Sok szülő nem várja teljes odaadással azt a pillanatot, amikor az addig együttműködő, szülőkre hallgató gyerek felnő és idegesítő tizenéves lesz belőle, akinek hangulata, viselkedése sokszor kiszámíthatatlanná válik. Az is gyakori tapasztalat, hogy a néha igen bután viselkedő tinédzserről később kiderül, hogy igencsak okos vagy éppen ellenkezőleg, az addig okosnak tartott tizenéves egyre kevésbé teljesíti jól az iskolai vagy egyéb elvárásokat. Ezeket a képességbeli változásokat intelligencia teszttel is nyomon követhetjük időben, és nagynak számító, akár 20 pontos különbséget is mutathatnak az egyes tesztek eredményei: Cathy Price és kutatócsoportja a (University College London) a Nature magazine október 19-i számában megjelenő tanulmányában azt vizsgálta, hogy a mért IQ változékonyságát lehet-e az agyban történő strukturális változásokkal magyarázni.
Habár az intelligenciának nincs általánosan elfogadott definíciója, az IQ vagy intelligencia quóciens egy standardizált mérőszám, amivel egyszerre többféle kognitív képességet foglal magában és viszonyítja a hasonló korcsoportban lévőkéhez. Maga az intelligencia függ a megszerzett tudástól valamint attól, hogyan használja az illető a megszerzett tudást: például hogyan adja vissza ismereteit, vagy hogyan használja a megszerzett információt ok-okozati összefüggések vizsgálatánál. Az IQ-t eddigi ismereteink szerint az egyén élete alatt állandónak tartják. Mégis, tizenévesek esetében az egymás után többször alkalmazott IQ tesztek eredményei gyakran mutatnak viszonylag nagy variabilitást. Hasonlóan az IQ tesztekben szereplő verbális és nem-verbális részek, amelynek az értékei általában szoros kapcsolatban vannak egymással, számottevő különbségeket mutathat ugyanebben a korosztályban. (Az IQ teszt verbális része méri az általános tudást, nyelvi és számolási készségeket, és a memóriát, míg a nem verbális rész inkább a problémamegoldással kapcsolatos kérdéseket tartalmaz.) A szerzők annak a kérdését vizsgálták meg, hogy milyen kapcsolatban van az agy fejlődése a fent említett IQ tesztben is mérhető változékonysággal.
Legújabb kutatások szerint az emberi agy fejlődése a harmincas évek elejéig is eltarthat, a fejlődés nem folyamatos, hanem több viszonylag nagy ugrással jellemezhető időszak is van, például kisgyerekkor alatt vagy épp tizenéves kortól kezdődően. Ezekben az időszakokban a növekedés nem feltétlenül arányos, hanem az egyes agyterületek mérete vagy az ott található agysejtek sűrűsége egymáshoz képest változhat. Mivel a szerzők kíváncsiak voltak arra, hogy az adott időben mért IQ értékek mennyire kapcsolódnak az agy különböző területeinek fejlődéséhez, ezért az IQ teszt idején a szerzők a magnetikus rezonancia vizsgálattal is nyomon követték az agy esetleges változását. A tanulmányban 33 egészséges tinédzsert követtek nyomon 12-16 (átlagosan 14.1 év) éves kortól kezdve, majd a teszteket megismételték 3-4 év különbséggel (átlagosan 17.7 évesek voltak ekkor a résztvevők).
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy az IQ nem állandó és a résztvevők 20 százalékánál drámai különbségeket mutatott a két időpont között: egyeseknél növekedett, másoknál pedig csökkent a teljesítmény, a különbség pedig akár 20 pont is volt. Az egyidejűleg készített mágneses rezonancia vizsgálat pedig korrelációt mutatott bizonyos agyterületek szerkezetében.
A verbális IQ-ban mért változások a baloldali motoros kéreg sűrűségével és térfogatával mutattak szoros összefüggést: ez az a része az agynak, ami beszéd közben aktiválódik. A nem-verbális teszteredmények pedig a kisagy elülső részének sűrűségével mutattak szoros kapcsolatot, ennek a területnek az aktivitása összefügg a kéz mozgásával.
A kísérletekből nem derült ki, hogy egyeseknél miért csökkent, míg másoknál miért nőtt az IQ, az egyik lehetséges magyarázat, hogy léteznek, akik korán kezdik és befejezik a fejlődést, míg másoknál az iskolai oktatás esetleg növelheti az IQ-t. Mindent összevetve az eredmények azt mutatják, hogy a tizenévesek agya nagyon plasztikusan változik, amikor is azok a tulajdonságok és képességek, amik eldöntik egy tanuló esetében, hogy hol és milyen iskolában tanuljon tovább, vagy milyen munkát vállaljon még nem teljesen kiforrottak. Az agy egyes részei egyedi különbségeknek megfelelően változnak, és ez a változás mérhető az intelligencia teszttel is.
Az eredmények további fontos kérdéseket is felvetnek: például, hogy a tizenéves kor speciális vagy az agy hasonlóan plasztikus marad-e felnőtt korban is. Mennyire fontos a nevelés ebben a plasztikusságban, és hogy más kognitív feladatok hogyan befolyásolják az agy szerkezetét.
Dorisz
