Régen sok falusi portán díszelgett ez a kis táblácska. Azok kapták meg akiknek kívül belül rendezett volt a portájuk, az udvaron és a ház előtt virágok virítottak.
Városi lakásoknál nem láttam ilyesmit, bár biztosan sokan lettek volna, akiknek lett volna rá igényük. Életem során sok lakásban jártam, köztük számtalan olyanban is, amire jellemzően a „patikatisztaság” szó jut az eszembe. Nem csodálkoztam volna, ha ők is kiharcolják a névtáblájuk mellé ezt a feliratot.
Mindig csodáltam őket. Hogyan képes valaki úgy élni az életét, hogy akármikor váratlanul becsengetek, mindig mindenhol rend van? Soha nincsen mosatlan edény a mosogatóban, soha sehol egy szék hátára vetett kardigán, a hamutartók – ha van egyáltalán – mindig ragyognak frissen eltörölgetve, az ablakok állandóan ragyognak, a kamrában tökéletes átlátható rend uralkodik, a fürdőszobában mindig összehajtogatva a törülközők… ha kinyitják a szekrényt, a ruhaneműk katonás rendben összehajtogatva… nem, ez nekem soha nem ment.
Bár egész életemben próbálkoztam. És közben érdekes megfigyeléseket tettem.
Vannak azok, akiknek ez egyszerűen a vérükben van. Ők oda se figyelve automatikusan teszik azonnal sámfára a cipőt, vállfára a ruhát, kezük önálló életet élve törölgeti el a poharat és a tányért, ha valami morzsa adódik már jön is a morzsaporszívó vagy a feltörlőruha. Ha éppen – mondjuk vendégként - beszélgetsz velük meg se szakítják a mondanivalójukat közben. Ők a szerencsések, mert nekik ez nem munka, ez olyan mint a levegővétel.
Vannak azok, akik a rendrakást az eltüntetős módszerrel csinálják. Gyorsan mindent elpakolni, ne legyen szem előtt. Hogy hová? Hát ahol éppen hely van. Ilyen a kisebbik lányom. Hátulütője ennek a módszernek, hogy soha nem találsz meg semmit. A lakás olyan mint egy organikusan fortyogó nagy sötét láva, ahol mindenféle tárgyak süllyednek el vagy emelkednek ki, és a felemelkedő tárgyak közül kell előkapni azt, ami éppen szükséges, nem kevés idegrohamot kapva közben. Ugyanis esőben éppen csak az esőköpeny nem kerül elő meg a gumicsizma, de hopp itt egy vízhatlan dzseki ez is jó lesz. Vagy hőségben éppen csak a napszemüveg tűnt el valahová, de a következő borús napon biztosan előkerül. Az éppen keresett tárgyak felkutatása teljesen reménytelen, mert úgyse kerülnek elő akkor és ott. Másnap előkerül az esőkabát, de eltűnik a barna félcipő.
Vannak a rendszeretők, akiknél viszont hiányzik az automatizmus. Ilyen a másik lányom. Nála minden fiók, minden polc áttekinthető, mérnöki rendben sorakoznak a legapróbb tárgyak is. Magában halkan sikkant, ha a filctollat a golyóstollas küblibe akarnám rakni, külön kübli van a töltőceruzáknak, a vastag tollaknak, a vékony tollaknak, külön doboz a radíroknak, komódjában a zoknik és más alsóneműk szín szerint szépen hajtogatva várják, hogy felvegyék őket. Viszont kevés az ideje, és csak hétvégén ér rá. Amit hét közben levesz magáról, avagy elővesz valami miatt, az ott marad, mert csak akkor lesz elrakva, ha ráér és mindent a helyére tesz. Igaz, nála mindig mindent meg lehet találni, de az asztalra gyakran egy gyufásdobozt se lehet már letenni.
A férjem ideális – ő azonnal mindig mindent a helyére tesz, de ha kosz van a szobájában, az nem izgatja különösebben. És nem is enged takarítani. Majd ő, ha úgy érzi kell.
Vannak aztán azok, akiknek MÁNIÁJA a tisztaság. Akik a lakás takarítását és a rendrakást nem azért csinálják mert kényelmesebb úgy élni, hanem ez náluk életcél és szenvedély. Ők azok, akik minden áldott nap ádáz harcot folytatnak a legkisebb piszok, a legkisebb rendetlenség ellen is. Őket nem látod ülni, mert a kezükben mindig van valami. Vagy bútorfényező, vagy tollseprű, vagy mosogatószivacs, vagy felmosókészlet. Furcsa kettősség jellemzi őket: egyrészt legszívesebben mindenkinek mutogatnák milyen is egy igazán tiszta lakás, ugyanakkor belül tudják, hogy minden egyes személy beengedése újabb koszok és rendetlenség előidézője, ő meg kezdheti elölről. Ha ilyen lakásba megy az ember, akkor először is azonnal még a lépcsőházban vegye le a cipőjét, nagyon óvatosan mozogjon, csak a szája járjon ha mondanivalója van, nehogy gesztikuláljon, mert esetleg lever valamit, ha kínálják, akkor maximum egy pohár vizet kérjen, és az istenért!!! Nehogy kikéredzkedjen pisilni, mert biztos lehet benne, hogy ha távozik, akkor szegény háziasszony a plafontól a küszöbig áttakarítja Domestossal az egész mellékhelységet, és közben szentségelni fog, hogy minek is engedett be minket.
Ti melyik halmazba tartoztok?
(Magamról most inkább szerényen hallgatnék)
Farkasokkal táncoló
