Miután jóllaktam finom ételekkel, rátérnék arra a témára, ami szerintem minden olvasót érdekelni fog. Ez pedig nem más, mint a gyerek. Amint azt első posztomban írtam, van egy kislányom, aki akkor kb. 3 hónapos volt, azóta elérte az 5 hónapos kort. Vidám, egészséges gyerek. Pedig elvileg nem is létezhetne. De kezdjük az elejéről. Már Magyarországon is beszédtéma volt közöttünk a gyerek, de mivel akkor még nem döntöttük el, hogy hol fogjuk folytatni az életünket, a megvalósítás egyre csak tolódott. Aztán amikor Japánba költöztük, egy darabig nem volt saját lakásunk, a szülőkkel laktunk, így tehát a gyermekáldás váratott magára. Végül azonban eljött az idő, saját lakásba költöztünk, így lehetőség nyílt a pici fogadására. A nejem ekkorra azonban már betöltötte a 38-at, így voltak bizonyos kétségeink a sikert illetően. Sebaj, gondoltuk, és belevágtunk. A várva várt eredmény azonban elmaradt. Először azt hittük, még nem próbáltuk eleget, csak még egy kis kitartásra van szükség. De ahogy telt az idő, egyre inkább elbizonytalanodtunk. Végül a feleségem orvoshoz fordult. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy írjak néhány szót a japán egészségügyről.
A japán egészségbiztosítás nem terjed ki mindenre. Itt az orvosi vizsgálatokért fizetni kell, igaz, hogy a teljes árnak csupán a 30 százalékát. A többit a biztosító fizeti. A feleségem elment tehát a doktor bácsihoz, aki bizonyos vizsgálatok után hormonkészítményeket írt fel neki. Ezt ő pontosan be is szedte, és tovább próbálkoztunk. Ez nem ment mindig zökkenőmentesen. Attól tartok, ennek a blognak nem sok férfi olvasója van, de azt mindenki tudja, hogy egy aktus megtörténtéhez a férfi részéről némi „állóképesség” szükségeltetik. Nos, sok hölgy panaszkodik arra, hogy a férfiak mindig csak „azt” akarják. Ebben van igazság, de ha ez a bizonyos „AZ” kötelességgé válik, hát bizony néha megesik, hogy nem jön össze a dolog. Sokszor éreztem magam tenyészménnek, aki csak azért van, hogy a magját leadja. Érdekességként jegyzem meg, hogy a japán nyelvben a tenyészmént úgy mondják, hogy: taneuma, ami szó szerint azt jelenti,hogy: mag ló. De térjünk vissza a történetünkhöz.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk, de a várva várt gyermekáldás csak nem következett be. Ekkor a nejem úgy döntött, hogy újabb vizsgálatoknak veti alá magát. Felkeresett hát egy újabb orvost, aki tüzetesebben megvizsgálta. Ekkor derült ki, hogy mindkét petevezetéke elzáródott, így természetes úton nem lehet gyereke. Természetesen nagyon szíven ütötte a hír. Hazafelé jövet végig sírt, ami elég veszélyes volt, tekintve, hogy robogóval volt. Ráadásul a könnyeitől nem vett észre egy piros lámpát, emiatt egy éppen arra járó rendőr meg is büntette. Én munkából hazatérve értesültem a dologról. Bevallom, nehéz beszélgetés volt. A feleségem elmondta, hogy meddő, majd két lehetőséget vázolt fel: vagy vele maradok, vállalva azt, hogy esetleg soha nem lesz gyerekünk, vagy elválok és keresek egy termékeny hölgyet. Bárhogy döntök, ő elfogadja. Mélyen meghatódtam. Eszem ágában sem volt elhagyni, de nagyon megérintett az a tény, hogy kész lenne elengedni is, ha én így látom jónak.
Miután túl voltunk a sokkon, arra gondoltunk, hogy talán nincs minden veszve. Szóba jöhet ugyanis az örökbefogadás vagy a mesterséges megtermékenyítés. Az örökbefogadást egyöntetűen elvetettük, maradt tehát a második lehetőség. A feleségem utánanézett, hogy mik a lehetőségek. Ezután jött a következő sokk. Elvileg több helyen is végeznek ilyen beavatkozást, csak hát az ár olyan borsos, hogy mi nem engedhetjük meg magunknak. Igaz ugyan, hogy a városi önkormányzat ilyen esetekben nyújt támogatást, bizonyos feltételek mellett. Igen ám, de mindezt utólag teszi. Ez azt jelenti, hogy a költséget előbb ki kell fizetni, aztán a város bizonyos hányadát visszatéríti. Nekünk erre nem volt pénzünk. Gondoltunk arra, hogy kölcsönt veszünk fel, de mivel egyikünknek sem túl magas a jövedelme, egy bank sem állt volna szóba velünk. Be kellett látnunk, nincs esélyünk, hogy tervünket véghezvigyük.
Már éppen beletörődtünk a vereségbe, amikor is nem várt helyről érkezett segítség. Talán a kedves olvasó emlékszik, hogy egy korábbi posztban említettem, hogy a feleségem bátyjának még lesz szerepe a történetünkben. Nos, ez a szerep ekkor jött el. Mivel az egész család figyelemmel kísérte a próbálkozásunkat, természetesen a bátyónak is tudomása volt a fejleményekről. Mivel maga is orvos, elég tisztességes jövedelemmel rendelkezik. Felajánlotta, hogy meghitelezi nekünk az összeget, természetesen hosszú lejáratra, kamatmentesen. Nejemmel madarat lehetett volna fogatni. Én egy kissé aggódtam, hogy mi lesz, ha nem tudjuk fizetni a részleteket, de mivel nem volt más lehetőség, így belementem. Találtunk egy jó klinikát, ahol a szükséges vizsgálatok után megtörtént a spermium és petesejt egyesítése, majd beültetése. A doki mindvégig nagyon kedves volt, de őszintén megmondta, a sikert nem tudja garantálni. Volt olyan hölgy, akinek csak a 15. próbálkozás után sikerült. Nekünk viszont csak két dobásunk volt. Mindenesetre nagyon bizakodóak voltunk.
Folyt. köv.
Jabandzsin
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
