverem.
A réteseket 4-4 lapból készítem. Az első lapot vékonyan megkenem olajjal, ráfektetem a következőt, azt is olajozom és így tovább. A negyedik lapot olajozás után megszórom a kekszes mogyoróval, és teljes felületén elkenem az almás töltelék felét. Feltekerem, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, a tetejét a tejföllel elkevert olajjal megkenem és előmelegített 180 fokos sütőben megsütöm. Ugyanígy járok el a másik négy lappal is.
Kb. tízpercnyi várakozás után még melegen felszeletelem, és hideg vaníliasodót kínálok mellé.
Bónusz: vaníliasodó kevésbé gyors és gyors verzióban
Klasszikus
- 2 tojássárga
- csapott evőkanál finomliszt
- 8 dkg cukor
- 5 dl tej
- egy rúd vanília
Gyors
- egy csomag főzős vaníliapuding
- egy liter tej
- vaníliarúd
- 8 dkg cukor
A klasszikus vaníliasodóhoz a hozzávalókat összekeverem és gőz fölött addig kevergetem, amíg felhabosodik, és kissé besűrűsödik. Ebből érdemes dupla mennyiséget készíteni. Az expressz öntethez a pudingport összekeverem a cukorral, felöntöm a tejjel, belekaparom a vaníliát és a héját is beledobva addig főzöm, amíg kicsit besűrűsödik.
Zsuzsi főz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
