Van ez az izé, a Föld Napja nevű dolog, már jópár éve, én meg tűnődöm, miért nem kedvelem ezt igazán, már azon túl, hogy ma valahol azt olvastam, a nap valójában Lenin születésnapja, mondjuk ezek a komenista vezérek ezek mindig gyanúsak, a nevük se igazi, nyilván nem is akkor születtek, amikor mondták, konspiráltak ezek, szóval lehet hogy nem is Lenin igazi születésnapja, akit különben se Leninnek híttak igazából, és a húsz körülieknek lassan már lövése se lesz, miért neveztek el az ipséről a nagyanyjuk idejében egy rakás utat, teret, iskolát meg tudomisén mit.
Szóval vissza a Földre, a föld napján, asszem az a bajom vele, hogy mindenki olyan kisiskolás módon szólít meg a Föld Napja alkalmából, jön ezekkel az izékkel, hogy ne fürödjünk zuhany helyett (na ja, majd ha Földanyácska mindennap feltörli helyettem a két kiskorú által telipacsált fürdőszobát, akik utána még jól hasra is esnének a vizes kövön), meg kapcsoljam le az energiatakarékosra cserélt lámpát, ne fűtsek éjjel meg mit tudom én. A többit már nem is sorolom, mindig ugyanazt az 5-6 dolgot veszik elő, a vége is mindig ugyanaz, menjünk szemetet szedni a környékre (ahá, pl. oda, ahol a múlt héten mutattam a kölköknek, hogy EZT soha meg se érintsék, ha jót akarnak maguknak – a házunktól kb. 6 perc sétára leltünk ugyanis két, azaz kettő db kábszeresnek tűnő használt fecskendőt két különböző utcában egy méla vasárnap reggelen), mert azúttörő aholtudsegít. Valamint mennyivel jobb volna az is, ha én ezután biciklivel járnék munkába a Hungária körúton, persze, remek volna, főleg annak a szerencsétlennek, aki baleseti elhunytom után megkapná a használhatóbb darabjaimat, már ami egyben maradt belőlem, miután kivégzett egy kissé figyelmetlen furgon.
Minden évben valahol van egy pillanat, amikor úgy érzem, engemet piszlicsáré hülyeségekkel vagy már régesrég megfogadott intelmekkel bombáznak (soha nem mostam fogat folyóvízben, nem dobtam lemerült akkumulátort a Tiszába, nem megy napi 8 órát a tévé, igaz, nem is húzgálom ki éjjelre a szerencsétlen, órás kijelzővel ellátott sütőmet a konnektorból, hogy reggel jól beállíthassak mindent újra rajta), okítanak mint a kisóvodást, miközben évről évre egyre több, egyre úgyabbul csomagolt, egyre kevésbé létszükséglet cucc és szolgáltatás tolakszik az arcomba mindennap, vegyél meg, mert versenyképtelen leszel, mink meg tönkremegyünk.
Pedig a magam részéről így visszagondolva megünnepeltem a Föld Napját én, nem úgy, ahogyan az ösztökélők javasolják, és mégis, ha valaki kimatekozná, lehet, az én megoldásom lenne az igazán nyerő verzió.
Részemről úgy érzem, akkor tettem a legjobbat a Földanyának a hétvégén, amikor kiültem egy pohár bármivel a kertbe, és csak úgy elnéztem a gazos kert felett a semmibe. Nem használtam számítógépet, lemezjátszót, tévét, nem ültem kocsiban, vonaton, repülőgépen, nem gyártottam és nem dobtam a szemétre semmit, nem pofáztam telefonon, és nem melegítettem fagyasztott ételeket a mikróban, sőt még nem is terveztem efféle tevékenységeket. A dőre lustaság, amit minden más egyéb napon ugyanez az engem kisóvodásnak néző kommunikáció úgy ostoroz ugyanott, szerintem az segítene a Fődanyának igazán, ha hirtelen tömegek ülnének kint a napsütésben egy pohár hordóban természetesen érlelt bármi társaságában, miközben a lábuknál egy kiskorú épp egy bodobácsot piszkál nagy érdeklődéssel. Abszolút nullenergiás, semmilyen erőforrást nem pazarló tevékenység, ami miatt nem hal ki egyetlen halfaj sem, nem képződik újabb kidobásra ítélt műanyag holmi, nem kell hozzá elégetni semmit, és még a saját energiánkat se pazaroljuk fölöslegesen.
Ha kevésbé volnánk szorgalmasak, nyilván kevésbé nyögne mialattunk a bolygó. Talán szegényebbek lennénk egy rakás találmánnyal, egy rakás nagyszerű erőfeszítés nagyszerű eredményével, egy csomó vonzó holmival, de a cső másik végén a szarkupac is arányosan kisebb volna. Nem kéne hozzá steril gumikesztyű, like-olásra biztató Facebook-csoport és bejegyzés, táblák, transzparensek és európai uniós források meg az ő nagyszerű szervezőik, bürokratáik és aktivistáik, lehet, hogy utána nem éreznénk magunkat különösen Hasznosnak és Fontosnak, szegény Földanya meg nem bírja mondani, hogy ti nyüzsgöncök, én most annak örülnék a legjobban, ha leülnétek a seggetekre végre, és szépen csöndben néznétek ölbe tett kézzel, hogy nő a fű. Nő az ám néha nélkületek is, sőt, elég sok esetben nélkületek nő csak igazán.
Persze nem mondom, hasznos dolog a szemétszedés, az energiatakarékos égő, a gyors zuhany, a gondosan csavargatott fűtés, a tudomisén mi, csak az egyén szintjén a dolog kb. a szúnyogfingot jelenti a szélviharban, a tömegméretű meggyőzéshez meg baromi sok izzadmányos energia szükséges, és a Nagyon Szennyező és Nagyon Energiaigényes Dolgokat még meg se piszkáltuk vele.
Úgyhogy én inkább ülök, nézem a bodros bárányfelhőket, hiszen igazán jó, sőt kiemelten közhasznú indokot találtam magamnak a semmittevésre, ülök és védem a Földet, még ha első pillantásra nem is látszik.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
