Egy anyuka vagyok, négy gyerkőccel (mind kislány) a hátam mögött. A sok apró-cseprő gond mellett van egy nagy, amin nem tudunk túllendülni, ehhez kérem a segítségeteket. A második lányom Lili, 15 elmúlt és gimibe jár. Jó képességű gyerek, de átlagosnak mondhatom. Amit tudni kell róla, hogy nem védi meg magát, nem áll ki magáért, amiben valószínűleg nekem is nagy szerepem van, sajnos. Igyekeztem helyrehozni, de kevés vagyok hozzá.
Általános iskola 3. osztályától bekerült egy "elit" osztályba egy városszéli kis, falusias jellegű iskolából. Az itt tanuló gyerekek nem is nagyon fogadták el őket, de mivel többen jöttek együtt, nem volt veszélyes. Negyedik osztályban megírta a felvételit a nyolcosztályos gimnáziumba, ahová fel is vették. A gondok itt kezdődtek, mivel nagyon sok olyan gyereket is felvettek, akik a tudásuk alapján nem, viszont szülői közbenjárásra (városi nagykutyák) szintén bekerültek az osztályba. Köztük az előző osztályból származó hanglér fiú(k), (apuka rendőrkapitány). Bíztam, hogy az osztályfőnök ügyes lesz és a problémákat még kialakulásuk előtt megoldja. Nem így lett.
34 fős osztály, osztályfőnöknő arra hajlik, amerre a felsőbb hatalom, stb. A lányom állandó célpont. Nem védi meg magát. Nem szaladgáltam befelé, az osztályfőnökkel telefonon beszéltem. Kiderült, osztályfőnök szerint "is" az én gyerekemben van a hiba. A fiú, akinek a papája valaki, szétrugdossa a lányom biciklijét, folyamatosan csúfolja, bántja, megalázza. És képzeljétek, erről senki nem tud. A gyerek felnőttek közelében egy angyal, eszméletlen, ahogy megvezet minden felnőttet, anyját, apját, pedagógusokat, mindenkit. Olyan elfogult vele mindenki. Közben az enyém minden nap itthon sír.
Nyolcadikban abból kifolyólag, hogy megint csak az enyémben van a hiba, olyan afférom lett az ofővel, hogy jeleztem neki, kilencediktől vagy elmegyünk az iskolából, vagy ha az igazgató hozzájárul, másik kilencedikben kezdjük a tanévet. Az igazgató megengedte, Lili biológia tagozaton folytatja a gimit. Úgy látszott, megoldódik helyzetünk, mígnem a piszkálódások a volt osztály felől szünetekben a kedvenc szereplőnk vezetésével tovább folytatódtak. A minap Lili nem bírta tovább és szembefordult velük, hogy mondják már el akkor, mi a problémájuk. A válasz grimaszolás, szájhúzogatás, értelmes válasz nincs. Ja, azt még tudni kell, hogy a 9. évfolyamot a volt osztály 23! fővel járja, 34-ről így redukálódott, az ofőnek köszönhetően, és az "elit" maradt. A többiek nem bírták.
Szóval vissza az esethez, amikor aznap Lili hazajött és elmondta, mi történt, nem bírtam tovább. Írtam az anyjának (mire jó a Facebook...), amire egy fél! órán belül kedvenc fiúbarátunk bocsánatot kért Lilitől! Anyuka is válaszolt nekem, de 6 év után, nem tudta, hogy "ki vagyok én", nem ismert engem. Mindegy, a lényeg, hogy az ő fiacskájának a "beállítódásával" semmi baj, az enyémben van a hiba. Megint. Pedig csak annyit kért, hogy hagyják békén, észre se vegyék. Menjenek el mellette úgy, hogy nem szólnak egy szót sem. Még köszönni sem kell. Mégis az enyém a hibás.
Sohasem állítanám, hogy az enyém tökéletes, sőt. Vannak hibái, mint mindenkinek, de ez az elfogultság, ami a másik szülő tanúsít, miközben látható, hogy a gyerek viselkedni csak felnőtt jelenlétében tud, ha nincs a közelben felnőtt, átváltozik valami megnevezhetetlen elfajzott valamivé.
Nem akarom, nem tisztem felnyitni ennek az anyukának a szemét, mert majd felnyitja az élet, de hogyan érhetnénk el, hogy hagyja békén a fia lányomat? Segítsetek, kérlek. Ha úgy látjátok, én nem csinálok jól valamit, azt is elfogadom, csak a gyermekemnek legyen nyugta. Mit csináljunk?
Köszönettel várom segítő hozzászólásaitokat,
egy "nem" bezzeganya
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
