Első gyermekét váró nőnek valami egészen borzasztó érzés, ha a terhessége első felében a kórházi zárójelentésén „fenyegető vetélés”, a második felében pedig „fenyegető koraszülés” szerepel. Terhességem még meg sem volt hivatalosan állapítva, amikor a sürgősségire rohantunk hüvelyi vérzés miatt. A pecsételőtől kezdve a nőgyógyászati vizsgálót kidekoráló Niagarán keresztül mindenféle vérzésem volt, én pedig minden egyes alkalommal azt hittem, itt lesz vége a terhességnek. De az ultrahangon a szívhang mindig vidáman ketyegett, én pedig nem akartam hinni a szememnek. Egy jókora hematóma ezek után hosszú időre ágyban tartott, de az is kezdett felszívódni, már „csupán” a H1N1 vakcina körüli „beadassam-ne adassam?” borzolta a kedélyemet.
Már kezdtem azt hinni, hogy a terhesség második felében talán még dolgozni is mehetek, de a 21. héten ismét megtörtént a baj. Újabb sürgősségire rohanás, pár nap kórház magnézium infúzióval. Egy hét sem telt el, éppen szenteste volt, amikor ismét a klinikán találtam magam, dőlt belőlem a vér. A jeges iszonyatot ismét a megnyugtató, stabil szívhang oldotta fel. A kórházban eltöltött karácsony után hazaengedtek, én pedig kizárólag a biológiai szükségletek miatt hagytam el az ágyat, és más választásom nem lévén, elkezdtem áprilisi szülést vizionálni magamnak, ahogyan azt annak rendje és módja szerint megállapították az elején.
Így ünnepeltem meg minden egyes betöltött hetet. Túljutottunk a 28., majd a 37. héten is. Damoklész kardja egyre halványodott, és belőlem vidám kismama lett, biztos voltam benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, hiszen ha idáig kihúztuk, akkor egy szülés rajtam már nem fog ki.
A 39. hét vége közeleg. Egy reggel az élénken rúgkapáló kisfiam kitüremkedő testrészei nyomán fájdogálok. Persze fogalmam sincs, milyen lehet egy jóslófájás, de mindenesetre nem ilyennek képzeltem. Aztán napközben csillapodnak ezek az érzetek, így nem is tulajdonítok neki jelentőséget, este szépen nyugovóra térünk, de elalvásra már nem kerül sor, mert gyanúsan ismétlődnek. Előveszek egy órát és megmérem a közti időt, öt perc. Megörülök, felkeltem a páromat és ezúttal boldogan rohanunk a sürgősségire. Köszönünk az éjjeli portás bácsinak, büszkén kihúzom magam: „Ezúttal szülni jöttünk!” A bácsi viccelődik, hogy igyekezzünk, mert a legjobb helyeket elfoglalják.
Az ügyeletes fiatal doki megnézi a tágulás mértékét, ami még csak kétujjnyi. Közben rácsodálkozik a hasamon kitüremkedő csinos kis púpra (valószínűleg egy babatérd), hogy „Ez sérv?” Nem hiszem el, hogy nem látott még ilyet, ő most nőgyógyász, vagy mi? Rátesznek ctg-re, mondja, ha nem halad a dolog, felvisznek a terhespatológiára, míg be nem indul a szülés. Kicsit lelombozódom, mert én a terhespatológiát már éppen eleget láttam, nem akarok többé odamenni. Nem emlékszem, mennyi időt töltünk a ctg szobában, a szívhang mint mindig, most is tökéletes, mi pedig sokat nevetgélünk, a fájások sűrűsödnek, de elviselhetők. Közben megérkezik a szülésznőm és gondozásba vesz, úgy tűnik, mégsem kell a terhespatológiára menni, jól haladunk.
Kipróbálom a zuhanyzást és a labdán ülést szülésznői javaslatra, de nekem bizony a székkarfa szorongatása jön be. Nagyon gyorsan telik az idő, arra emlékszem, hogy hoznak egy nagy kupac cd-t, hogy nem akarok-e valami zenét hallgatni. Mondja a férjem, hogy kiugrik, mert az autóban vannak lemezek, és hoz nekem be, de meglátom a cd-k között Norah Jones-t (Come away with me), mondom, ez jó lesz szüléshez. Aztán egyszer csak szól a szülésznő, hogy feküdjek fel a szülőágyra. Kérdezem, miért, most mit fogunk csinálni? „Hát szülünk!” Kicsit meglepődöm, hogy már itt tartunk. A szülőágy felemelve, szívhang tökéletes, dokim befut pont jókor, beállnak egymással szemben. Még nevetek is, mert úgy néznek ki, mint két melós, aki várja a futószalagon a terméket. Szólnak, hogy most nyomjak. Ez elég kellemetlen, mert szörnyen bizsereg, ráadásul alig bírom ki, hogy ne ordítsak, de a szülésznő rám szól, hogy a nyomásba adjam az erőt. Aztán egyszer csak vége szakad, és felbukkan a kis kiabáló véres-mázas bögyörős, aki a frászt hozta rám kilenc hónapon keresztül. Ideadják, minden rendben, egészséges.
Az áprilisi reggel beönti a napfényt a szülőszoba ablakán. Kegyelmet kaptunk.
Kriszta
