27. hét
A héten végre eljutottunk babamozizni! Én már nagyon vártam, mert klassz élmény volt első alkalommal is, illetve a kötelező ultrahangokon kívül más ultrahangom nem volt, és hát a 20. hét nem mostanában volt, és tudomásom szerint a 30. héten lesz a következő. Szóval elég nagy a szakadék, idáig bírtam, két hete bejelentkeztem az egyetlen szabad időpontra, péntek délutánra, hogy 4D-ben is kicsit megcsodáljuk ezt a csöppséget.
A vizsgálat félórás volt, kedves és szimpatikus dokit kaptunk, aki mindent részletesen megvizsgált és közben mindent el is magyarázott. Szerencsére eltérés most sem volt látható, méretei és súlya a korának megfelelő, jelenleg 970 grammra becsülte a súlyát. Férjem egyébként utólag mondta, hogy ő ezeken a vizsgálatokon szokta a legkevésbé jól érezni magát, mert itt szembesül vele, ahogy a doki mondja, hogy jó, ez is rendben, ez a betegség is kilőve, hogy igazából mennyi ezerféle baja lehet a babának. Míg én a vizsgálatokon megnyugszom, mert általában előtte agyalok azon, hogy mi minden gond lehet, ő a vizsgálatokon döbben erre a tényre rá. Szóval velem ellentétben ő pont ezektől a vizsgálatoktól kezd el nyugtalankodni. Vannak dolgok, amikben totál fordítva vagyunk egymáshoz képest bekötve.
Végre kiderült a neme is. Én már nagyon régóta tudni szerettem volna, és most végre megnézhettük, mert megmutatta, hogy egy újabb kislánnyal fog bővülni a család. Túl nagy meglepetés nem ért minket, számítottunk rá, hogy ez fog történni. Most végre nekiállhatunk nevet keresni, amit én kifejezetten szeretek. Ismét elővettem a teljes utónév-listát, hogy válogassak rajta először egy bővebb listát, amit utána férjjel közösen fogunk leszűkíteni. Az előző alkalommal a Hajnalka mellett egyébként a Dóra és a Réka tetszett nekünk, de nem vagyok benne biztos, hogy most is ezekből fogunk választani. Az biztos, hogy a lányom által ajánlott Sári nem lesz, mert nem tetszik nekünk igazán.
Amúgy pont a lányunkkal kapcsolatban kicsit elkezdtem aggódni. Nagyon izgulok ugyanis, hogy milyen lesz kétgyerekes anyaként a két gyerek között lavíroznom. A környezetemben több esetet is látok, ahol az egyik gyerek jóval nagyobb figyelmet kap, és vannak esetek, amikor ezt a másik látványosan megsínyli. Van, ahol a kisebbik kapja szinte a teljes figyelmet, hiszen a nagyobb már önálló, de az egyik esetben a nagyobbik extrán féltékeny a tesóra még egy év elteltével is, ráadásul ezt agresszióval fejezi ki, a másikban pedig a nagyobbik egy kifejezetten szófogadatlan és neveletlen gyerek lett. Persze tudom, hogy ezt embere, anyukája meg gyereke válogatja, hogy ki milyen lesz, meg ezek a problémák miért alakultak így, de valahogy aggódom, hogy nem fogom tudni jól beosztani saját magam a két gyerek között. A másik eset, amit látok, az az, hogy továbbra is a nagyra irányul szinte minden figyelem, de itt még nem látszik, hogy ez a kicsire rossz hatással lenne (még csak féléves picikről van szó), szóval nem igazán látom, hosszútávon ez milyen hatással lesz a gyerekekre.
Mindenesetre én azt érzem, hogy a kicsire fogok energiát fordítani, mivel szoptatni szeretném, valamint az elején nem szeretnék vele nagyobb közösségekbe járni, így a nagyobbikkal óhatatlanul is kevesebb időt fogok együtt lenni. Gondolom figyelnem kell arra, hogy amikor a kicsi alszik és lehetőségem van rá, akkor a naggyal is foglalkozzak, őt is szeretgessem, és remélem, hogy ez elég is lesz neki. Szeretném elkerülni a testvér-féltékenységet, főleg annak az extra változatát, de nem igazán tudom, hogy előre mit tehetnék ennek elkerülése érdekében. A lányomnak szoktam mesélni a pici babáról, megmutattuk a fényképét is neki, igyekszem elmondani, hogy majd ha nagyobb lesz, tudnak együtt játszani, de majd osztozni is kell vele. Próbálom nem túlzásba vinni a dolgokat, és inkább ráhagyom, hogy amikor kérdez, akkor feleljek csak és beszéljek róla.
Most amúgy is kicsit nehezebben viselem a terhességemet. Szerencsére most már az utolsó napok vannak vissza a munkában, egyszerűen nem bírom tovább a hajnali kelést, a bejárást, a meleg időben való autókázást, a bokám bedagadását. Aztán délután a játszóterezés, vagy a különböző programok, ide-oda járkálás is kicsit nehezebb, türelmetlenebb és fáradtabb vagyok a szokásosnál. A hétvégén éppen ezért egy fél napra sztrájkot hirdettem, férjemre bíztam, hogy mit csinálnak a lánnyal, de közöltem, hogy én most itthon maradok, lehetőleg egyedül, mert erre van most szükségem. Férjem csak annyit közölt, hogy ezek szerint most tényleg terhes vagyok, aztán elmentek a lánnyal boltba csavarogni, ami a lányunk egyik kedvenc elfoglaltsága. Én meg végre pihentem, hogy erőt gyűjtsek az utolsó munkahétre, amit majd jövő héten egy egyhetes pesti képzés fog lezárni.
Ha valakinek van kedve, jövő hétfőn személyesen is találkozhat velem a Bezzeganya-klubban, ahol – bár nem ez lesz a főtéma, - akár a terhességről és a gyereknevelésről is szívesen beszélgetek. De a részleteket majd Nagycsaládos megírja!
Gitta
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
