35. hét
Az elmúlt két hét elég mozgalmasan telt számunkra. Lányomat nem vittem bölcsibe, mivel tudtam, hogy a rengeteg program mellett, amit főleg a család szervezett le, csak egy-egy napra kéne beadnom, arra meg úgy gondoltam, hogy minek, elleszünk mi itthon szépen. Így is volt, nagyon jó volt együtt lenni kettesben-hármasban (attól függően, hogy férjem dolgozott-e), összebújni sokszor, csavarogni, barátokkal, rokonokkal együtt lenni.
Voltunk az Ördögkatlanon bábszínházat nézni, Szalóki Ágit hallgatni, voltunk többször strandolni több helyen is, találkoztunk ritkán látott barátokkal, jöttek hozzánk rokonok vendégségbe, mentünk mi vendégségbe szülinapot köszönteni, meg csak úgy együtt lenni. Nem unatkoztunk, bár néha belecsempésztünk egy-egy délelőttöt, délutánt, amikor csak úgy itthon voltunk, de ugye a panellakás 40 fokos hőmérsékletben nem az igazi, szóval ilyenkor is inkább a játszótéren voltunk, ami árnyékos és legalább járt a levegő.
Közben voltunk nőgyógyásznál, még a lányt is magunkkal vittük, mert ultrahang is volt, és már nagyon sokszor el akart jönni velem a doktor bácsihoz, aki anyát meg a pici babát vizsgálja. Nagyon megilletődött volt a helyzettől, de gond nem volt, a kérdéseire válaszoltunk, valószínűleg nagy élmény nem volt számára. Az ultrahangon látszott, hogy a baba már befordult, a feje van lent, de éreztem is, hogy sokkal erősebben nyom lent, mint korábban, ebből azért már gyanítottam, hogy irányba fordult. Most a dokim elment szabadságra, legközelebb augusztus végén találkozunk, de azt mondta, hogy nagyon csodálkozna, ha addig történne bármi is. Viszont elfelejtette, hogy ctg-re kéne mennem (37 hetes leszek, mire megjön), beutalót nem adott, nálunk a 36. héttől kéne menni. A védőnő javasolta, hogy hívjam fel a klinikát, kérdezzem meg, hogy mi a teendő ilyenkor, elvileg ők is tudják, hogy az orvosom szabadságon van, mert ott is dolgozik. A héten megejtem, remélem nem lesz a beutaló hiányából gond.
Jártam a védőnőnél is, egy picivel többet híztam a szokásosnál (fél kilóval, a védőnő azt mondta, hogy ez már a víztől lehet, nem kell rajta aggódni), a vérnyomásom továbbra is normális, a meleg nem viselt meg ilyen szempontból. A láb- és bokadagadásra javasolt egy árnika tartalmú gélt, ami be is vált, jelentősen levitte a dagadást, most már a kedvenc szandálomat is újra fel tudom húzni. Volt körutam a háziorvosnál is, EKG meg vérvizsgálat, a szokásos vashiányomon kívül (nem is emlékszem, mikor volt olyan vérvételem 10 éves korom óta, amikor nem voltam picit vashiányos) minden rendben, cukorral sincs semmi gond. Nagyon örülök ezeknek a híreknek, ha eddig kihúztam gond nélkül, akkor az utolsó heteket is szeretném itthon eltölteni.
Eddig elég bezzegelősre sikerült a beszámolóm, semmi gondom, élem az életem, lányommal vagyok, minden szuper és jó. Csakhogy a hétvégén utolért a valóság és az, hogy ez bizony már a 35. hét, fordulok rá a célegyenesre. A sok-sok program nagyon jó volt, én úgy éreztem, hogy nem hajtom szét magam, de valószínűleg még is ez történt, péntek délután ugyanis éreztem, hogy ez így nagyon nem jó, nagyon-nagyon nem esik jól az állás, a járás, húzódik és keményedik mindenem. Kicsit be is pánikoltam, hogy én hülye, minek szerveztem ennyi programot, minek járkáltam ennyit, nem is bírom, még a végén megszülök idő előtt.
Na, innentől jött az igazi pánik, hogy úristen, mi lesz, ha én a következő három hétben megszülök, amikor még a lány óvodai beszoktatása visszavan, meg különben is, be kell vásárolnunk a nagylánynak egy-két őszi ruhát, fel kell készülni az ovira, ott vannak a babaruhák, ki kell mosnom, vasalnom őket, meg különben is, ennek a szegény picurnak még mindig nem döntöttük el, hogy mi legyen a neve (oké, leszűkítettük a listát kettőre, de valahogy nem az igazi). A szombati családi programot természetesen rögtön lemondtam, miután szombat reggel is erős húzódással járt, hogy felkeljek, és estére se bírtam fájdalom nélkül öt percnél tovább állni és járkálni. Vasárnapra már jobb lett, és azóta is javult a helyzet, de most igyekszem óvatos lenni.
A tanulság? Újabb sebességi fokozattal kell visszább vennem. Hiába nincs már munkahely, stressz, rohangálás, muszáj beosztanom az erőmet megfelelően, mert limitált. Sajnos korlátaim vannak, és nem akarom túlfeszíteni a húrt még egyszer. Úgyhogy nagyon nem bánom, hogy hétfőtől megint bölcsődébe megy a lányom, még két hétig, végre ott vagyok, hogy nekiállhatok az igazi készülődésnek. Szóval az eheti programom is megvan, csak most itthon, és inkább apránként csinálok meg mindent, közben pedig nem sajnálom a pihenésre sem az időt, ha úgy érzem, hogy fáj és elég volt, akkor leülök és megnézek egy sorozatot részt, vagy olvasok egy kicsit.
Gitta
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
