Túl sok a program, kevés a semmittevés a mai gyerekek életében
Gyerekkorunk egyik aranyszabálya volt: nincs jobb, mint csak úgy lenni, semmit sem csinálni! De mi történik manapság? A gyerekek napjai tele vannak különórákkal, edzésekkel, szakkörökkel – a strukturálatlan idő, azaz a „semmittevés” pedig egyre ritkábbá válik. Pedig pont ez a fajta szabadidő az, amire a gyerekeknek óriási szükségük van.
Felmérések alapján tudható, hogy az 1980-as években a gyerekek idejének mindössze 11 százaléka volt szervezett tevékenységekkel tele, az ezredfordulóra ez a szám már a duplájára, 22 százalékra nőtt. Eközben manapság eleve heti 8 órával többet töltenek gyerekeink az iskolában is, így a szabadidejük aránya 40 százalékról 25 százalékra csökkent.
De miért is gond, ha egy gyerek nyelvtanulásra, lovaglásra vagy zongoraórára jár ahelyett, hogy kalózosat játszana, vagy egyszerűen csak unatkozna?
A gyerekeknek szükségük van a strukturálatlan szabadidőre, amelyben „semmit sem csinálnak”. Ezek az időszakok azért fontosak, mert ilyenkor saját magukat motiválják, irányítják, és használják a fantáziájukat, kreativitásukat. A túltervezett napirendek megfosztják őket ettől az értékes önálló időtől. Az unatkozás a gyerekek számára rendkívül termékeny lehet, mert ilyenkor kénytelenek kitalálni valamit, hogy ne unatkozzanak tovább. Ekkor szólal meg a belső világuk, és ekkor születik meg bennük az elmélyült játék.
A kreativitás fejlődéséhez nincs szükség irányításra, éppen ellenkezőleg: hagyni kell, hogy a gyerek felfedezze fel a világot az önfeledt, maga szabta határokkal működő játékban. A játék kulcsfontosságú a gyerekek érzelmi, mentális, fizikai és szociális fejlődésében. Csecsemőknél a játékok és azok környezetében végrehajtott mozgások az agy és az idegrendszer fejlődését kiemelten segítik. Kisgyermekkorban és óvodáskorban a játék egyrészt az önkifejezés eszköze, másrészt az önbizalom, önbecsülés megerősítésének tere. Iskoláskorban pedig a játék segíti a szabályalkotás és szabálykövetés elsajátítását, az együttműködést, kommunikációt és a problémamegoldást. A játék erősíti a szociális készségeket, és jótékony hatást gyakorol a koncentrációra, így az iskolai teljesítményre is pozitív hatással van.
Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve szerint a tevékenységekkel zsúfolt életmód hosszú távon nem fenntartható, és káros hatással lehet a gyerekek természetes fejlődésére. A túl sok tevékenység túlterheli a gyerekeket, és megfosztja őket a pihenés, kreativitás és önállóság élményétől. Payne szerint a pihenés táplálja a kreativitást, a kreativitás a tevékenységet, a tevékenység pedig a pihenést. Ezért fontos, hogy egyensúlyra törekedjünk a szervezett tevékenységek és a szabadidő között.
A gyerekkor lassabb, nyugodtabb tempóban telik, mint a felnőttkor, és ezt tiszteletben kell tartanunk. A gyermekkor lényege veszik el, ha a gyerekeket folyamatosan szervezett tevékenységekkel próbáljuk lekötni. Az elmélyült játék nem irányítható és nem terelhető be szűk időkeretek közé. Időt és teret kell biztosítanunk ahhoz, hogy a gyerekek kreativitása kibontakozhasson. Hagyjuk őket unatkozni, játszani, és saját idejüket bejárni.
A szervezett és előre kitalált tevékenységek, különórák sokasága külső ingerekkel és az azokra kapott azonnali megoldásokkal bombázza a gyerekeket, ami hosszú távon komoly problémákat okozhat. Ha nem tanulják meg a lecsendesedést és az élmények feldolgozását, felnőttkorukban is külső stimulációra és szórakozásra lesz szükségük mindennapi tevékenységeik mellett. Fontos tehát, hogy hagyjuk őket megélni ezeket a semmittevéseket, hogy képesek legyenek befelé fordulni és saját belső világukat is felfedezni.
A lényeg, hogy ebben a kérdésben is – mint mindenben a gyerekneveléssel kapcsolatban – egyensúlyra törekedjünk, és a kötelező elfoglaltságok mellett hagyjuk, hogy a gyerekek saját tempójukban fedezzék fel a világot. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy semmilyen különórát, sporttevékenységet nem ajánlhatunk nekik, inkább az a fontos, hogy bízzunk bennük annyira, hogy megengedjük nekik a saját szabadidejük felhasználásával kapcsolatos döntés szabadságát is, legalább részben. És ha ilyenkor csak úgy ülnek egyhelyben, behúzott függönyökkel, látszólag csupán „bambulnak maguk elé”, akkor próbáljunk meg arra gondolni, hogy éppen akkor baromira fejlődnek, az agyukban a sok kis neuron csak úgy izzik, dolgozik, kombinál, gondolkodik – a gyermeki, páratlanul gazdag fantáziavilág csigavonalait követve.
A te gyereked mennyit unatkozik?
Akác
