Egy brit felmérés a dolgozó nők munka és háztartás közötti zsonglőrködését vizsgálta. Több mint ötezer 20 és 70 év közötti nő válaszolt a munka-magánélet egyensúlyát vizsgáló kérdésekre.
Sokan állítják anyáink élete harminc éve egyszerűbb volt, mert (Amerikában) nekik volt lehetőségük otthon maradni és anélkül nevelgetni gyerekeiket, hogy elvárták volna tőlük, hogy dolgozzanak.
Amerikában az elmúlt hónapokban erősen fókuszba került a kérdés, vajon a dolgozó nőknek valóban mindenük megvan-e. Lehet-e egyszerre karriert építeni és gyereket nevelni. Érvek és ellenérvek ütköznek a tengerentúli sajtóban.
A mostani kutatás során a dolgozó nők közel fele azt nyilatkozta, hogy bűntudata van amiatt, hogy munkája miatt nem tud elegendő minőségi időt tölteni otthon. Háromból egy nő nyomásként éli meg, hogy tökéletes anya legyen, de ezernyi teendőjük mellett szinte belefulladnak feladataikba.
A megkérdezett dolgozó nők negyede ráadásul fő kenyérkereső.
Munkájuk mellett a kitöltők majdnem háromnegyede úgy érzi a házimunka terhe is erősen nyomja vállát. Tízből heten munka mellett a második műszakban főznek és takarítanak otthon, és tízből nyolcan a mosás és vasalás terhét is a bőrükön érzik.
A gördülékeny háztartásvezetés és a családi költségvetés gondja-baja is főleg rájuk hárul.
Nyolcvankét százalék állította, a családi események (szülinapok, évfordulók) számontartása is az ő dolga.
Ugyanakkor a válaszadók 83 százaléka állította, ha több támogatást kapna férjétől, partnerétől az nagyban megkönnyítené az életét, sőt 22 százalék kifejezetten neheztelt párjára a részvállalás hiánya miatt.
Emellett a nők úgy érzik elvárják tőlük, hogy formában tartsák magukat és divatosak is legyenek.
Ráadásul a jövőt sem látják szebbnek a nők. 87 százalékuk szerint a nők élete csak nehezebb lesz.
Hiába ezek a nők úgy érzik bát a nemzedéküket úgy nevezik akik mindent megkaphatnak (having it all), sokkal inkább az a helyzet, hogy mindent cipelhetnek ("doing it all").
Mi Magyarországon a problémának csak egy szeletével találkozunk. A dolgozó anya, dolgozó nő itthon is második műszakos cseléd.
A családháló.hu-ra írt cikkében Széll Bernadett azt írja: „a jövő egyre inkább a család és a háztartás működtetésében, illetve a munkahelyi terhekben egyaránt osztozó szülőkről fog szólni, ami a két nem egyensúlya szempontjából nagy lehetőség.”
Mit gondoltok mire mi is mindent megkapunk mi is mindent csak cipelhetünk (tovább), vagy addigra tényleg változik majd a felfogás az otthoni szerepvállalás megosztásáról is?
Center
