Felhívtam az ovit: megüzentem a lányomnak, hogy Petráék hozzák haza. Nem beszéltük meg reggel, és tudom, hogy el lesz keseredve.Bárcsak vele tudtam volna beszélni! Persze, ha lenne telefonja, megtehettem volna, de… egy ötévesnek mobilt?! Eléggé meredek ötlet – vagy mégsem?
Nem volt az olyan rég – körülbelül tizenkét éve –, mikor a szegedi gyorsvonaton egy tisztes öregúr rászólt a szőke cicababára: „Hölgyem, kérem, ne ossza meg velünk a magánéletét! Ha ilyen telefonnal beszél, fáradjon ki az előtérbe!” Akkor még nem tudtuk, hogyan illik használni, és hogyan lehet nem-észre-venni a másik mobilozót. Ezt mára nagyjából megtanultuk, de egyikünk se úgy nőtt még fel, hogy a mobil természetes része lett volna kicsi korunktól az életünknek. Nekünk kell kitalálnunk, hogy mobilozó szülőként mit engedjünk, mit tanítsunk a mobilozó gyerekeinknek. Te mit gondolsz, és mit ajánlanál a többi szülőnek?
Hány éves kortól legyen a gyereknek mobilja? Milyen esetekben vennél mindenképpen, illetve miért vettél neki? Mire érdemes tanítani-szoktatni, vannak-e a használatával kapcsolatban illemszabályok, amelyeket megkövetelsz?
Hogyan viszonyul az iskola – esetleg az óvoda – a mobilhoz? Van-e például a házirendben erre vonatkozó rész? Szabad-e az óraközi szünetben használni?
Hogyan szabályozod a gyerek mobilozásának költségeit? Tudja ő maga is követni, hogy mennyi pénzt költött?
Végül: milyen készüléket vennél, vettél neki? Volt-e beleszólása abba, hogy milyen kategóriát kér, mit tudjon? Internetképes-e a telefonja?
AMK
