23. hét

Eltekintve attól, hogy még csak lecsengőben volt a felső légúti nyavalyám, el sajnos nem múlt, egészen kellemes hetem volt. Még úgy is, hogy helyettesítettem, és munka is akadt bőven. Kicsit nyugodtabb most bent a helyzet, vagy lehet már nem veszem fel annyira, istentudja.

Sajnos a besűrűsödött teendők miatt nem volt lehetőségem az orvosommal beszélni, így az átcsúszott a jövő heti listámra.

A kontrollon az eredményeim javuló tendenciát mutattak, de egy hét múlva ismételni kell, ami egybe esik a 24. heti nagy vérvétellel így egybekötöm a kettőt. Egyébiránt jobban vagyok, de a hurutos köhögéstől kissé nehezen szabadulok.

Eszméletlenül elfáradok. Nem tudom, ki hogy élte meg a terhesség körüli fáradalmakat, de bárhol rám tud törni az álmosság, a fejem majd leesik. Estére mire oda jutok, hogy nézek egy filmet, vagy sorozatot, az első tíz perc után Férj vállán mélyen szuszogok. Nem bírok fent maradni, ahogy vízszintest érek. Pötyikénk elszív mindent, ami neki kell, de nem bánom, csak növekedjen szépen sorjában. Sokat mocorog, és most már az sem mindegy, hogy fekszem, simán addig piszkál bentről, amíg nem váltok pozíciót.

Csütörtökön a közelgő ünnep miatt ismét elengedtek minket két órával korábban haza, de most nem álltam neki ész nélkül felforgatni a lakást. Hazatérve leültem a kanapéra és ittam egy jó teát, levezetvén a heti feszkót. Nem voltak nagy terveink a hosszú hétvégére, a szokásos rutin mellett, egy kis eper ültetés, kalácssütés, sonkafőzés.

A kalácssütéssel idén meggyűlt a bajom. A hatos fonás amúgy sem a kedvencem, de nem bírom elengedni, minden évben megbirkózom vele több-kevesebb sikerrel. Valami mindig lesz a végére. De idén a tészta se az én malomra hajtotta a vizet. Egyszerűen nem volt hajlandó megkelni, hiába dagasztottam, túl tömör lett, és tovább kellett sütni, mert szalonnás maradt a közepe. Szép ugyan nem lett, de a legalább az íze jó volt.

A csodás időben az epreket szépen sikerült beültetni a következő magaságyásba, már csak növekedniük és teremniük kell. A múlt héten elvetett kishagymák is beindultak. Négyet-ötöt is számoltam, amik már kibújtak a föld alól.

Végül a sonkafőzést Anyósom átvállalta, mert egyrészt, ha már főzi az övékét, a nagy fazékban jut elég hely a miénknek is, és nem is árt nekik, ha együtt főnek. Másrészt sikerült túlméretezni az idei sonkánkat, és sajnos nem volt elég nagy fazekam a főzéséhez. Így mindenképp kellett a segítség. Grátiszba kaptunk még francia salátát, és húslevest gazdagon. Nem tudom mikor fogunk megenni ennyit egyszerre, de majd csak elfogy.

Mindenesetre jó lenne nem napokig rágni ezeket az ételeket.

Nem szeretem, ha van maradék, mert egy idő után mindig oda jutunk, hogy ide-oda tologatjuk, majd a végén az enyészeté lesz az egész.

Bár Férj elég jó étvágyú, ha olyan kajáról van szó, ami a fogára való, lehet nincs miért aggódnom.

Szombaton elmentünk beszerezni pár apróságot, még ami otthonról hiányzott és frissen jó, ilyen mint: zöldség és gyümölcs. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez egy elég pocsék ötlet volt. A plafonról is emberek csüngtek, úgy tele volt az üzlet. Parkolóhely alig, tele türelmetlen sofőrökkel. Másfél óra volt mire végeztünk, minden percében szenvedtem Férjjel együtt. Különösen utáljuk a tömeget, alig vártuk, hogy fizessünk, konkrétan menekültünk haza.

Húsvét vasárnap nyomottan keltem és nagyjából az egész nap ebben a hangulatban telt el. Férj ismét a hobbijának hódolt, újfent elkísértem. Olvasgattam, chilleztem a jó levegőn. Kijöttek a kisgyermekes barátaink hozzánk, elbeszélgettük, eszegettük, elbabáztam kicsit, még a kedvem is jobb lett a végére. Jól éreztük magunkat, a természetben elszakadva a hétköznapoktól.

Összességében jól telt a hét, és az ünnep, sikerült pihenni aktívan is.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!

Mindy