Rohtah e heti bejegyzése arra keresi a választ, hogyan történhet meg, hogy két egykorú, azonos életkorú, kezdetként azonos testalkatú ember pár hónap alatt ugyanazt csinálja és ugyanazt eszi, mégis csak az egyik hízik húsz kilót, míg a másik semmit?
Egy projekten voltunk és rengeteget dolgoztunk, X is és én is. Egykorúak voltunk, egyforma magasak és a projektet is azonos ruhamérettel kezdtük. Egy későbbi beszélgetés során az is kiderült, hogy 1 kiló különbséggel a súlyunk is azonos. Sőt: pár hónap után még egyszerre is menstruáltunk, a ciklusaink egymásra hangolódtak. Ugyanabban az étkezdében, ugyanazt a mennyiséget és minőséget ettük mindennap. A sok munka miatt én gyakorlatilag semmilyen testedzést nem építettem a napi ritmusomba, róla tudtam, hogy vasárnaponként jógázik egy órát.
Abban az időben mindketten „szinglik” voltunk, és munka után a hétvégét hasonló regenerálódásra használtuk fel: aludtunk.:) 10 hónap alatt ő megtartotta a súlyát, én híztam több mint 20 kilót. Akkoriban annyira a súlytól való megszabadulással voltam elfoglalva a projekt után, hogy igazándiból nem is gondolkoztam el rajta, hogy is történhetett: azonos „bemeneti” tényezők esetében miért kapunk teljesen más, nagyon is eltérő „outputot”??? Az én esetemre a választ ez az új megközelítés, az idegrendszerünk és anyagcserénk kapcsolata adta meg.
Az orosz Pavlov kutyás kísérleteire biztosan Ti is emlékeztek. Pavlov a kutatásai során az idegsejtek három alapvető tulajdonságát fedezte fel: milyen erős az adott idegsejt, mennyire kiegyensúlyozott a környezetből érkező ingerekkel szemben tanúsított „ellenállás” (gátlás) és az ingerekre adott „válasz”, azaz élénkülés (aktivitás) tekintetében, illetve mennyire mozgékony, milyen gyorsan zajlanak le benne ezek a folyamatok. Később persze az idegsejtek több más alapvető tulajdonságára is fény derült, illetve agyunk ma is hálás kutatási területe a tudósoknak, hiszen rendkívül magas szintű összetettsége miatt mindig kínál újabb és újabb felfedeznivalót. Az új megközelítés szempontjából – és a kérdést leegyszerűsítve a megérthetőség és modellezhetőség érdekében – számunkra az a felfedezés érdekes, hogy milyen összefüggésrendszer építhető idegrendszerünk tulajdonságai és anyagcserénk sajátosságai köré.
Bár Pavlov is megkülönböztetett alapvető idegi típusokat, később ezen alaptípusok száma több tízezer nagyságúra nőtt, így annak érdekében, hogy ne tévedjünk el a sokféle variáció között, csoportokba sorolva mutatom be Nektek az egyes idegrendszeri sajátosságokkal bíró típusokat és a számukra ideális életmódot és életritmust. Természetesen a személyre szóló diétához, életmód-megtervezéshez saját típusod beazonosítása szükséges, sok más meglévő életmódbeli tényező és egészségi állapot felmérésével, de „gyors segítségnek” és tájékozódásnak jól használhatóak a következő leírások is.
„Örökmozgó”: ebbe a kategóriába azok az idegi típusok tartoznak, akik nagyon alacsony gátlással és közepes élénkítéssel rendelkeznek a fizikai ingerekre adott válaszreakciók tekintetében. Honnan ismerhetők fel? Állandóan jönnek-mennek, intézkednek, nem tudnak nyugodtan ülni két percnél tovább. „Kényszeres cselekvők”, mert ha éppen nincs mit tenni, egyből találnak maguknak valamit. Munkatempójuk gyors, nem szeretnek szöszmötölni, aprólékos, türelmet és nagy figyelmet igénylő munkáktól tudat alatt is menekülnek. Hajlamosak a türelmetlenségre, a várakozás és mások lassúsága rendkívül gyorsan felidegesíti őket, és „robbannak”. Megnyilvánulásaikat azonban nem tomboló orkánként jellemezhetjük, sokkal inkább kis nyári zivatarokkal, és maximum egy közepes „mennydörgéssel”.
Fáradékonyak, a hegyek másnapra történő elhordását nem nekik találták ki, viszont nagyon dinamikusan, látványosan fognak neki, de hamar kimerülnek és lehet, hogy a munka oroszlánrészét majd másnak kell elvégeznie. Pihenési igényük nagyon alacsony, szinte percek alatt „újratöltődnek”, és futóbogár módjára már szaladnak is.
Nagy, erős ingereket nem tudnak elviselni, érzékenységük néha a hiperaktivitás határát súrolhatja. Ez az idegi típus normál esetben nagyon jól hasznosítja a táplálékot: vagyis egyszeri, kis mennyiségekből is képes 3-4x több aktivitást biztosítani szervezete számára. Tehát testsúlyának megtartásához (illetve az egyéni szükségletre kiszámított kalóriaigényénél kevesebb energia-bevitellel fogyáshoz) a következő út vezethet: – naponta 5x kell étkeznie kifejezetten kicsi kalóriamennyiségeket az energiafelhasználásához igazítva. Azaz, ha ülőmunkát végez, amely kevés fizikai aktivitással jár, akkor valóban „madár módjára” kell csipegetnie, míg ha egy fóliasátorban izzad egész nap a paprikapalánták mellett, akkor ehet közepes adagokat, hiszen több energiát használ.
Bár a fóliás munka hosszabb távon maradandó sérüléseket jelenthet szegény kis palántáknak: örökmozgónk idegrendszerét nem ilyen feladatokra tervezték. – Felkelés után 1 órán belül javasolt 200-400 kalóriás reggeli, inkábban lassabban feldolgozható, rostdús tápanyagokból: teljes kiőrlésű pékáru 1-2 szelet felvágottal vagy sajttal, vagy müzli ízlés szerint. A mennyiség „méréséhez” ha nem áll rendelkezésre kalóriatáblázat, akkor az ember lányának a saját tenyerét szoktam javasolni, illetve pl. a müzli esetében 1 maroknyit. – 10 óra körül a legideálisabb 1-2 gyümölcs ( banánból csak 1). – 12-13 között egyféle étel ebédre: vagy egy tartalmasabb leves, vagy maroknyi köret egy tenyérnyi hússal, fehérjével (itt az ujjak nélküli tenyérrészre gondolok!), vagy egy nagyobb adag, tartalmasabb saláta. – 15-16 óra körül ennek a típusnak „melegre” van szüksége, azaz egy-egy bögre melegital, 1-2 kis keksszel, vagy egy könnyű, maximum 100 kalóriás desszert, vagy akár egy joghurt lehet a megoldás. 18 óra körül kellene az utolsó étkezésnek megtörténnie, itt viszont kifejezetten okosan kell összeválogatnia a vacsoráját, szintén egyféle ételt egyen, de lehetőleg kis kalóriatartalmút (ebéd-vacsora aránya: 60%-40%)
A napi ideális vízfogyasztás a gyengébb veseműködés miatt 1-1,5 liter legyen, nagy melegben, vagy nagy intenzitással járó testmozgás és vízveszteség esetén maximum 2 liter. A mozgásformák közül sem válogathat „szabadon”, vannak olyan mozgásfajták, amelyek segítik megtartani egyensúlyát, míg mások gyengítik azt, nehezítik a fogyást, illetve befolyásolják az anyagcserét. Közepes intenzitású, közepes erőkifejtéssel járó sport a megfelelő a számára, heti kétszer, 40-60 percben. Inkább könnyedebb, átmozgató jellegű az ideális, ahol vagy a robbanékonyságát használja, vagy a teljes testet mozgatja át, közepes terhelés alatt: jóga, Pilates, Callanetics, tollaslabda, kocogás, könnyű úszás, asztalitenisz, kirándulás hegyekben, kerékpározás, tánc. Átlagos a napi alvásigénye, ha igazán jól érzi magát az idegrendszere és a stressz szintje is minimális, akkor 7-7,5 óra alatt regenerálódik. Folytatjuk.
Rohtah
