A Segítség! Belefulladok a hiteleimbe! című írásomre rengeteg komment érkezett. Nagyon köszönöm a rengeteg segítséget! Vannak köztük régi ismerős nevek, akiknek a kommentjeit mindig örömmel olvastam, és most nekem is sokat jelentett, amit írtak. (Jasmine, Picuri, Lhunara, de nagyon sokat tudnék sorolni.)  Picuri érzett rá talán a legjobban, hogy elsősorban végre ki akartam adni magamból, mert ez az a dolog, amit az ember szégyell, és nem mond el, nem oszt meg senkivel. Tudom, nem írtam sokat magamról, az a levél nagyon nagy elkeseredésemben készült, csak a lényeget, a legfájóbb dolgokat igyekeztem összeszedni. 

Nyugat-Magyarországon, Zalaegerszeg közelében élek. A szülőkhöz költözés nem opció, mert amikor apám utoljára megvert, akkor a lányom állt elé, hogy "Ne bántsd az anyukámat!". Ezt még egyszer nem szeretném átélni. Így is elég látni, hogy minden nap csak a veszekedés van. Nem ebben szeretném a lányomat nevelni. A közelemben élnek, szinte minden nap mennem kell hozzájuk, már nagyon idősek, és bár hárman vagyunk testvérek, a többiek elfordultak tőlük, esetleg kérni mennek, másért nem. 

A lakáshitel forint alapú, támogatott hitel, összegben nem nagy, sőt, rezsivel és egyébbel kevesebbre jön ki, mint bármely eddigi albérlet. Persze ehhez kell a fatüzelésű kazán, amit akkor gyújtok csak be, ha otthon vagyunk. Majdnem húsz évig éltem albérletben, amit oda kifizettem, már rég kitenné a ház árát. 

Nagyon sok megerősítést kaptam a kommentekből:

- Régóta foglalkozom a gondolattal, hogy pszichológushoz kell fordulnom, már próbáltam találni itt a városban, nem egyszerű, magánrendelésen nagyon drága, és közellátásban a Frontinnal kezdik. (Tapasztalat!) Attól olyan leszek, mintha ittam volna. 

- A meditációs zenét szeretem, mostanában az egyetlen, ami kikapcsol, szól munka közben, szól lépten, nyomon. Most is.

- A ház és a kert éppen azért lett, hogy tudjak kicsit kertészkedni, most lesz az első tavasz, hogy lehetőségem lesz ültetni. Eddig is, ha olyan helyen laktunk, ahol volt rá mód, mindig ültettem. Tudom, hogy ha nem ipari méretekben gondolkodik az ember, és elviseli a szomszéd rosszalló pillantását az első szál fű kibújása után, akkor jó érzés azt enni, amit megtermelek. Van két gyümölcsfám, egy szilva és egy alma. A szilva sajnos tavaly lepotyogott, akkor még nem laktunk ott, de az almát leszedtem, a pince isteni almaillatú.

Maradt tyúkól az udvarban, és nagyon jó állapotú, szeretnék tyúkokat, az úgy április körül valósulhat meg.

- A fordítási ajánlat nagyon jó, andiebaby-nek nagyon köszönöm, valahogy megpróbálom utolérni. 

- A tanítás még jobb, ez tényleg nem jutott eszembe, pedig korrepetáltam már régebben is magyarból is, németből is. Az akkor barter program volt, cserébe vigyáztak a lányomra, ha kellett, vagy ha beteg volt. 

- Szintén gondolkodom rajta egy ideje, és ebben is megerősítést kaptam, hogy keressek egyfajta pénzügyi gyámot magam fölé. Valami olyasmit, amit az önkormányzatnál, a családsegítőnél javasoltak a többiek. Én úgy tudtam, ezt a szolgáltatást már egyes bankok is kínálják, ott kerestem, de sikertelenül. A Máltai Szeretetszolgálat ilyen támogatásáról nem tudtam, de nagyon jó ötlet! Most már tudom, hova forduljak, köszönöm.

- A ház több okból sem eladható, sem a bank nem járult hozzá, sem értékében egyenlő vevőt nem lehet most találni, és ez az opció nem vezet előre. 

- A társbérlőn elgondolkodtam, már korábban is, volt rá egy próbálkozás, de nem lett belőle semmi. Kicsit messze vagyunk a várostól, és a falu ezt megnehezíti. (Közlekedés, stb.) Nem adom fel, jó ötletnek tűnik. Akár másik egyedülálló gyerekes anyukával. 

- A külföldi munkán szintén gondolkodtam. Ahhoz messze van, hogy másodállásban kijárjak a határon, esetleg esténként, de ténylegesen kimenni felmerült már bennem. Bár az ausztriai iskoláknak utánajártam, tovább egyelőre nem jutottam. Amolyan végső ütőkártya. 

- Elgondolkodtatott, hogy többen azt a következtetést vonták le, hogy nagyon elmerültem a rossz értelemben vett segítő szerepben. Nem gondoltam korábban, de átgondolva igaz, a NEM-et pedig tanulom. Mártírnak (a klasszikus pszichológiai fogalom szerint) nem gondolnám magam, nem szoktam panaszkodni, csak most csordult túl a pohár, és ahogy kezdtem is, nem másokat hibáztatok, épp ellenkezőleg. És ezért is keresem a megoldást, ami a probléma gyökerét oldja meg, vagyis az én felfogásomat, gondolkodásomat javítja. 

Így, egyet hátralépve, érezve a rengeteg támogatást, amit kaptam (a fejmosásokat is beleértve), már annyira nem látom sötéten a dolgokat, inkább a feladatok tisztultak, tisztulnak le. Eddig még minden ki van fizetve, nincsenek hónapokon át húzódó tartozásaim, ilyen értelemben nincs veszélyben semmi, sem a szolgáltatóknál, sem a bankoknál. Csak fel kell állnom. 

Tehát még egyszer nagyon köszönöm, és én is remélem, hogy a felhívásnak eleget tudok tenni, és pár hónap múlva megírhatom azt a "hogyan másztam ki a szarból" levelet.

Mária

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?