Egy hajóban evezünk
Ha én pszichológus vagy párterapeuta lennék, vagy bárki olyan, aki párok együtt maradásáért dolgozik, akkor minden ilyen problémával küzdő emberpárt elküldenék egy hétre kenuzni. A házasodni vágyókat is elküldeném, ugyanis a hajóban minden kiderül.
Mi négynapos kenutúrán voltunk, és elképesztően sok mindent megtudtam magamról, hogy milyen elviselhetetlenül hisztis vagyok, hogy folyton majrézok, öt percenként kiabálok:
„Nekimegyünk egy fának! Nekimegyünk egy fának!”
Ezt elmondtam ötször, majd azt is közöltem, hogy nekimentünk egy fának, ezt azonban már higgadtan.
Manka bejelentette, hogy ő soha többé nem akar kenuzni, mert anya állandóan óbégat. Erre én megjegyeztem, hogy én vagyok legközelebb a veszélyhez, én látom először az ütközést, mert elől ülök. Sőt, engem csap szembe az ág, én kapom az első ütést mindentől és mindenkitől, és legközelebb ülhet elöl, megtudja, milyen félelmetes érzés. (Fa előtted, fa mögötted, fa fölötted, fa alattad, fa melletted, fa rajtad.)
A kormányos nálunk Iván volt, mert ilyen felelősségteljes pozíció a férfinak jár. Ilyenkor szeretem, hogy nő vagyok, és megadom magam a konzervatív szerepkörnek, miszerint a férfi a vezető.
Elképesztően nehéz dolga volt, mert nem egy, hanem öt embernek kellett megmondania, ki mit csinál. A gyerekeknek fegyelmezetten viselkedniük, ami egy négyévestől eléggé teljesíthetetlen kívánság, de Ajsi is megbirkózott a feladattal, ugyanis maximum a vízbe tudott volna menekülni. Koppány időnként mindent beleadott az evezésbe, akkor majdnem borultunk, meg kellett vele érteni, hogy azonos tempóban, az első ritmusát felvéve mozgunk. Manka elvolt, néha belelapátolt a vízbe. Berzsián meg arra gondolt, milyen jó lesz a szárazföldön focizni.
Én meg össze-vissza kevertem az oldalakat, azt hittem, autóban ülünk, tehát ha jobbra tekerem a kormányt, jobbra megyünk, ha balra, akkor balra. Na, ez itt pont fordítva van, ha balra akarok menni, jobb oldalt evezek, ha jobbra, balt oldalt evezek. Ivánnak is feszegette a határait, mert folyamatosan instrukciókat illett, vagy inkább illett volna adnia, ami neki elég nehéz, mert nem nagyon szeret beszélni. Mindenesetre számtalanszor hallottuk:
- Jobb oldal evez! Bal oldal evez! Evezőket behúz!
Párszor megfeneklettünk egy fán, ilyenkor előre-hátra billegett a kenu, mint egy libikóka, olyan is volt, hogy fatörzseken kellett átmászni, az egész olyan volt, mint egy kalandpark, viszont százszor olyan jó, mert itt minden TERMÉSZETES! Szóval, ha valaki nagyon bátor és szeretne magáról ezt-azt (itt egysmást akartam írni, de nem tudtam helyes-e ez a formula, nem találtam rá megnyugtató választ) megtudni, menjen evezni, izgalmas énutazás lesz!
Török Szilvi
(A második kép a szerző alkotása, akinek Paraputty című, nyár elején megjelent könyvében számos hasonló sztori és egy rakás vicces rajz található. Ez a történet speciel nem- a szerk.)
