Tícia FB-oldalán nemrég Mariann ígéretének megfelelően megjelent egy általános beszámoló, de nekem is írta, a műtét a tervezettek szerint megtörtént, egyelőre ígéretes eredményekkel, bár biztosat csak a torna, fejlesztés után tudnak mondani. Tícia amúgy élvezte az utazást, szeretett Barcelonában jönni-menni, sőt metrózni (bár ott sem kerek minden, mint kiderült, a tengerhez vezető megállóban pont nem lehet mozgássérültnek feljutni a felszínre, így kerülőúton lehet csak megközelíteni), a buszok azonban mind akadálymentesek, így tíz év után Tici és anyja már az első műtét előtt beszámolhattak arról: újra buszozhattak a városban. De a taxiban is lehetett a saját kerekesszékben utazni, a tengert pedig, ha sötétedésre és esőben is, de mégiscsak sikerült elérni! Innentől Mariann beszámolóját idézném:
„Megtörtént a második műtét 2014. február 17-én, egy héttel korábban, mint ahogy terveztük, mert nem találtunk szállást arra az időpontra, mert egy nagy vásár volt akkor Barcelonában (a Mobile World Congress, a világ egyik legnagyobb távközlési-technológiai rendezvénye, amire az odalátogatók hónapokkal azelőtt foglalnak tömegével szállást – a szerk.) Így alakult, de a szerencsétlenségben mégis szerencse született, mert a Doktor elvállalta Tíciát ebben a külön időpontban, amikorra nem tervezett műtétet. Hálás köszönetem ezért neki, aki újra emberségéről is tanúbizonyságot tett, és segítőjének, Gömöry Andreának is, aki segített a szervezésben.
Így csak két betege volt aznap, úgyhogy időben nem szűkölködött. Nagy figyelmet fordított Tíciára, előzetesen is hosszasan konzultált velünk, milyen pontokon, hol szeretnénk lazítani, milyen mozgásokra képes most Tícia, együtt gondolkodott velünk, miben tudnánk segíteni. Így a tervezett 21 pont helyett 27 ponton műtötte Tíciát. A műtét után Tici hamar felébredt, nem volt fáradt, mint tavaly, a fájdalmai is enyhébbek voltak. Ez szerintem azért van, mert az első műtét annyit segített az általános feszességen, hogy most már sehol nem feszítette annyira magát a fájdalomtól, így dagadások, véraláfutások sem jöttek.
Az arcán is vannak metszések, de amint lehetett, azonnal evett, s aztán abba sem akarta hagyni. Azt "mondja", könnyebb a nyelés, lazábbnak érzi a torkát. A hátát is sokkal lazábbnak érzem, mikor kiültetem a kocsiban, sokkal korrigálhatóbb a gerinc ferdesége, úgyhogy a kocsiba új támasztékot kell szerkeszteni, mert így már alacsony a jobb oldali hónalj támasza. A bal lábfején 9 metszés van, érezhető is, hogy sokkal lazább. Elkezdte mozgatni a lábfejét, ami eddig a feszesség miatt nem ment, élvezi, hogy tudja mozgatni. Persze ezek csak kezdeti javulások, a többi még ezután fog jönni, ha elkezdhetünk dolgozni.
A jobb keze például Nazarov szerint szépen nyitva volt altatásban, úgyhogy tornával és masszázzsal el lehet érni azt az állapotot. Sok munka vár ránk, de még pihennünk kell kb. két hónap, míg az aktív munkát el lehet kezdeni. Még fájnak a műtéti helyek, ezek gyógyulása minimum 6 hét, csak ezután lehet óvatosan tornáztatni. Nagyon bizakodóak vagyunk, reméljük, hogy ebben az évben is számos új eredményről tudunk beszámolni. Amint lesz eredmény, tájékoztatlak benneteket továbbra is, illetve arról is. mit csinálunk, még a továbbiakban a gyógyulás érdekében. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, nagyon köszönöm a segítséget!
Szeretettel: Mariann és Tícia” (és Vakmacska)
