Biztosan nem mi vagyunk az elsők, akik orvosi ügyeletre viszik gyermeküket, és sajnos nem vagyunk egyedül azzal a borzasztó érzéssel sem, hogy a rendszer akkor nem törődik velünk, amikor szükségünk lenne rá. Ember gépek vagyunk, akik adót és tb-t fizetnek, állítólag demokráciában élnek és jogaik vannak. A kisembereknek is. Akik a jövő nemzedékei lesznek, akik a mostani rendszerbe születtek, ebből tapasztalnak, innen indulnak. Ez nekik az origó, az alaptábor. Nőnek és fejlődnek, aztán oltást kapnak, egyet, kettőt, kötelezőt és szabadon választhatót, tizenöt hónaposat. Ezt már bőven megérti a kis elme, illetve nem érti, hiszen őt bántják, pedig ő nem bántott senkit. Aztán levert lesz, nyűgös és lázas, persze hogy szombaton. Jön a kúp, jön az ülőfürdő, majd a másnap. Közepes láz, bágyadt gyerek, mitévő legyek. Megvan a döntés – háziorvos javasolja – irány az ügyelet, biztos, ami biztos alapon.
Gyerünk be Kaposvárra, az ügyeleten senki sincs, szuper, így be is hívnak minket néhány percen belül. Az asszisztens regisztrál, majd jön a doktor is. Az, hogy mogorva, a babára rá se néz, már gyanúsnak kellett volna lennie, de sajnos nem tulajdonítottunk túlzott jelentőséget kislányunk ösztönös elhúzódzkodásának sem. A doktor anyához fordul „Mi a panasz?” kérdéssel. Nejem próbálja mondani, láz, az oltás, de lehet, a torka is fáj. Az ember leállítja, durván és kioktatón, hogy nem a feltételezésekre kíváncsi, hanem a tünetekre, a láz tünet, az oltás nem. Ez mindenkit blokkolna, egy 16 hónapos baba szüleit pedig biztosan. Szólni nem tudunk, mert mar jön a vizsgálat maga. Babó ordít, próbálja eltolni a vizsgáló kezet, de a doktorunkat kemény fából faragták, és legyőzi a 16 hónapos kezeket. Anya nyugtat, simogat, de ezt itt nem szabad, félre kell állnia.
Gondoljunk bele, hogy mit érezhet egy ilyen pici lény, amikor az egyetlen biztos pont kicsiny életében elengedi, magára hagyja. Túl szentimentális? A doktornak biztosan, mi ott és akkor úgy éreztük, cserben hagytuk, nem volt merszünk szólni, nehogy meg mérgesebb legyen a doktor úr! Hiba volt, ez ott rögtön kiderült, máskülönben nem fordulhatott volna elő, hogy ez az ember azzal illessen egy teljesen megsemmisült anyát, hogy még rendesen fogni sem képes azt a gyereket, két év alatt igazán megtanulhatta volna, adja át az apjának! Mondja meg valaki őszintén, ez a mai világban normális eljárás? Normális, hogy a spatulás torokvizsgálat után a gyerekünk összehányja magát?! Soha nem hányt előtte, a doktornak hála sikerült! Oda sem ment, oda se nézett, foghegyről odaszólt, hogy a hánytálat tegyük elé! Itt szakadt el a cérna, feleségem kirohant gyerekestül, én számon kérem ezt az egész eljárást, amit a doktor nem ért, és nem is nagyon érdekli, mert a követezőket mondja:
- Megvizsgáltam? Meg! Megkérdeztem, mi a baja? Meg!
Erre én:
- De hát a bánásmód?! A hányás? Ezt így nem lehet!
Amire ezt a feleletet kapom:
- Ha hányt, hát hányt, egy hányás nem a világ, lesz még több is! Mit akarnak még?
Egy kis empátiát! Emberséget! Néhány kedves szót doktor úr! Hogy hihesse meg egy darabig, hogy egy jó világba született! Nem viccből jöttünk be, jól átgondoltuk, és akkor mégis rosszul döntöttünk?
Mikor jut el a ma egészségügye oda, hogy a betegeket ne problémaként kezelje, hanem annak megtestesüléseként, amire felesküdtek anno. Miért nem tudnak végre egyszer mar a beteg fejével gondolkozni! Gondoljunk bele, ennek az egésznek mi az üzenete: a szülők túlaggódják, minek ez a felhajtás, minek kellett egyáltalán idejönni. Ha nem megyek be, és ne adj Isten gond van, felelőtlen szülő vagyok, aki nem figyel a gyerekére, ha sokáig varok (szombat délelőtt lett beteg, mi vasárnap délután 2-kor döntöttünk úgy, hogy bemegyünk) és gond van, akkor miért nem jöttek be előbb. Akkor legközelebb mit csináljak? Mert ilyen eljárásnak meg egyszer nem fogom kitenni a gyerekem, az szent! Örökös probléma orvos és beteg között, a beteg ne okoskodjon, hiszen nem ért hozza, ha túl korán jön, hipochonder, ha túl későn már menthetetlen, jött volna előbb, slussz-passz. Mikor jut már el ez az ország oda, hogy a szavaknak, mondatoknak tartalma is legyen? Hogy valóban a vásárló legyen a fontos, hogy kérdezze meg orvosát, hogy időben forduljon hozza, hogy fontos a megelőzés! Bezzeg az apáknak könnyű...!?
Szenna
