Még egy hét a közoktatásban, akinek sulis gyereke van, aztán itt a nyári lazulás, vagy esetleg stílusosan az özönvíz. A bölcsiben, az oviban elvileg nincs több hónapos üzemszünet, persze a gyakorlatban könnyen kiderülhet, hogy de, vagy feltűnés nélkül összevont csoportban találjuk a kicsit vadidegen óvó néni társaságában, vagy nemes egyszerűséggel felszólítanak bennünket, hogy ha lehet, szeptemberig lehetőleg ne is hozzuk a gyereket, különben is, júliusban bezárnak, ügyeletes ovi-bölcsi  a kerület másik végén. Ezzel kezdetét is veheti a logisztikai horror.

 

A „legolcsóbb” ha otthon vagyunk egy másik gyerekkel, más kérdés, hogy hirtelen hetekig tökegyedül terelgetni két, három, négy különféle korú gyereket gyednyi, gyesnyi pénzekből, mondjuk a város közepén, a negyediken, hát nem tűnik túl vonzó perspektívának. A budapesti fürdők nem napi hencserre vannak optimalizálva, de vidéken is kiderülhet, a kedélyes-olcsó strandot nemrég élményfürdővé alakították, ami neked, mint helyi erőnek azt jelentheti, hogy a pénzedből eltölthetsz ott mondjuk havonta két darab napot, hiába van 38 fok a lakásban és 36 a balkonon, és hiába köhög az összes kölök folyamatosan az augusztusra teljesen kiszáradt, poros játszótéren. De még az életciklusok se mindig kompatibilisek, ha a baba délutáni álmát alussza, a nyolcéves lehet, hogy közben lövöldözős játékokra szorul az elsötétített nagyszobában. Kertes ház előnyben.

Következő fokozat a rokonság. Balatoni nagymama, sportos egri vagy miskolci nagynéni, akár Szent István parki unokaöcsi (ha mi mondjuk Sopronban lakunk) aranyat ér, tanyán élő rokon is, ha a gyerek nem allergiás kutyára-macskára-malacra, főleg ha jól kijönnek egymással. Nyugodtan ugorhatunk fejest a melóba, ha tudjuk, a kölök közben barackot szed a mamával, a gáton bringázik a sógorral és nagyokat úszik a papa szakértő felügyeletével, sőt, hétvégén mehetünk akár mi is. Kevésbé vonzó, ha  a mama mondjuk a Teleki téren lakik, láncdohányos, és a gyerekkel leginkább sorozatokat néz, miközben egészségtelen és egyhangú ételekkel tömi.

Más országokban vannak még a barátok-ismerősök. Hétfőn a Nagy osztálytársáéknál, kedden a Kicsi ovistársánál, szerdán a Nagy régi ovistársának unokatesójáéknál, csütörtök a tiéd, hét darab mindenféle korú gyerekkel, nincs kegyelem. Meniék felé ez bevett dolog, tavalyi posztjából kiderült, ha valaki jobb szervező, mint én, akár kifejezetten örömet is okozhat a félosztálynyi gyerek szórakoztatása.

Ha egyik se megoldás, jönnek a fizetős verziók.  A családi nyaralás legfeljebb egy-két hétre oldja meg a helyzetet (bár kétségkívül a nyár egyik funkciója az volna épp, hogy együtt legyünk a gyerekeinkkel), a többit leginkább táborral, napközis táborral, bejárós táborral fedjük le.  Hülyén hangzik, de a bentlakós tábor egyszerűbb lehet, mint a bejárós: én például évek óta szeretném a Naggyal együtt a lovas tábort, de minden reggel ki kéne vinnem a munkahelyemmel és a bölcsivel ellentétes irányba és nem kis távolságra lévő helyszínre a gyerököt, majd valamikor délután összeszednem, rendőrségi helikopterem pedig sajnos nincs. De ahhoz sincs kedvem, hogy önkéntes és ingyenes értékesítőként szerezzek még két gyereket, hátha valamelyikük apja-anyja pont arrafelé dolgozik, és elviszi a miénket is.

Aztán ott a napközis tábor, én gyerekkoromban sose láttam ilyet belülről, de tudom, osztálytársaim tömegei is látogatták, pedig egyik se volt szegénysorsú, csak nem volt nagyanyjuk-nagyapjuk vidéken. Meg is döbbentem, amikor a nol.hu egyik cikkében a nagyokos KLIK „szociális kérdésnek” tekintette a nyári gyerekfelügyelet biztosítását, és azzal a lendülettel le is passzolta az önkormányzatnak, akinek vagy van pénze erre, vagy nincs. Utóbbi esetben a tavaly még az évközi napközi árában futó tábor hirtelen luxuscikké válik, a szülő meg néz, mint a luki nyúl, ahogy a két hivatal egymással meccsel, hogy kinek kéne kifizetnie akkor a számlát. Esetleg pénz híján beterelik a gyereket az üres iskolába, hátha nem verik szét, étkeztetés hozott anyagból, már amit a gyerek otthonról hoz. Vagy ez sincs már, Esztergomban például tavaly sem volt napközis tábor. Tudjuk, egyre több dologra üzenik, hogy OMB (aki nem ismeri: oldd meg, b+), miért ez lenne kivétel, csak akkor kevesebbszer kéne a szöveggenerátorban használni a „családbarát” kifejezést.

És persze a „rendes” táborok, vagy az innovatív megoldások, a Nagynak nálunk jut egy hét Balaton, de lesz kézműveskedés is a kiürült suliban, az ősztől nyugdíjba kergetett kedvenc napközis tanító nénivel, fillérekért, ki nem hagyná, amúgy jogosan. De csak a lehetőségeket tekintve mehetne sportolni, nyelvet tanulni, hegyre, tóhoz, külföldre, a határ a csillagos ég, de leginkább a szülők pénztárcája. Egy másik innovatív kezdeményezés a külföldi suli életébe való bepillantás, azon az egy-két héten, amikor itt MÁR nincs suli, de ott MÉG van: egy ismerős erről számolt be nemrég, igyekszünk hírt adni, hogy sikerült.

És persze logisztika, logisztika, logisztika a végtelenségig, elvált szülők gyerekei, mozaikcsalád esetében négyzetre és köbre emelve, de nekem a június nem jó, de te nem viszed ki az országból, de Marci akkor már nem fér a kocsiba, ki a bú fogja addig etetni a kutyát??? Barátunk az okostelefon, az Excel-tábla, az elektronikus határidőnapló, a táblafestékkel lekent konyhafal, a csomagolólista, bármi, ami segít megszervezni és túlélni a nyarat… ami arra lenne jó, hogy hátradőljünk, lazítsunk, figyeljünk egymásra, tegyük, amire máskor nem jut idő. Vagy túl sokan vannak, akiknek lakásfelújítással, műtéttel, külföldre költözéssel, izzadós munkával telik leginkább?

Mi ne szóljunk egy szót se, van kertünk, nagymamánk, paradicsomunk és ötleteink. Mondjuk időből szarul állunk, most is valami egész mást kéne csinálnom éppen. Egy hét múlva indulunk vízpartra, és én két napja döbbentem rá, hogy jó, jó, de a Kicsinek például fürdőnadrágja sincs. 

Mi meg kíváncsiak vagyunk, ti hol, hogyan nyaraltok majd.  Mindenkinek előre köszönjük, aki kitölti a BA nyaralással kapcsolatos kérdőívét.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?