Nem titok itt sem, hogy imádok jönni-menni, és szinte többet vagyok repülőtéren, mint bevásárlóközpontban. Többen kíváncsiak voltatok izlandi élményeimre, ezért most megosztom az egyik kedvenc utazásom történetét, nem hagyva ki belőle a piszkos anyagiakat sem.
Tudni kell, hogy – látva a csavargásaimat – a baráti társaságom is rákapott az olcsó utazás ízére. Azok, akik eddig azt hitték, nem engedhetnek meg maguknak repülős utakat, megtapasztalhatták, hogy rengeteg hely elérhető a kisebb pénztárcájúak számára is.
Hatalmas öröm van bennem, hogy egyre több ismerősöm engedi meg magának (és nem azért, mert dagad a bankszámlája), hogy világot lásson. Az meg még nagyobb öröm, hogy egyre többször repülünk együtt a barátaimmal. Ez tavaly novemberben is így volt: öten jöttünk össze egy izlandi villámlátogatásra.
Évek óta nyúzom a pasimat, hogy márpedigénsarkifénytakaroklátni. Addig-addig mondogattam, míg (hála az egyik fapados légitársaságnak) közvetlenül is elérhető lett az északi szigetország Budapestről. Eleinte az árak nem voltak annyira barátságosak, de biztos voltam benne, hogy eljön az én időm! Augusztusban (meglepő módon) a repjegyek között bogarásztam, amikor rábukkantam egy extra olcsó jegyre novemberben.
A bevett szokás szerint riadóztattam a barátokat (a klubtagságimmal hat főnek tudok kedvezményes jegyet venni, de itt figyelembe kellett venni azt is, hogy autót kell majd bérelnünk, és abban csak öten férünk el), így eleve öt fővel terveztem.
A riadóztatás úgy működik, hogy Viber-üzenetet küldök vagy telefonálok, bemondom az úti célt, a dátumot és az árat, a vonal túloldalán lévőnek pedig van két perce eldönteni, hogy csatlakozik-e. Ennél az útnál körülbelül öt perc alatt meglett a létszám és foglaltam a jegyeket. (Előtte persze lecsekkoltam a Bookingon, hogy van-e elérhető és megfizethető szállás, mivel azzal tisztában voltam, hogy Izland az egyik legdrágább ország.)
A pasim megtervezte az útvonalat (nyilván a három nap borzasztó kevés a szigetre, de igyekezett úgy tervezni, hogy a lehető legtöbb látványosság beleférjen a rövid időbe), és megbeszéltük, hogy nagyjából hova szervezzem a szállást. Abban maradtunk, hogy két éjszakát töltünk délen, Hellában, egyet pedig a fővárosban, Reykjavíkban.
Fél napom ráment az autókeresésre, de megérte a befektetett idő, találtam egy olcsóbb, helyi társaságot, akik a reptértől öt perc távolságra voltak, és ingyenes transzfert biztosítottak a termináltól az irodáig (és vissza). Mivel nem terveztünk hegyi túrákat, a legolcsóbb verziót választottuk: egy Yarist béreltünk.
Autóbérlésnél nekem az is fontos, hogy ne kelljen 1500-2000 eurós letétet fizetni, erre pedig egy mód van, ha teljes körű biztosítást kötök a járműre. Ez gyakran többe kerül, mint maga a bérlés, viszont bármi történik az autóval, egy fillért sem kell fizetni. Nekem megéri a pluszköltség, pláne az izlandi út- és időjárási viszonyokat figyelembe véve.
Még itthon tájékozódtam fórumokról, friss útleírásokból, hogy mi mennyibe kerül kint. Az rögtön látszott, hogy minden nagyon drága, kb. két- két és félszer többe kerülnek az élelmiszerek, és az alkoholos italok ára is rettentően magas. Még itthon bevásároltunk a reptéri duty free shopban, vittünk magunkkal itthonról szendvicseket és csomagolt szalámikat is.
Kint vettünk két csomag szeletelt kenyeret, vajat, így két napra elég szendvicset tudtunk gyártani, valamint a költséghatékonyság jegyében főztünk tésztát paradicsomszósszal. (Nem egy gasztrotúra volt, de nem is annak szántuk.) Egyszer ettünk étteremben egy halászfaluban, fantasztikusak voltak az ételek, de horror áruk volt.
Hellában egy faházakból álló szálláshelyen laktunk, egy hatfős kis házikóban, melyben főzni is tudtunk. A recepciós lány pedig magyar volt (de egyáltalán nem volt kedves). Reykjavíkban a belvárosban találtam egy apartmant, ahol szintén megoldhattuk magunknak a meleg vacsorát.
Az éttermek nagyon drágák: egy fish&chips 7 ezer Ft körül van, egy főételért pedig körülbelül 10- ezer Ft-nak megfelelő izlandi koronát kell kicsengetni. (Mondom, ki lehet bírni három napot szalámis szendviccsel is, nem kell feltétlenül lundalevest és bálnahúst enni…)
Anyagi szempontból érdekes, hogy egy krátertó kivételével az összes nevezetesség, vízesés, fortyogó, gejzír látogatása ingyen volt. Ami „kötelező” körnek tűnt, de utólag azt mondom, nem érte meg, az a túlhájpolt Kék Lagúna termálfürdő. Na, oda nem mennék vissza még egyszer, bármennyire kellemes is volt a 38 fokos vízben áztatni magam fehér iszappakolással az arcomon.
És akkor néhány szó magáról az országról. Nincsenek rá szavak, amivel le tudnám írni a látványt. Mintha Meseországban lettem volna. Az egyik pillanatban minden hófehér, hóval borított hegycsúcsok meredeznek az égbe, néhány kilométerrel arrébb koromfekete a vidék, mintha egy óriás szétszórta volna a kisebb-nagyobb sziklákat a vulkáni talajon. Később a köveket zuzmó lepi be, feketés-zöld a táj.
Aztán jönnek a vízesések, melyek szélei hatalmas jégcsapokká dermedtek, még a fűszálakon is több centi a jégréteg, némelyik bucivá hízott. Aztán ott az óceánpart a fekete homokkal, a hatalmas hullámokkal és a sirályok sivításával.
Megint arrébb fáradtzöld legelők, rajtuk megannyi izlandi póni: hatalmas sörényüket fújja az északi szél. (Néhány kilométerre ugyanez, csak hófehér tájon legelésznek a pónik.) Tovább menve ember méretű jégkockák hevernek a tengerparton és a sekély vízben, beljebb gleccsertó, szélein kékre fagyott jéggel.
A napfelkeltéről nem is beszélve! Még reggel kilenckor vaksötét van, furcsa érzés délelőtt éjszakának hinni az időt. De így legalább nem maradunk le a napfelkeltéről, ahogy a nap sugarai áttörnek a hegygerinc fölött. És nem maradunk le a mindössze néhány órával későbbi naplementéről sem, ahogy robogunk a végtelen úton, melyen autóval csak elvétve találkozunk. Novemberben kb. délelőtt fél 11-kor kel fel a Nap és délután fél négy felé már le is megy.
Második este kilenc tájban elhagyjuk a falut, hogy egy távolabbi mezőn leparkolva elénk táruljon a CSODA. Először csak egy halvány, zöldes csík jelenik meg az égbolton. Kúszik felfelé, átszakad, és mint a dzsinn a palackból, kiszabadul. A sarki fény különleges alakzatokat formál, úszik, vibrál, mi csak sikítozunk: „Nézd! Mozog! Arra megy! Alakot vált! Őrület!” Nekem csak folyik a szememből a könny a boldogságtól, és rá is fagy az arcomra a mínusz tíz fokban, de nem érdekel! Ujjaim már lefagytak, ahogy az autó tetejére állított telefonon nyomom a gombot (15 másodperces záridővel készültek a felvételek), és olyan parányinak érzem magam a hatalmas égbolton játszó fényekhez képest, hogy el is némulok. Szinte eggyé válok a csillagokkal, ott játszom én is fent a zöld fényekkel.
Oldalakat tudnék teleírni az élményekkel, melyek magam sem értem, hogyan fértek bele ebbe a rövid időbe: különböző nagyságú, formájú vízesések, párpercenként kitörő gejzír, forró vizes források, kénszagú fortyogók, mocsarak, színes sziklák, kristálytiszta krátertó, tengerpart hatalmas sziklákkal, zuzmósimogatás, séta a kanyonban, szakadó hóesésben, majd permetező köd és pára, napsütés, szivárvány a vízesésnél, világítótorony, süvítő szél, kocsmázás a fővárosban, az ünnepi díszbe öltöztetett sétálóutca, és persze nem utolsó sorban a remek társaság, akik – mint mindig – első perctől egy hullámhosszon vagyunk, harmonikus és vidám minden.
Az időjárásról tudni kell, hogy ritkán csökken a hőmérséklet mínusz öt alá (legfeljebb a szél miatt érződik ennél hidegebbnek), viszont az időjárás képes percek alatt 180 fokot fordulni, és lesz a szikrázó napsütésből sűrű hóesés, vagy épp fordítva: a hóviharnak másodpercek alatt vége, és úgy süt ki a nap, mintha mi sem történt volna.
És akkor most kanyarodjunk vissza a piszkos anyagiakhoz, álljanak itt a konkrét számok:
- Repülőjegy (augusztusban megvéve): 23 ezer Ft
- Szállás 2 éjszaka, Hella, kényelmes, komfortos, hatfős faházban: 12 ezer Ft
- Szállás 1 éjszaka Reykjavík belvárosában, apartmanban: 11 ezer Ft
- Autóbérlés 3 nap, full insurance (nem kell letétet fizetni): 14 ezer Ft
- Benzin: 5 ezer Ft
A háromnapos izlandi út fix költsége tehát 65 ezer Ft volt fejenként! (Ha valakinek van 1500-2000 eurója letétnek az autóbérléshez, akkor ez az összeg 58 ezer Ft-ra csökken.)
A gleccserek, gejzírek, vízesések, az állandóan változó, mesebeli táj látványa pónicsapatokkal és rénszarvasokkal ennél jóval többet is megér! Látni a sarki fényt pedig egyszerűen megfizethetetlen! Egyszer nyáron is vissza kell mennem: ott fészkelnek a kedvenc madaraim, a lundák. Őket is látnom kell élőben… A gyerekeim meg izlandi pónin szeretnének lovagolni... Lesem a repjegyeket...
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?