Először is: jobban vagyok. Másodszor: Anyu is. Köszönöm szépen a jókívánságaitokat, biztosan elérte őt a pozitív energia-hullám, mert csütörtökön már haza is engedték a kórházból és sokkal jobban van, testileg-lelkileg (a vizesedés a keringés elégtelensége miatt van, ezen tudnak segíteni).
E helyen szeretnék ismét köszönetet mondani nektek, akik az őszinteségemért cserébe tükröt tartotok elém, ami nem is igazán görbe. Igyekszem megfontolni a véleményeteket, meglátni a tanácsokat, megérteni a segítséget, alkalmazni a javaslatokat és utána őszintén írni a tapasztalatokról. Remélem, hogy továbbra is velem maradtok, mert nagyon sokat kaptam tőletek már eddig is, és bízom benne, hogy egymástól is olvastok hasznos dolgokat.
Bár eddig minden posztnak volt számomra tapasztalta, a múlt héten aztán igazán megértettem, hogy az életmódváltás egyben komoly belső változás és önismereti utazás is. És ebben az utazásban bizony vannak nehezebb részek. Elmondom, én mire jöttem rá (elsősorban a szédülősen-vezetős kommentek hatására).
Folyamatosan és minden területen kontrollálni akarom az életem. Ennek megvannak a maga okai, ezeken is sokat töprengtem a héten, de erre most nem elég a virtuális papír. Tehát: ellenőrzési mánia. Őszinte leszek: simán úgy vélem, hogy csak az és csak úgy jó, ahogy én csinálom. És NEKEM kell mindent csinálni. Ebbe persze elfáradok, kipurcanok, de akkor is megy tovább a verkli, csak társul hozzá némi mártíros felhang is, amivel jól lehet az ismerősök, családtagok között turnézni, hátha valaki majd megsajnál.
A dologgal kapcsolt szolgáltatásként együtt jár az is, hogy nem szeretek kérni, nem is szoktam. Sem szívességet, sem fizikai dolgot (nem nagyon szaladgálok a szomszédhoz egy kis cukorért). Sőt, ha valaki segíteni szeretne, vagy megkérdezi, hogy ÉN hogy vagyok, mit szeretnék, totál meg szoktam lepődni… Ezzel szemben mikor tőlem kérnek valamit, nem tudok nemet mondani. Így szaporodnak a kötelező, a magamra kényszerített és az önként vállalt feladatok. Ördögi kör ON.
A múltkori poszt végén lévő biztatás, miszerint legalább az életmódomat én irányítsam, lehet, hogy furán hangzott, de én a héten nagyon koncentráltam, hogy ez rendben legyen. És jól is sikerült! És nagyon örültem, hogy nem borultam össze és tartottam az étrendet és még mozogni is volt kedvem.
A másik óriási eredmény, ami pozitív fordulatot hoz az életünkbe, hogy a munkámmal sikerül annyi pénzt keresni, amivel meg tudjuk oldani, hogy a férjem eljöjjön a munkahelyéről (ill. csak nagyon csökkentett munkát fog végezni). Kiégett, belefáradt, motiválatlan... de az ő vállát nyomta hetünk megélhetése eddig mindig, nem volt választása. Így most nagyon boldog vagyok, hogy ebben én is részt tudok vállalni, ő pedig visszatérhet szeretett szakmájához. És ezt úgy tudjuk összehozni, hogy ő fogja a gyerekek logisztikáját megoldani, plusz eldűlőzik a háztartással. Nagyon várjuk már, hogy ez november közepén elkezdődjön, mert mindketten kikerülünk egy fárasztó, frusztráló helyzetből. Új kihívások a komfortzónán kívül! Juhúú! És a legjobb, hogy amikor ezt megterveztük, NEM akartam én irányítani és mindent megoldani. Ez kettőnk eredménye a férjemmel. Nem olyan nehéz átadni a feladatokat, csak gyakorolni kell…
Apropó gyakorlás: utánanéztem a kedvetekért, hogy egy átlagos felnőtt ember testében 650 izom van (a szám függhet a csoportosítástól is). Ebből nekem 625 fáj. Egy része a mozgástól, egy része az izomlázas járáson való röhögéstől. Megvan ugye, amikor túledzed magad, mert te vagy a király, hogyne bírnál ki még 6-8 percet az elliptikus tréneren, lazításnak meg jöhet a Pilates, aztán másnap reggel az elmerevedett lábaddal megpróbálsz lejönni a lépcsőn? A kölkök tátott szájjal skubizták a látványt. Úgy jöttem, mint aki megy… Kettő napig kúrálgattam magam, meleg fürdővel, masszázzsal, sportkrémmel, stb. és végig azon rettegtem, hogy megint edzeni kell. Úgy kepeszkedtem fel az elliptikára, mintha egy különösen szeszélyes ló volna, utána meg úgy tapostam, mintha kifújt tojás lett volna a talpam alatt. Persze aztán bemelegedtem, és most időben abba is hagytam, úgyhogy megúsztam a további izomlázat. Jólesett. De a Pilates durva, úgyhogy azt majd csak jövő héten ismétlem meg.
Egy jó kis receptet hoztam nektek heti tippként. Ez egy saláta, amit én köretként ettem sült húshoz a hétvégén, de önmagában is finom vacsora.
- 500 gr lencse fűszeres vízben puhára főzve
- kaliforniai paprika (minél színesebb, annál jobb)
- uborka
- lilahagyma
- ecetes salátalé, kedved szerinti fűszerezéssel
Laktató és egészséges. Próbáljátok ki!
Ui.: tudom, hogy a múlt heti bejegyzés után a mostani meg túl vidám. Remélem, nem fogtok mániás depressziósnak, bipolárisnak, vagy egyéb módon mentálisan ingoványosnak minősíteni… De úgy érzem, hogy elkerültem egy összezuhanást és emiatt igencsak elégedett vagyok a világgal.
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
