Sziasztok nagyon sokat vacilláltam, hogy megosszam-e veletek a szüléstörténetem, és arra jutottam, hogy meg kell osszam ezt veletek, mert igenis van olyan, hogy komplikáció léphet fel császárnál vagy normál szülésnél. Nem szeretnék senkit megijeszteni és elvenni a kedvüket a szüléstől, de szerintem nem árt, ha az ember ilyennel is tisztában van. Személy szerint soha nem gondoltam volna, hogy pont velem fog ez meg történni. 

2019.11.25. (38+1) Reggel 9 óra körül párommal a konyhában álltam, és éreztem, hogy valami folyik. Elmentem vécére, és olyan volt, mintha pisiltem volna. Pedig csak a magzatvizem szivárgott. Hívtuk a mentőket, hamar ide is értek, kb. fél óra alatt beértünk a kórházba.

Egyből szülőszoba, megvizsgáltak, kb. egy órát voltam ott, vártak, hogy legyen fájásom, de hát semmi nem volt. Miután az orvosom megvizsgált, a katétert felhelyezték, és innentől kezdve nem emlékszem semmire. Páromék mesélték el, hogy mi is történt valójában velem.

Kaptam gerincbe érzéstelenítőt, nem tudom, mennyi idő telt el akkor, de annyira emlékszem a műtőben, hogy a kisfiamat megmutatták, és utána kaptam antibiotikumot. Ezután kb. öt másodperc telt el, és éreztem, hogy nem kapok levegőt, szorít a mellkasom. A nővér kiabált nekem, hogy Judit, maradj velünk, de nem sikerült, anafilaxiás sokkom volt.

Újra kellett éleszteni. Négy órát voltam a műtőben, ez után átkerültem az ITO-ra. Hozzátenném, itt magamnál voltam, de az első két napból csak foszlányokra emlékszem. Az intenzíven három nap alatt tíz liter víz jött le rólam és 17 kilót fogytam. Tápszert kellett egyek, hogy megerősödjek és lábra tudjak állni, ami sikerült is. (Párom ezidő alatt mindig járt be a kicsihez és hozzám is, nem lehetett neki egyszerű mindezt átélnie. Szörnyű lehetett, de nagyon hálás vagyok neki a mai napig, hogy így gondoskodott rólunk, és ez most sincs másképpen).

A kisfiam a koraszülött osztályra került megfigyelésre, valószínűleg ő is a császár hatása alatt volt, mert egyszer nem vett levegőt, és emiatt került át. A negyedik napon átkerültem a szülészetre. Egy napig még a csövemmel mászkáltam, de másnap kivették, és akkor átmehettem a koraszülöttre.

Mikor először megláttam, jó és rossz érzés is volt egyben. Jó volt látni, hogy minden rendben van vele és hogy egészséges, és milyen gyönyörű kisfiú. De rossz volt, hogy nem lehettem mellette, amikor megszületett, és nem tudtam ellátni. Úgy éreztem, hogy cserben hagytam őt. Másnap, mikor megfoghattam az apró, kis testet, olyan boldog voltam! Amit akkor éreztem, szavakba nem tudom önteni, csodálatos érzés volt.

Két napig jártam át hozzá, a szülészeten szóltak, hogy átköltözhetek a kicsihez. Másnap a reggeli vizit után, megkaptam a zárójelentéseket és mentünk is át párommal, volt hely az anyaszállón. Jó érzés volt egy helyen lenni a kisfiammal. Egy hetet és két napot töltöttünk a kórházban. Igaz, a mai napig nem igazán emlékszem semmire, de nem is bánom, jobb ez így. Büszke vagyok arra, hogy ilyen gyönyörű gyermeknek adtam életet, akár az én életemért cserébe.

A kisfiam 14:35 perckor született 4000 grammal es 58 centivel. Most már kétéves, 14 kg és 96 cm, szépen nődögél, büszke vagyok rá, hogy ilyen gyermekem van. Vidám, mosolygós kisfiú, igazán boldog es szerencsés anyuka vagyok, hisz kisfiammal együtt ünnepeljük a második születésnapunkat. 

Judit

Írd meg te is szülésed történetét! A bezzeganya@bezzeganya.hu címre küldheted írásodat.