És véééégre! El sem hiszem, de egyedül vagyok itthon, és anélkül tudok dolgozni, hogy valamelyik beteg gyerek ne piszkálna valamivel. (Azért nem kell nagyon sajnálni őket, nem voltak ők olyan rosszul, egy torkos vírust nyaltak be mindketten – tabletezni meg sorozatokat nézni volt erejük.) Egy, csak egy gyerek volt talpon a vidéken, a legkisebb ugrifüles, az elsős Manna. Ő viszont nagyon elemében volt, az első néhány piros pont után elkezdtek gyűlni a zöldek meg a kékek. Ez persze nem vette el a kedvét az iskolától.
Nekem egy kicsit sok volt az évkezdés, örülök, hogy úgy tűnik, tényleg kezd beállni a rendszer. Cseréltük a kinőtt tornacipőt, vettünk fogmosókészletet, vittünk váltócipőt, papírzsepit, szalvétát, fénymásolópapírt, vagdostunk betű- és számkártyákat, bekötöttük végre az összes füzetet (remélem, nem lapul még valahol bekötetlen bármi), ültem szülői értekezleteken, befizettem csillió pénzt dráma szakkörre, edzésre, projektorra, függönyre, kirándulásra, rézfaszúbagolyra, és próbálom úgy időzíteni a meetingeket és egyéb elfoglaltságokat, hogy pontban 4-re odaérjek minden nap a suli elé.
Merthogy úgy működik a dolog, hogy jelezni kellett év elején a szülőknek, hogy várhatóan mikor viszik haza a gyerekeket délután: 16.00, 16.30, 17.00 vagy 17.30-kor. Nem kicseszendő a hatodikos lányommal megbeszéltük a négy órát. A négyórásokat pontban négykor lehozza az egyik tanító néni (a másodikon „laknak”), és aki bújt, aki nem, mehet az, akinek épp ott van a rokonságból valaki (vagy akinek be van írva a neve az üzenőbe, mint legális hazaszállító), és lelkesen integet a lépcső alján: hellósziaszevasz, itt vagyok!
Ha épp dugó volt, elhúzódott a meeting, vagy rálépett a kiskutya a lábadra, és nem érsz oda pontosan, akkor a szülőtlen gyerekeket visszakísérik a terembe. Innentől kezdve Ildikó néni, a portás szól fel telefonon az osztályba, hogyha megjöttek Pistikéért. A fél ötösöket szintén lehozzák fél ötkor, és onnan is mehet vissza az osztályba, akiért nem jött senki. Elképzelem, hogy csóri gyerek összepakol és lejön a többiekkel, hogy mehet haza, én meg nem vagyok ott, így kénytelen csalódottan visszakullogni az osztályba. Megelőzendő ezt a képet megteszek mindent, hogy pontosan érkezzek. Eddig még sikerült is. (A jutalom egy tejeskávé a büfében.)
A régi suliban egyébként úgy volt, hogy ha 4 és fél 5 között mentél a gyerekért, akkor két ügyeletes gyerek közül egy felment szólni a terembe. Ha fél 5 után mentél, és a gyerekek az udvaron voltak, akkor hangosbemondóval mondták a nevet, akiért jöttek. A nagylányomnál is teljesen más a rendszer. Ott az erős hangú portás bácsi mikrofonba mondja a gyerek nevét kétszer. Mennydörgő hangját a minden terembe felszerelt hangszórókon keresztül nem lehet nem hallani.
Visszatérve a mini energiabombára: állítása szerint azért kap többször zöld pontot, mert az ebédlőben nem tud csöndben maradni, folyton beszél. (Nagyon meglepődtem...) A kék pont esetében feltett kérdésemre halálos komolysággal előadta, hogy „De hát anya, mindenki kéket kapott! Mert rosszak voltunk az étkezőben! (Anya ilyenkor elfordul, hogy ne lássa a gyerek a kitörni készülő röhögést. Majd visszafordul, és elmagyarázza, hogy hogyan kellene az étkezőben viselkedni.)
A tanító nénik imádat tárgyai Manna részéről, a múltkor az ofőjét egy szeretetrohamában fel is borította. Szó szerint. A tanító néni pedig még őt vigasztalta, mert kicsit megütötte magát. Azt hiszem, jó helyen van a gyerek. Csak a tanítónők bírják idegrendszerrel és türelemmel…
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
