Ezúton küldöm a tapasztalataimat a SOTE II-ről. 2015 novemberben szültem első gyermekemet, amikor írom a posztot, még friss az élmény nagyon.
A kórház külseje átlagosnak mondható. Miután néhány másik budapesti kórházat volt alkalmam megjárni korábban más okokból, szerintem a felszereltsége modernnek számít.
A csecsemőosztály elfogadható a szobák és a mellékhelyiségek állapotát tekintve.
Hirdetett szülésfelkészítő tanfolyamot a kórház, erről nem tudok véleményt mondani, mert a munkám miatt nem tudtam részt venni rajta.
Terhesgondozásra részben a kórházba, részben a választott orvosom magánrendelőjébe jártam. A kórházi ultrahangokk és ctg-k során a szülésznők kedvesek voltak, nem volt okom panaszra.
A szülőszobákról és a vajúdóról nem igazán tudok véleményt mondani. Két héttel a kiírt időpontom előtt egy ctg-eredmény annyira rossz lett, hogy a férjemet azon nyomban hazaküldték a cuccomért, hívták az orvosomat, azonnal császár lesz. Mire a férjem visszaért, már előkészítettek a műtétre.
Miután a férjem lóhalálában távozott, kissé kicsúszott a lábam alól a talaj, és nem voltam az önérvényesítés tetőfokán. Nem részletezték akkor, hogy mit jelent az „annyira rossz” ctg-eredmény, ezért egyedül hagyva kétségbeesetten sírtam egy jó darabig, rettegtem, hogy baja lesz a babámnak. Mire lett volna kitől kérdeznem, már nem tettem meg.
A császármetszést a saját orvosom végezte. Megkönnyebbültem, mikor a kislányom felsírt, innentől nem érdekelt más. Megmutatták nekem, aztán megmutatták az apjának is, és elvitték őt egészen másnap reggelig (a műtét délután 4-kor zajlott). Nagyon bánom azóta, hogy nem álltam a sarkamra és kértem őt magamhoz, hiszen nem voltam annyira rosszul fizikailag, inkább csak sokkolódtam a hirtelen történésektől.
A csecsemős nővérek tárgyilagosan tájékoztattak, sem túl kedvesnek, sem mogorvának nem mondhatom őket általánosságban.
A látogatás sajnos kritikán aluli. A látogatóim a lift előtti előtérben álltak meg, betelefonáltak, és én kitoltam a gyereket a kiskocsin hozzájuk. Emiatt aztán inkább a férjem villámlátogatásait leszámítva lemondtam a látogatókat, inkább majd otthon.
Persze amíg távol volt tőlem a kicsi, kapott pótlást a csecsemősöktől. Teát és tápszert is. A szoptatásra nem fordítottak túl nagy gondot, de ez részben az én hibám is, kellett volna segítséget kérnem. Azt hittem, majd menni fog minden magától, amint beindul a tejem, csak hát a császár miatt erre később kerül majd sor. Persze itthon szembesültem problémákkal, a babám tápszeres pótlásra szorul azóta is.
A benn töltött négy napot csak túl akartam élni, és minél előbb hazajutni.
A kórház nem bababarát, ez gondolom kitűnt az eddig leírtakból.
Utólag okosabb vagyok, azt gondolom, többet is ki tudtam volna hozni a kórházban töltött napokból. Ha tudatosabb lettem volna, jobban alakultak volna az első napjaink.
De az biztos, hogy ha lesz még gyerekünk, nem itt fogom megszülni. Főleg, mivel az orvosommal sem voltam maradéktalanul elégedett, teljes váltás lesz.
Le is pontozom, 10/6-ot kap csak.
SOTE II, Budapest
szülés ideje: 2015 november
pontszám: 6/10
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
