Julie Cook harmincas évei közepén járó újságírónő. Jelenleg Velencében él zongorista férjével és kisfiával, Alexszel. Bár odavan a csöppségért, de rá időközben rájött, hogy nem igazán érdeklik a gyerekek. Története lehet, hogy egy-két gyakorló anyának ismerős lesz.
Mielőtt Alex megszületett, Julie női magazinoknak dolgozott szabadúszó újságíróként. Munkája kemény volt és kihívásokkal teli. A hétköznapok eszeveszett hajtását sokszor éjszakába nyúló baráti összejövetelek követték a hétvégén. Senkinek nem kellett beszámolnia, merre járt, és akkor kelt fel másnap, amikor akart. Jövedelmét pedig arra költötte, amire csak jónak látta.
Szabad élete egy csapásra a múlté lett, amikor Alex megérkezett. A kicsit tervezték a férjével, így világrajötte határtalan örömmel töltötte el a szülőket. Julie úgy képzelte, hogy a munkahelyi stresszből és pörgésből felszabadulást jelent majd az otthonlét nyugalma és a gyermekneveléssel járó egyszerűbb életmód. De azt tapasztalta, hogy a hőn áhított fellélegzés helyett egy olyan közösség tagja lett, amire nem igazán vágyott. Örült a kismama-felkészítőn szerzett új barátainak, de a gyerekneveléssel kapcsolatos eszmecserék nem nagyon kötötték le. Azt is érezte, hogy a többi gyerek közömbös neki, néha még a jelenlétüket sem vette észre.
Julie először arra gondolt, hogy túlságosan fáradt, vagy nem állt még helyre a hormonháztartása. Azt is eldöntötte, hogy több gyermeket nem vállal. Nem az első három hónap nehézségei rettentették el, hanem a ráébredés, hogy mennyire érdektelen számára az anyaság. Bár rendkívül örült Alex fejlődésének, kis mérföldköveinek, de nem érzett késztetést arra, hogy ezeket a többi anyával megtárgyalja. Titokban arra vágyott: bárcsak már felnőtt fiával egy hangulatos kis étteremben a legújabb felnőtteknek szóló könyvekről értekezhetnének.
Nagy-Britanniában egyre később vállalnak a nők gyereket: 1990-ben Angliában és Walesben jellemzően 25-29 éves korban szültek a nők, tíz évvel később pedig 30-34 évesen. A negyven év feletti gyermekvállalási kedv pedig az elmúlt húsz évben több mint kétszeresére növekedett (1990: 9 200, 2010: 25 973). A későbbi gyerekvállalást választó nők jelentős része éveket töltött el azzal, hogy a karrierlétrán feljebb jusson, ők jól kerestek és sokuk vezetői pozícióba került. A gyerek megszületését követően pedig hirtelen otthon találják magukat egy kisemberrel, akivel még nem lehet érdemben kommunikálni. A nehezen megkeresett betevőt pedig ruhák, szórakozás és utazás helyett gyereknevelésre kell félretenniük. Azt is látják, hogy férjük vagy partnerük az esetek többségében korábbi életvitelét folytathatja.
Egy pszichológus szerint modern jelenségnek tekinthető, hogy egyes nők unalmasnak találják az anyaságot. Ha összevetjük a mai nők helyzetét az 1950-es években élőkével, akkor látható, hogy akkoriban a nőknek jóval kevesebb választási lehetőségük volt, és nem ízlelték meg az önálló keresetből származó szabadságot. Teljes energiájukat az otthon melegének őrzésére fordították. Talán azért voltak jobb anyák, mert nem ismertek más utakat.
A pszichológus azonban hangsúlyozza: nem minden karriert befutott nő találja az anyaságot unalmasnak. Minden az adott nő elvárásaitól függ.
Bicse
