Két napja, 15-én volt 13 éves a Bezzeganya. Tünde épp járt valahol, nem szólt, én meg elég csehül állok dátumokkal, a születésnapokat is időnként egy-két nappal előtte meg mögötte jegyzem meg, még szép, hogy ma (amikor ezt írom, mire kiteszem, három nap lesz már a különbség) egyáltalán eszembe jutott.

Friss(bár nem első)gyerekesként kezdtük egy kényszerhelyzet folytán, a frissgyerekek azóta nagy lovak, isten ments hogy leírjunk róluk közvetlenül akár egy sort is. Ez a kreatív „gyermekünk” legalább annyira kalandos volt, mint az igaziak. Volt dackorszaka, óvodaiünnepség meg csodagyerek-korszaka, volt vele határtalan lelkesedés, meg volt vele…na ha már csecsemőkről szól részben, akkor talán leírhatom azt is, hogy khm, szopás is volt vele, nem kevés. De ma már nehéz belegondolni is, hogy akkoriban annyi posztot kaptunk, hogy napi négyet (!) is ki tudtunk tenni, és legalább három kifejezetten jó volt.

Az, hogy én nagyjából egy éve visszavettem, pont annyira volt logikus és értelmes, mint amennyire 2022 volt úgy általában. Volt benne egy kicsi logika (pár hónapig épp nem dolgoztam „rendesen”, Tündének meg ezernyi más felé kellett épp szaladnia), de ötvenhárom évesen, két tizenévessel, más szakmában dolgozva, sőt, egy szakterület-váltás kellős közepén felvállalni a szüléstörténeteket, böngésző-és mesefilmajánlókat meg az ovis beszoktatást egy kegyetlenül hosszú szünet után, nosh pont annyira volt kalandos, mókásan és szórakoztatóan értelmetlen, mint sok minden más, ami 2022-ben történt velem vagy amit én magam akkoriban csináltam.

Maradjunk annyiban, hogy ez is olyan lett, mint 2022-ben szinte minden: nem az, nem úgy, nem olyan, de azért nem bántam meg. Még ha néha a fejemre is borult az egész, vagy nem mértem fel, hogy egy új munkahely és súlyos családi gondok közepette mennyire lehet nehéz egy 24/7/365 blogot üzemeltetni plusz FB. Ahogyan azt sem, mennyit változott az ún. közösségi média az évek alatt, hányan cuccoltak át Instagramra, TikTokra meg mit tudom én hová, és mennyire öntött el mindent a robotok által (is) generált masszív hülyeség. A telefonomon van ugyan 260 saját videó csak az elmúlt 2-3 évből, de ettől még nem tanultam meg videózni, és a mémeket is többnyire lopom.  Ha valaki tehetséget érez ilyesmik szállítására, virágesővel várjuk (nem, nem cserepes virággal...)

Szolgálati diszklémer közlemények: a FB-üzenetekre sajnos nagyon ritkán és borzasztó lassan válaszolok, ezeket ugyanis napközben nem látom, késő este pedig általában az agyam utolsó maradékait élem fel, amibe ritkán fér bele, hogy a 30 db spamból (Az Ön Accountját Letiltjuk, ha Nem Kattint ide meg oda / Ön Illetlen Tartalmakat Rakott Fel, de Kattintva Még Megmentheti Az Oldalát jellegű hülyeségek, meg Kössön Velem Szerződést Havi 3000 Euróért Tartalmak Megosztására) időben kihorgásszak két valós, de üzleti jellegű ajánlatot, meg három igazi BA-nak szóló üzenetet, utóbbiaknak kb. 3 héten belül válaszolok is, ha még aktuális, és akiktől itt és ezúton kérek ezért elnézést.

Mivel nem nagyon hirdetünk, ha szeretnéd látni a FB-posztokat, rakd „kedvenc” státuszba az oldalt, mert különben csak ritkán fogsz velük találkozni, akármennyire is igyekszünk, hogy spontán és ingyér is felkapja az algoritmus. (Néha azért sikerül…)

Valamint: nem tudjuk jószolgálatilag felfuttatni senki bizniszét, legyen bármely rokonszenves és támogatásra méltó, és a jótékonysági akciókkal is igen szelektívek vagyunk, ezer helye van pénznek, adománynak, támogatásnak, baromi nehéz eldönteni, melyiket érdemes esetleg kitenni és a többit miért nem, és nem, sajnos nincs erőforrásunk leutazni és kioknyomozni, hogyan lehet hétvégén szülni mégis Fancsikamételytőn a helyi szülészeten, mert dolgozunk (máshol), munkásfelvétel meg nincs.

És igen, az oldal legnagyobb értéke változatlanul Ti vagytok. A naplókkal, a beszámolókkal, a baráti kommentekkel, a parázs (de nem trágár-bántalmazó) vitákkal, a rendszeres posztokkal, a random posztokkal, a szüléstörténetekkel, a vicces beszólásokkal, az online szövődött barátságokkal.

A babák megfogannak, születnek, nőnek, fejlődnek, botladoznak, beszélni tanulnak, oviba és iskolába mennek, tegnap is, ma is, holnap is, a téma tehát örök, csak a forma változik.

Itt köszönném meg újfent, hogy itt vagytok, írtok és olvastok, Tündének a bizalmat, hogy hajdani közös szerelemgyerekünk gondozását nagyjából rám bízta, nektek köszönöm, hogy türelemmel viselitek a bakikat, amikor két napra hátra igazítom a friss posztot, fordítva rakom be a képeket. Ígérem, karácsonyi posztot azért igyekszem nem húsvétra tenni, és a szüléstörténetek alapját képező eseményeket is teljesen rátok bízom, amíg én piszmogok itt a háttérben.

Még nem tudom, meddig állok a kapitányi fülkében, de addig élvezzük az utazást, vagy hogy szokták a díszpárnás bölcsességekre hímezni. Vagy csak egyszerűen: na, túléltük ezt is, a Tizenharmadikat.

Vakmacska