Az, hogy hogyan viselkedik a gyerek, ha kutyával találkozik, a szülőn is múlik. Nekünk nincs saját ebünk, de mint minden gyerek, az enyémek is érdeklődnek minden szőrös állat iránt. Kirándulások, séták alkalmával szinte észrevétlenül tanulták meg, mit szabad és mit nem, ha kutyával találkoznak.
Nálunk bevált módszer szerint, ha sétáltatott kutya iránt érdeklődnek, az első lépés, hogy az állat gazdáját megkérdezzük, szereti-e a kutya a gyerekeket. Ha igenlő a válasz, akkor közelebb mehetnek és megállnak kinyújtott tenyérrel, hogy a blöki megszaglászhassa őket. Ezután lehet kicsit tovább barátkozni, de soha nem szabad bántani, bosszantani az állatot.
Kerítés mögötti kutyák esetében nálunk úgy tudják a gyerekek, hogy kb. az: „itt én lakom és a gazdáim, ne gyere be, ha nem hívtunk” szöveget ugatják a bezárt kutyák. Ennek megfelelően nem ijednek meg, de nem is próbálják piszkálni ezeket az állatokat.
Barátoknál, rokonoknál a kicsik sokszor azért ijednek meg, mert a játékos kutya heveskedik, esetleg megpróbálja megnyalni arcukat, kezüket. Nálunk ilyenkor sincsenek felügyelet nélkül persze, és ha kell, egyből közbelépünk. Mondjuk felemeljük a félős gyereket, nehogy a kutya megijedjen és rosszul reagáljon. Azért is jelen vagyunk, nehogy a gyerek értse félre a blökit és simogatni próbálja, mikor az már megelégelte a gyömöszölést.
Egy frissen publikált kutatás szerint ugyanis a kicsi gyerekek könnyen félreértik a kutyák vicsorgását. Azt hiszik, mosolyog a kutya. A hangja alapján ugyanakkor a dühös kutyát még a legkisebbek is nagyon jól felismerik.
A kutyák ugatását, morgását már tíz éve vizsgáló ELTE Etológia Tanszék kutatói megnézték, hogy a 6-10 éves gyerekek mennyire képesek azonosítani a szituációt, amelyben egy kutya ugat, és mennyire tudják megbecsülni a kutya hangulatát.
A három korcsoportra felosztott (6, 8 és 10 éves) gyerekeknek különböző ugatások meghallgatása után meg kellett mondaniuk, hogy szerintük milyen szituációban ugat a kutya, és milyen lehet a hangulata. Ehhez vidám, ijedt és dühös emberekről készült fényképeket mutattak nekik, és ezekből azt kellett kiválasztaniuk, amelyikre a leginkább hasonlított a kutya hangulata.
A mérges kutyát a legkisebb gyerekek is könnyen azonosították, míg a játékos hangulat felismerése már csak a legnagyobbaknak ment. Az is kiderült, hogy ugyanolyan hatékonyak a felismerésben azok a gyerekek, akiknek nincs kutyájuk, mint azok, akiknek van.
A kutyák mimikájából viszont már nehezebben tudnak olvasni a gyerekek, állapította meg tavaly egy brit kutatócsoport. A Lincoln Egyetem kutatói ugyanis úgy találták, hogy a kisgyerekek nagyon félre tudják értelmezni a kutya arckifejezését, és a vicsorgó kutyát vidámnak gondolják. Az etológus szerint ez a félreértés magyarázatot adhat a gyerekeket érő kutyatámadások egy részére, amikor a kutyával egyedül hagyott gyerek nem veszi észre, hogy a kutyának már nincs kedve játszani, és csak tovább piszkálja, mert azt hiszi, hogy élvezi.
A legfontosabb tehát talán az, hogy kisgyerek sose legyen egyedül a kutyával. Nektek mi a módszeretek a kutyázással kapcsolatban?
Center
Forrás:
